egy kis torna senkinek sem árt!

egy kis torna senkinek sem árt!

Nézem az angol parlament üléséről készült bejátszást, miben is az látszik, hogy a hozzá szólni kívánó képviselők, mindegy, melyik oldalon, mint a rugó, felpattannak, így jelezve szándékukat.

Azután az elnök választ, ki is kapja meg a hozzászólás lehetőségét. Ez egész jó torna, mivel egy-egy ülés során több tucat felállást végeznek, ami vélhetően karban tartja a testüket, javítja a kondíciójukat, egészséges szinten tartja a vérkeringésüket.

Persze, ott is beszólnak, hujjognak, kinevetnek, gúnyolódnak, de megfelelő fizikai alapokra helyezve.

Mit látok a magyar parlamentben? Végtelen tunyaságot. Gombot nyomogatnak, jó esetben szót kapnak, elnyámmognak ezen-azon, szotyoláznak, eszegetnek ezt-azt, szóval, jól el vannak.

Az ellenzék még csak-csak, de a kormánypárt még csak fáradságot sem vesz a megszólalásra - minek is, úgyis figyelmen kívül hagynak minden javaslatot, véleményt, ami nem az övék - még a gombnyomásra is lusták, pedig az igazán nem komoly tehertétel.

Meg is látszik rajtuk. Kigombolt ingek, nyakkendő sehol, minimális elegancia - egyfajta tisztelet az ország háza iránt - még nyomokban sem. Tunyák, tespedtek, elhízottak, tokásak, táskás szeműek. Kíváncsi lennék, mennyit futnának szászon, két vödör vízzel, oldalozó géppuskatűzben.

Az angol parlamentben tipp-topp elegáns urak és hölgyek pattognak, mint a nikkelbolha, hogy jelezzék, igenis, képviselni kívánják választóikat, mondandójuk van.

A magyar parlamentben? Ugyan, kérem. Be kellene vezetni a hozzászólás igényének felállásos jelzését. Talán kicombosodnának. Legalább ennyi haszna csak lenne, hogy képviselők.

Még valami: az angol miniszterelnök nem hisztivel reagál az ellenzék egyik vezetőjének arra a kijelentésére, hogy alkalmatlan az ország vezetésére.

Igaz, meglehetősen régebbi a demokrácia Angliában, mint nálunk. A felcsuti futballpálya füvének is még hiányzik úgy 300 év locsolás és nyírás, hogy olyan legyen, mint az angol gyep.