Tóta W. Árpád legtöbb írása szellemes, lényegre törő és tanulságos. A katolikus egyházzal foglalkozó mai cikke azonban már nem először veti el a sulykot: en bloc minősíti alpári stílusban az egyházat. Tóta W.-nek tudnia kellene, hogy az Egyház a hívők közösségét, összességét jelenti, nem pusztán a papságot. A Szentírást sokszor és sokan meggyalázták az egyházon belül is. (S ez minden szent könyvvel, alapvető tanítás-gyűjteménnyel rendelkező egyházra igaz, nem csak a katolikusra.) Ezekért vezekeltek és vezekelnek is a hívek, de maga a vezető papság is. Hiszen emberek vagyunk, gyakran gyalázatos, emberellenes cselekedetekre hajlamosak. Ezekért ki-ki vagy megbocsátást nyer, vagy nem. Máté apostol szerint Jézus is megjövendölte (Máté 24,5): "Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek." De hozzátette: "Ennek mind meg kell történnie (...)."
A katolikus Egyház legyőzi a gyermekek ártatlanságával visszaélő és mindenféle egyéb bűnöket elkövető tagjait, legyenek azok papok vagy világi hívők, mert Krisztus nagyobb erőt jelent egy-egy bűnös embernél. Több az igaz lelkű, tiszta életre törekvő ember, mint a bűnben rekedt. Ez nem mentség, hanem ténykérdés--mindezzel nekünk, hívő embereknek is szembe kell néznünk.
Éppen ezért nem ejt sebet Tóta W. cikke az Egyházon. Csupán szomorú a hangnem, a felkészületlen tartalom, az általánosító stílus. És érthetetlen, hogy egy közéleti hetilap miért nem fordít gondot a szerkesztésre: az ilyen írásokra ugyanis az ostoba gyűlölkődök a vevők, nem az igaz szóra vágyó olvasók. Meglehet, hogy ezzel az esszével a HVG saját küldetése ellen is cselekszik, és hitelességéből is sokat veszít.
Tóta W. Árpád legtöbb írása szellemes, lényegre törő és tanulságos. A katolikus egyházzal foglalkozó mai cikke azonban már nem először veti el a sulykot: en bloc minősíti alpári stílusban az egyházat. Tóta W.-nek tudnia kellene, hogy az Egyház a hívők közösségét, összességét jelenti, nem pusztán a papságot. A Szentírást sokszor és sokan meggyalázták az egyházon belül is. (S ez minden szent könyvvel, alapvető tanítás-gyűjteménnyel rendelkező egyházra igaz, nem csak a katolikusra.) Ezekért vezekeltek és vezekelnek is a hívek, de maga a vezető papság is. Hiszen emberek vagyunk, gyakran gyalázatos, emberellenes cselekedetekre hajlamosak. Ezekért ki-ki vagy megbocsátást nyer, vagy nem. Máté apostol szerint Jézus is megjövendölte (Máté 24,5): "Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek." De hozzátette: "Ennek mind meg kell történnie (...).
"A katolikus Egyház legyőzi a gyermekek ártatlanságával visszaélő és mindenféle egyéb bűnöket elkövető tagjait, legyenek azok papok vagy világi hívők, mert Krisztus nagyobb erőt jelent egy-egy bűnös embernél. Több az igaz lelkű, tiszta életre törekvő ember, mint a bűnben rekedt. Ez nem mentség, hanem ténykérdés--mindezzel nekünk, hívő embereknek is szembe kell néznünk.Éppen ezért nem ejt sebet Tóta W. cikke az Egyházon. Csupán szomorú a hangnem, a felkészületlen tartalom, az általánosító stílus. És érthetetlen, hogy egy közéleti hetilap miért nem fordít gondot a szerkesztésre: az ilyen írásokra ugyanis az ostoba gyűlölkődök a vevők, nem az igaz szóra vágyó olvasók. Meglehet, hogy ezzel az esszével a HVG saját küldetése ellen is cselekszik, és hitelességéből is sokat veszít.
Kerék-Bárczy Szabolcs
