Valaki mentse meg a holnapot. A mával nem érdemes foglalkozni, az már régen cserbenhagyott. Kiégett belőle minden jó, ami tegnap még éltetett, az alkohol markából kimozdított. Valaki mentse meg a lelkemet, de hirtelen. Valaki álljon ott a kihalt utcasarkon, melyből holnap részegen sportkocsimmal kifordulok.
Egy hányásban ébredek. Körülöttem borzalmas szag kering a levegőben, azonnal öklendezni kezdek. Gyomrom szinte ismerősként üdvözli a szégyen és a drága vegyület ötvözetét, mint jó barátok üdvözlik egymást, egy megértő társ a bajbajutott lelkét. Próbálok kivergődni kiszáradt váladékom tengeréből. Kezeimmel egy tiszta felületet próbálok tapintani a márványszínű padlózaton, de reménytelen. Úszik az minden a hányásomtól.
Aztán várok egy kicsit. Olyan dél körül lehet, vagy már azt is elhagytuk, amikor újra felébredek. A szoba körvonalai halványan fodrozódnak másnapos tekintetem peremén, de orromat ismét megcsapja a hányás orrfacsaró áradata. Valahogy fel kéne tápászkodni, kikecmeregni ebből az üres és szánalmas állapotból, de a fejemben lüktető idegsejtek tompítják a gondolkodást. Kezdetnek talán az is megteszi, hogy szemeimet nyitom és csukogatom. Időnként egy biztos pont után kutakodom, amire tisztán és fájdalom mentesen tudok koncentrálni. A szék, itt nem messze tőlem, azt fogom megcélozni. Csak pár centi még, próbálok minél mélyebbre nyújtózkodni, de ez így elsőre sikertelen. Némi fetrengés után ismét támadásba lendülök. Immár lábaimat is bevetem a cél érdekébe, és egy vonagló mozdulattal sikerül annyi lendületet venni, hogy a lakkozott lábakat megragadjam. Fél térdre ereszkedem. Fejemet lehajtom jobb térdem irányába, de ettől még inkább hányingerem támad. Gyorsan felnézek a mennyezetre, olcsó fohász egy újabb adag bűzbomba ellen, és egy laza mozdulattal felpattanok.
Végre sikerült, talpon vagyok. Így első nem olyan rossz teljesítmény, lehetett volna sokkal rosszabb. Emlékszem, egyszer két napig feküdtem a konyha jéghideg padlóján, és a méregdrágán vásárolt bútoroknak hála semmibe sem tudtam megkapaszkodni. Az akkori barátnőm ötlete volt, hogy mindent a falra szereljünk, és bevallom nem igen ellenkeztem. Ki gondolta, hogy ez akár végzetes is lehet? Majdnem másfél napig feküdtem másnapos testemmel, hiszen annyi erőm sem volt, hogy az orromat megtörüljem. Akkor a bejárónő segített.
