a Vezér durcás

a Vezér durcás

Először volt ugye pár napja, hogy a diákhitel kamata az nulla lesz. Valahogy nem nyalták be az egyetemisták - akiknek, mint tudjuk, semmi közük hozzá, hiszen ez majd a következő felvetteket érinti, a jelenlegi, középiskolában végzőket, legalább is Giroszkóp elvtárs nagy rácsodálkozásából ez jött át.

Vették maguknak a bátorságot - nahát, micsoda impertinencia, pedig Népünk Boldogsága az ilyesmit nagyon rosszul tűri - és felemelték szavukat, no, nem a diákhitel, hanem az egész kamu ellen.

Amúgy is, a Nemzet Rózsaszála kijelentette, hogy ha a diákhitel kamat nélküli lesz, akkor ő lemond. Nem lett volna nagy veszteség, mi több, pótolhatatlan űrt se hagyott volna maga után, de ettől úgy összesz@rta magát a Nemzetmentő, hogy durcás lett.

Ha nem kell nektek nullás kamatú diákhitel, akkor nem kaptok hitelt sem! Sőt! Ha mégis - végtelen empátiámnak és szociális érzékenységemnek köszönhetően, kaptok rá piaci kamatot - aminek mértékét, persze, akkor változtatom meg, amikor akarom, de, ha jó fiúk lesztek, kaphattok halasztott törlesztést, meg egyéb nyalánkságot, csak szopjátok már be, mert nem tudok nyugodtan aludni ettől lármától, amit itt csaptok!

Még azt is meggondolom, ha még sokáig lázadoztok, hogy legyen-e egyáltalán egyetlen darab államilag támogatott hely az egyetemen! Vagy, ha igen, majd én megmondom, kié lehet az a kettő! Mert tudom, amit tudok!

Különben is, vegyétek tudomásul, hogy én önfinanszírozó felsőoktatást akarok, és, ha én akarok valamit, az úgy is lesz! Punktum! Mondhatta volna azt is, hogy dixi! de dakota szókincse ezt a kifejezést nem tartalmazza.

Van itt egy apró bökkenő. Hozzáértők - mondom, HOZZÁÉRTŐK, és nem Hoffmann anyó csinovnyikjai - kiszámolták, hogy ha a felsőoktatás önfinanszírozó lenne, mennyi nem tandíjat is kellene fizetni a hallgatóknak. Annyi pénz még Demján, vagy Simicska fiának zsebében sincs. Mert, ha valami önfinanszírozó, az ugyebár, azt jelenti, hogy a befolyó pénzekből fizetik az állagmegóvást, a korszerűsítéseket - gondoljuk el, egy mérnöki fakultázs azért mégsem oktathat a búr háború idejéből származó technikákon és eszközökkel - a dékán, a rektor, az egyéb egyetemi dolgozók, de még a menzai edénymosogató fizetését, a tisztítószereket, az áramot, a fűtést, egyszóval, a működési költségeket!

Javítson ki valaki, ha nem ezt jelenti az önfinanszírozás!

Egyre sűrűbben gondolkodom el azon, ugyan, a Kárpát-medence Géniusza tisztában van-e egyáltalán azzal, amit mond?

Mert azt sejtem, hogy egykori saját magával, aki a 2008as népszavazás idején a tandíjjal kapcsolatban kijelentette: ha őket ilyesmi terhelte volna anno, most nem lenne diplomájuk, nem szívesen találkozna.

Az egyik tuti, hogy leköpné a másikat...Hogy miért? Hát, ezért:

„A helyzet úgy áll, ha tandíj lett volna, akkor én ma nem állnék itt. Ha tandíj lett volna akkortájt, Önök közül nagyon sokan nem ülnének ma itt. Beszéljünk ismét egyenesen: a tandíj a magunkfajtákat kirekeszti az egyetemekről. A tanulás a mi időnkben sem volt ingyenes – én emlékszem -: albérlet, kollégium, különórák, nyelvórák, tankönyvek… Az egyetem mellett a mi időnkben is mindig dolgozni kellett: végig is dolgoztuk. Valahogy fenn és el kellett tartani magunkat, a szülői támogatás mellett is. Éjszakánként nyomda, istálló, teherpályaudvar… Ha azonban tandíj lett volna, kedves Barátaim, az már egy elkerülhetetlen és kivédhetetlen csapást jelentett volna a számunkra. Gondoljanak bele abba, mit érezhet ma egy diplomás házaspár, vagy mit érezhet egy munkás, aki látja a gyerekében a tehetséget, észreveszi a felvillanó észt, mit érezhet, amikor azt kell mondania, jövőre nem tudom fizetni az egyetemi tanulmányaidat. Ha nincs pénzed, nem tanulhat a gyereked! Ezt jelenti egész Magyarország számára a tandíj.”

(Orbán Viktor évértékelő beszéde; 2008. február 13. Syma Csarnok)