...fényes szelek fújják!
...fényes szelek fújják!
Így szólt valamikor a dal. Csakhogy, azóta a szelek is megváltoztak- keletire fordultak - meg a lobogók is. Mi több, nemzeti zászlónk is, amiben a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezte - állítólag.
Van, amelyik puszta kegyúri nemtetszésnek lett áldozata, mert bizonyos motívumai olyan románosak voltak. A főváros lobogói egy időben - míg az újat ki nem szabták - eltűntek. Mosásba adták őket - szólt a pimasz magyarázat.
Van, amelyik tartósan eltűnésben van, pl. Orbán háta mögül, nevezetesen az uniós zászló. Pedig hát, a dekorációs zászlórengetegben annak is helye lenne, mint ahogy ezt a protokoll előírja, ha már tagok vagyunk egy nemzetközi közösségben.
Van, amelyiknek közepéből kivágták az akkori címert, és septében ki is sajátította egy érdekcsoportosulás. Egy másik meg soha nem létező színkombináció sávjai alatt hirdeti magyarságát.
Így van az én zászlóm, meg a te zászlód. Mintha a MI zászlónk már nem is létezne. Mert hát, ez a fránya többesszám, mintha az egységet jelentené, a közös érdekek képviseletét.
De hát, itt nincsenek közös érdekek. Itt van az én érdekem, a másé meg le van...Pedig a demokrácia arról is szól - jobb helyen - hogy a többség hatalma figyelembe veszi a saját érdeke mellett a kisebbség érdekeit is. Mondom, jobb helyen. Magyarország nem jobb hely.
Az U.S.A-ban, ha valaki a háza előtti árbocra felhúzza a csillagos-sávost - legyen az zsidó, arab, olasz, kínai, francia, néger - egy közös értékrend képviseletében teszi, és eszébe sincs megkérdőjelezni a másik szándékát, nézetét, pártállását. Tehetik, hisz mindannyian bevándorlók, akik közösen alakítottak hazát, és mind a mai napig formálják azt. Közösen, mondom.
Ha én itt felhúznék egy nemzeti zászlót, jobbról is, balról is köpködni, ócsárolni kezdenének. Mert hogy, milyen alapon teszem, hiszen nézetük szerint én ez, meg az vagyok, jogom sincs rá, mert hogy' jövök én ahhoz, és különben is. Bezzeg, az ő házuk előtt fennen loboghat az a zászló, ami - szerintük - az egyedül meghatározó, és követendő.
A rómaiak okosabbak voltak. Nekik nem volt nemzeti zászlajuk, így nem is lehetett egyik érdekcsoportnak se kisajátítani azt. Cserébe voltak császárszobraik, lévén, hogy császáraik - akik azért váltogatták egymást elég sűrűn a birodalom fennállása alatt - istenné magasztosultak, így nem is a személynek, hanem annak isteni mivoltának állítottak szobrot. Azt is felettébb ügyesen: ha az isten-császár megbukott, csak a fejet cserélték le a szobron, és a talapzatba vésett nevet csiszolták ki, vésték át.
Nekünk meg vannak zászlaink. Kinek-kinek, saját értékrendje szerint. Közeledik a nemzeti ünnep, aminek forrásakor egy nemzet - pártállástól és világnézettől függetlenül - próbálta meg lerázni magáról a rabláncot.
Ezen az ünnepen megint csak - mint oly sok más alkalommal - többféle zászló alatt fogunk vonulni. Közös értékrend nélkül.
ez az írás az Ellenszék Vélemény Magazin oldalán jelent meg.
