mindez államtitkári szinten!

mindez államtitkári szinten!

Ha valaki ott még nem olvasta volna, íme:

"ghostwriter.blog.hu |  341 komment

Mostanság egyre többször van részünk abban az örömben, hogy magyar filmesekre figyel fel a világ. Tegnap óta Fliegauf Bence van soron: Csak a szél című, a 2008-2009-es roma gyilkosságok által ihletett mozija a berlini filmfesztivál egyik esélyese.

Lenne? Lett volna? Történt ugyanis, hogy jött Balog Zoltán álomtitkár, és egy rettenetes bumfordi húzással belerondított az ünneplésbe. Hívatlanul, ormótlan, amatőr módon, a filmről szóló sajtótájékoztatón KIM méltóztatott szétosztani egy három oldalas (pocsékul fordított) sajtóanyagot arról, hogy a film – bár valós eseményeken alapul – csak fikció. Mert ez egy tök jó film, de csak egy film. És Magyarország azért nem olyan ám! A rendőrség például rettentő erőkkel nyomozott, a gyanúsítottak ellen vádat emeltek, egyébként meg: másutt is voltak ilyenek. Például Németországban! Úgyhogy nehogy valaki azt higgye. Továbbá, a magyar demokráciának története során "most van először Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkársága" (Hozsánna!). Magyarországnak pedig rendkívül "professzionális” (sic!) romapolitikája.

Sikerült is elérni, hogy a német sajtóban már nem Fliegauf, hanem Balog a téma.

A sajtótájékoztatón aztán rögtön kiderült: Fliegauffal senki nem egyeztetett, fogalma nem volt a szórólapokról. - szegény, törhette a fejét, hogyan is jelezze: "Oh, my god..." nem ő volt az az idióta, akinek a fejéből ez a manőver kipattant – anélkül hogy túl nagyot rúgjon a kormányba, amely egyébként a film költségeihez sokmillió forinttal járult hozzá. Végül annyit bírt kibökni: "Ez jellemző a mai Magyarországra". Hát, az.

Ahogy az események tovagyűrűzése is. A magyar nagykövetség ugyanis – hátha valaki még nem értesült a kormány világra szóló blamájáról – az egészre még rászervezett egy vitaestet is. Amelyen a filmesek nem vettek részt, a moderátor a filmet nem látta, viszont, bemutatták Balog Zoltánt „a romakérdésért felelős miniszterünket”, és hosszasan hirdették a kormány dicsőségét. Melynek során Balog egyébként azt állította: ő sem tudott a saját hivatali fejléces papírján kiadott pamfletről. („Lehet ezt még kínosabban?” – Berliner Tageszeitung, TAZ.de)

Az ügynek kettő tanulsága van:

Először, újabb bizonyítékot kaptunk arra, hogy a kultúra állami támogatása nem több mint szükséges rossz. Szükséges, de nagyon rossz is, mert – legalábbis nálunk – mindenkit, akit támogat, abba a gyanúba kever, hogy az aktuális kurzus kegyeltje. (Ha véletlenül mégsem tenné, akkor majd jön a következő kormány korrupció-ügyi államtitkára, és majd ő szétkürtöli, hogy az volt.) Tehát, ha már az ember kormánya pénzt ad a művészeknek, akkor ezt lenne szíves úgy adni, hogy ő lehetőleg ne látszódjék. Mert ebbe a közegbe ő egyszerűen nem való. Egy logó az Abspannban, aztán kuss. És szíveskedjék kerülni annak a látszatát is, hogy az adott műbe ő belealkotott. (Andy Vajna például bizonyára nagyszerű producer, de neki meg láthatóan a kormányzásról nincs halvány segédfogalma se. Különben megértette volna, hogy ami egy hollywoodi társproducernek természetes – tudniillik a végső vágás joga, amelyet az állam számára a támogatott filmek esetében kikötött – egy állami filmalap részéről csakis a legotrombább cenzúra lehet. Fliegauf kapcsán egyébként sikerült ezt a gyalázatot is megint a címlapokra katapultálni.)

Másodszor, a Zorbán kormány egy árva napig nem bírja ki, hogy világgá ne kürtölje a saját elementáris alkalmatlanságát arra, hogy ezt az országot bárhol, civilizált közegben képviselje! Még mindig nem értik, hogy ahelyett, hogy reggel és este arról ordítoznak, hogy milyen igazságtalan szegény Magyarországot támadni, miközben itt vannak ők, a nemzet, az igazság bajnokai, a műveltség mintaképei, satöbbi – egyszerűen csendben kéne már maradniuk. És egyszer ebben a nyomorult életben, kivételesen, könyörgöm, viselkedni.

Mert a Berlinalén – ha tetszik, ha nem – nem Balog Zoltán a roma szakértő, hanem Fliegauf Bence. Ahogy elnézem egyébként, valószínű, hogy azon kívül is."

Hozzáteszem, hogy Balog családneve találó: valóban az, balkezes, ügyetlen. Bár egy "h" végződéssel szalonképesebbé tehette volna a nevét, de ő már csak ilyen: balog. A nevek tudat alatt átalakítják viselőjük életét. A Balog is azt viszi: viselőjének, bizony, sok gondja lehet hétköznapi élethelyzetekben, megnyilvánulásaiban.

A meglátás kitűnő: Balog Zoltánnak bőven van.

Utána néztem az Orbán név kivetített jelentésének is. A legjelentősebb szőlővédő szent, ő az, aki a fürtkezdeményekeket megvédhette azzal, hogy nem fagyot (mint a legutolsó "fagyosszent"), hanem jó időt hozott. A magyarországi szőlőhegyeken sok helyen találkozhatunk Szt. Orbán szobrával, Gyöngyösön is volt. De templomot, kápolnát is szenteltek tiszteletére - ilyen nekünk az Urbán templom. Ha Orbán megvédte a termést a fagytól, akkor borral vendégelték meg a szentet, ha viszont fagykáruk lett a gazdáknak, akkor megvesszőzték a szobrát.

Hehehe. Most mondja valaki Tokaljhegyaljára, Sárazsadányra meg a többire, hogy nem nomen est omen! Igaz, nem is szent:-)