méghozzá igencsak sokan
méghozzá igencsak sokan
Most nem arra a pár százezer fogyatékkal élőre gondolok - akiket kevésbé szemérmesen régebben rokkantaknak neveztek - hanem össztársadalmi szinten. Mindjárt kifejtem, miért gondolom ezt.
A Hősök terén, embertelen hőségben, a kerekesszékesek demonstrálnak. A sátor ad némi árnyékot, de enyhülést nem. Sajnos, őszintén meg kell, hogy mondjam, a demonstráció eltaktikázott: se dermesztő fagyban, de agyforraló hőségben nincs olyan mozgósító ereje, mint amit a cél megérdemelne. De hát, nem profik szervezték, civilek, mondhatnám, kívülállók.
Kérdezem ezzel kapcsolatban Tóth Katalint, a civil szervezőt, a nem érintettet, mégis, mit remélnek ettől a demonstrációtól? Ami abból a megalázó helyzetből indult ki, hogy az kormány illetékesei, úgy en bloc, csalónak, ügyeskedőnek tekintik a rokkantosítottakat - kétségtelen, akadnak köztük csalók, sumákolók is, de mégsem talán ez a jellemző rájuk, különösen nem a kerekesszékbe kényszerültekre, mert egy söntölt láb ritkán nő ki újra, legfeljebb állapota rosszabbodik - és ennek szellemében hozták meg minden empátiát és szociális érzékenységet nélkülöző döntésüket a felülvizsgálatról, átminősítésről és legfőképpen a rokkantsági nyugdíj - ami, ugyebár, kötelező jellegű volt - megszüntetéséről és szerény összegű, ADHATÓ ellátássá alakításáról, ami, ugyebár, bármikor megszüntethető, mi több, már fogalmában is megalázó, olyan "kegyelemkenyér" ízű.
Tóth Katalin józan gondolkodású, nem vár csodát a kezdeményezéstől, nem vár lelkiismeretében megébredt honatyai önálló indítványt e tárgyban - hiába is várna - leginkább abból a közönyből szeretné kimozdítani az érintetteket - akik, legyünk őszinték, érdekérvényesítés hijján ülnek tehetetlenül kerekesszékükben, és vagy csodára várnak, vagy sajnálják magukat - és a nem érintetteket is. Mert, bizony, e téren a teljes egészségűek is fogyatékkal élnek: a szolidaritás fogyatékával.
Tóth Katalin szeretné világossá tenni EZEKNEK a fogyatékkal élőknek, hogy a kormány takarékossági megfontolásai ezen a területen, biza, nem mások, mint alibizések. Mégis, kormányzati oldalon mit várnak ettől? Költségvetési számokban morzsák, de emberek tízezreinek megalázásában határtalan károk. Ráadásul július végétől megvonják a rehabilitációs intézetek állami támogatását is, működjenek, ahogy tudnak! Ezt, kedves olvasóim, mégis, minek hívnák? Mert én valahogy nem tudom kormányzati empátiának nevezni, sőt!
Visszavezényelni a munka világába? Mégis, mivel ösztönzik a munkaadókat, hogy kerekesszékben élőket alkalmazzanak? Hány olyan munkaféleség van, amit abban lehet végezni, és hány olyan vállalkozás, aminek tevékenységébe az a végezhető munka beleillik? Biza, nagyon kevés, és azok is motiváció nélküliek.
Azután meg ott van a Matolcsy-féle, cinikus 300mrd huf-os csomag, ami a 25 év alatti, és 55 év feletti munkavállalókat támogatná. A fogyatékkal élőket miért fosztja meg amúgy is megalázóan kevés pénzüktől? Nem mellesleg, rehab felülvizsgálati behívások, érdekes módon, a védett korba tartozókat még csak véletlenül sem keresik meg! Le lehet vonni a következtetést.
Mint ahogy le lehet vonni a következtetést ugyancsak - ha másképpen is, pl. szociális érzékenység - fogyatékkal élő politikusaink hozzáállásából is. Rétvári Bence államtitkár nagy kegyesen fogadta a demonstrálók küldöttségét, no, nem az irodájában, csak úgy, a Parlament kapujában. Szép folyamatosan mellébeszélt, ahogy kell, majd végtelenül empatikusan feltette a kérdést: nekem most mennem kell, de később még visszajövök, maguk még itt lesznek? No comment.
A többi politikus is fogyatékkal él, nem kétséges, mert a demo alatt mindössze Vágó Sebestyén a Jobbiktól, Szűcs Erika a DK-tól, Bálint Gergely és három háttérmunkás az LMP-től vette magának a fáradságot, hogy meglátogassa a demonstrálókat és meghallgassa őket. Senki többet, harmadszor.
A demonstráció folytatódik. Átvonulnak Felcsútra, ahol meg kívánják csodálni a kolbászból font kerítéseket, majd tanulni szeretnének a Nemzet Boldogsága szülőfalujában empátiát, felebaráti szeretetet és keresztényi könyörületet.
Szervezni kívánnak egy fogyatékkal élőknek szóló fesztivált, amit akadálymentesen és díjmentesen kívánnak megrendezni, ahol az érintetteknek a belépés díjtalan, de mindenki más csak tegye le a szolidaritás obulusát!
Végül, de nem utolsó sorban, felajánlanak bármely, arra hajlandó képviselőnek - lehetőleg kormánypártinak, hiszen mégiscsak övék a többség - egy kerekesszéket, egész napi használatra, had érzékeljék, tapasztalják, milyen is abban létezni.
Nem hiszem, hogy lesz rá vállalkozó. Annyira azért nem élnek fogyatékkal...
