Jövő héten már a régi pompánkban!
Jövő héten már a régi pompánkban!
Kultúra és politika
Edward Burnett Tylor (1832-1917 angol antropológus) általános meghatározása a kultúráról: „ Az az összetett egész, ami magába foglalja a tudást, a vélekedést, a művészeteket, a morál(oka)t, a jogot és a szokást, és minden olyan emberi képességet és habitust, amit az ember a társadalom tagjaként sajátít el.”
A kultúra napjainkban, a hétköznapi életben használatos jelentése szerint az úgynevezett „magas kultúra” a tanulással, művelődéssel kapcsolatos területeket képviseli. Mondanivalóm szempontjából ez az utóbbi meghatározás a mérvadó.
Úgy gondolom a közéletben az egyetlen dolog a kultúra, ami mindenekfelett áll. A művészet az, ami nem szabályozható, nem szorítható korlátok közé, mert egy másik dimenzió. A kulturális életbe nem feltétlenül kell szabályokat, korlátokat felállító módon beleszólni a politikának. Egy ország kultúrájában benne van a múltja, a jelene, a népének a tudása, a műveltsége, több korszak művészetének, hagyományainak gyűjteménye. Minden korszakban más művészeti irányzatok a mérvadók, mai szóval divatosak, de egyik sem törli a másikat.
Természetesen mindig akadnak megrendelt művek, de pusztán a témájuk miatt, ha igazi értő művész munkái, nem vesztenek értékükből. A művészet éppen azért művészet, mert a művész gondolatait, érzelmeit, meglátásait, pillanatnyi benyomásait adja vissza úgy, olyan eszközökkel, amilyen módon a hétköznapi ember nem képes.
Találtam egy nagyon régi, de a mai napig helytálló és rendkívül kifejező megállapítást.
"Aki mindent törvénnyel akar szabályozni, inkább előidézi a hibát, mintsem megjavítja. Amit nem lehet megszabályozni, azt okvetlenül meg kell engedni, még ha gyakran kár is származik belőle." (Benedictus Spinoza)
Hiába fejlődik a tudomány, a technika szélsebes ütemben, ha nem áll mögötte, mint segítő, támogató, gyámolító erő, a kultúra. Az emberi szellemnek, a léleknek is táplálék kell.
Főleg napjainkban, de időnként a közelmúltban is mindent átitat, átsző, megkeserít a politika. Sokan bizonyára azt mondják, elkerülhetetlen, hogy a politika, a hatalom ne szóljon bele a kulturális életbe, ne korlátozza, ne próbálja irányítani a művészvilág meglátásait.
Én azt mondom, bizony lehetne a művészetek világa az a világ, ahol nincs jelen a politika. Miért ne lehetnének olyan helyek, a kultúra fellegvárai, a színházak, a múzeumok, a hangversenytermek, a könyvtárak, ahol másféle szemlélet uralkodik, mint a hétköznapokban. Igen! Legyenek csak olyan helyek, ahol a szépség, a gyönyörködtetés, a megismerés, a rácsodálkozás és a felhőtlen szórakozás a lényeg.
Egy kiállítás, egy jó könyv, egy tartalmas film, egy koncert, egy zenei vagy színházi élmény, a művészet által létrejövő katarzis arra hivatott, hogy gondolatokat ébresszen, vagy pihentessen, hogy egy rövid időre kicsit átlényegülve az alkotó és a saját fantáziánk segítségével másképp is nézhessük a világot.
A művészetben a változatok, az ízlések, a különbözőségek tárháza végtelen, választhat mindenki a saját belső világának megfelelően, de bekukkanthat kedvére oda is, amit még idegennek érez.
Miért is kéne ezt korlátozni? Minek ide a politika? Miért kell a kultúra területére is az a szemlélet, hogy az én művészem, a Te művészed, a Mi művészünk, a Ti művészetek, hiszen választék van bőven, mindenki azt választ, hallgat, néz és látogat, ami kedvére való.
A művész ember nem hétköznapi ember, másképp gondolkodik, másképp él, másképp látja a világot, mint a hétköznapi ember és csak szeretne átadni, megmutatni nekünk valamit a saját különös világából.
A művészeti alkotás nem attól kiváló, vagy szép, mert a politikusok megmondják, hogy most ki a művész, ki az elfogadott, ki a jó művész. A művészeti alkotás önmagáért beszél.
Nem azért megyek színházba, mert a politikai nézetemnek megfelelő vagy nem megfelelő egy igazgató. Azért megyek színházba, mert érdekel egy darab. Szeretném látni Shakespeare, Brecht, O’ Neill, Katona József, Madách Imre, Németh L., Esterházy stb. darabjait, esetleg kíváncsi vagyok egy neves rendező rendezői felfogására, vagy egy kedvelt színész játékára.
Ki legyen színházigazgató? Akit a színházi szakma míves ismerete predesztinál erre, aki ért hozzá, aki bizonyított, aki otthon van a művészetekben, akit a színészkollégák elismernek.
A festményekhez, amik az új alaptörvény díszkiadását hivatottak díszíteni és januártól a Nemzeti Galériában láthatók nem tudok hozzászólni. Azt, hogy egy - egy festmény valóban művészi és értékes alkotás e, azt leginkább az utókor és a szakértők tudják eldönteni. A szakértők nem nagyon nyilatkoznak, az pedig, hogy az utókor számára fennmaradnak-e a megrendelt festmények, még a jövő titka. Nekem valami azt súgja, hogy az igazi az, ami magától, belülről jön, amit nem kell megrendelni.
Ez az egész problémakör ennyire egyszerű.
Hollósy Gerti
Mire lesz jó a túlzó szigor?
Induljunk talán ki abból. hogy egy valamirevaló diktatúrában, vagy - hogy finomítsunk a kifejezésen - etatista államban alapvetően rendnek kell lennie. Ahol a hatalom erőt akar mutatni, ott nem tűrheti a szabály-, és törvényszegéseket. Az ilyen országokban természeteseb szigorúbban büntetik már a kisebb kihágásokat is, legyenek azok elkövetői gyerekek, kiskorúak, hajléktalanok, pláne ha visszaesők. Államiságunk, illetve az új hitre való áttérésünk idején aki egy tyúkot lopott, az már halállal bűnhődött.
(Vagy csak bűnődhetett, erre majd még visszatérnék.)
Fidesz-Magyarországon egymás után születtek illetve születőfélben vannak meghökkentően szigorú törvények, amelyek borítékolhatóan éppúgy nem szüntetik meg majd a tyúk-, vagy kerti, vagy bolti lopásokat, ahogyan az Árpád-házi királyok kérlelhetetlen szigora sem volt erre képes egy évezreden át. Az emberek nagy része ennek persz örül, hiszen ő, meg a gyerekei, és az egész (nagy) családja ugye nem bűnözők, a rosszemberek meg bűnhődjenek, úgy kell nekik. Akik viszont egy kicsit messzebbre látnak, és jobban belegondolnak, vagyis hát mélyére is néznek a dolgoknak, azoknak eszébe jut az is, hogy nem született még meg az autós, (kerékpáros, gyalogos) aki ne követett volna el szabálytalanságot. Vagy akinek a gyereke átmenetileg "rossz társaságba keveredve" ne követne el apróbb-nagyobb csínyeket. Van-e köztünk vajon olyan, aki még soha életében nem csalt mondjuk táppénzt, vagy adót? Aki nem adott, vagy nem kért számlát?
Biztosan minden autós ismeri a "csengőfrászhoz" hasonlítható érzést, amikor a rendőrjárőr leinti, jó napot kíván, és kéri a papírokat. Egy valamirevaló rendőr - ha nagyon akar - biztosan talál valamit, amibe bele tud kötni. Aztán vagy elnézi, vagy nem, előtte azonban egy kicsit aláz, és általában nem jár jól, aki nem alázkodik. És akkor itt meg is állhatunk egy pillanatra - nem úgy, mint a STOP-tábláknál szokás... Amikor már nagyon sok mindent nem szabad, és amikor már a legkisebb félrelépést is nagyon szigorúan büntet(het)i a jogalkalmazó, még kiskorúak esetében is, akkor nagyon nem lehet biztos az ember a dolgában. Amikor majd a többnyire autóval bóklászó rendőrökön kívül egyenruhás polgárőröket is látunk őgyelegni az utcán, meg a köztereken, akkor vajon mi jut majd eszünkbe? Az, hogy immár védettek vagyunk a "cigánybűnözéstől", vagy esetleg a hajdanvolt munkásőrség? Nekem az utóbbi fog, azt hiszem.
Kontrát államtitkár ugyanis bejelentette, hogy miután felszámolták "a rendvédelem állami monopóliumát kikezdő álpolgárőrségeket", az Országos Polgárőr Szövetség, valamint a megyék, és a főváros megállapodása nyomán igazi, forma-, azaz egyenruhás polgárőrök teljesítenek majd szolgálatot szigorúan politikamentesen. Ez utóbbiért azért nem tenném tűzbe a kezem, még hideg vízbe sem. Ahogyan a munkáshatalom sem a munkást őrizte, úgy a polgárhatalom (értsd a tehetős orangisták hatalma) sem a zembereket, sokkal inkább a rendszert védelmezi majd adott esetben. Mely esetek egyre inkább, és gyakrabban lesznek adottak.
Lehet túlpörgetem a fantáziámat, de nekem az a határozott érzésem, hogy "Kubatov listái" nem szunnyadnak majd a következő választási kampányig. Lesz majd itt rengeteg ügy, amit meg lehet ítélni így is, úgyis. Ahogyan el lehetett bánni Zuschlaggal, és ahogy nem lehetett mit kezdeni Schlett Csabával, mint potenciális nagycsalóval, úgy lehet majd különbséget tenni az ő "kutyájuk kölyke", meg a "komplett ellenség", vagyis a nemzetidegen szocigyanús elemek között. Tehát nem csak az politikai elit élvezhet majd egyfajta védettséget, vagy ellenkezőleg lesz az adóhatóság, a rendőrség, és a vele szövetségben ténykedő polgárőrség célpontja, hanem a mezei választópolgár is, ha bizton a Fidesz zászlaja alatt áll. Az ügyészség, és hamarosan a bíróságok „független” ténykedése ugyancsak kiterjedhet az alsó rétegekre is, nem nagy eset. A proletárdiktatúrában is más megitélés alá esett egy párttag, vagy egy munkásőr, és családtagjaik, esetleg pártfogoltjaik, még egy sima kis közlekedési vétség esetén is, nem is beszélve a nagyokról. Nem lepne meg, ha a zemberek magukat bebiztosítandó, tömegesen kérnék felvételület a Pártszövetségbe, ahol aztán majd gondos kezek, és listaismerő fejek lekáderezik őket, és döntenek a sorsáról.
Hogy megvalósul-e ez a negatív utópia, az nem annyira a hatalom idefelé vezető szándékától függ, mint attól, hogy lesz-e rá idejük. Amennyiben a szabad világ passzívan szemléli a magyarországi eseményeket, attól lehet tartani, hogy lesz. Sőt, talán már ott is tartunk, csak még nem tudunk róla. Az előző kormány tagjai, és a jelenleg is okkal-ok nélkül lesitteltek azért már sejthetnek valamit...
Gulyás András
A múlt a jövőnk
Világszám kormányunk és annak megbonthatatlan vezére annyira kedveli Gyurcsány Ferencet, hogy külön, vadonatúj kerületi bíróságot hoz létre neki. Nem kínozzák tovább Fletót, nem hagyják kétségek közt őrlődni, hogy most elítélik-e vagy sem. Ezen az új bíróságon már csak kipróbált fidesznyik bírók fognak dolgozni, akiknek nem lehet kétséges a párthoz való hűségük. A főügyész pedig nyugodt szívvel jelölheti ki majd ezt az új bíróságot az olyan ügyek lefolytatásához, mely ügyek független bíróságok számára elkerülendőek lennének. Ugyanis akiknek az ügye majd idekerül, azok hagyjanak fel minden reménnyel. Ez a bíróság majd kis fekete lyuk lesz a jogállamiság galaxisában, ahol olyan elvtársak hozhatnak csak ítéleteket, akik már bizonyították a párt és vezetője iránti nagyrabecsülésüket és lojalitásukat.
Magyarul a Fidesz létrehoz magának egy külön bíróságot, ahol azt ítélnek majd el, akit csak akarnak. És ennek az ellenkezője is igaz lesz, mert azt mentenek majd fel, akiket csak akarnak. Itt hozzák majd meg a fideszes pártkatonák elleni perek ítéleteit, így ezek után fölösleges lesz őket bármivel perbe fogni, mert a végeredmény nem lehet kétséges. És nem mellesleg jól meg kell majd gondolni azt is, hogy kivel akasztunk bajuszt, mert ha az illetőnek van fideszes párttagkönyve, akkor jobban járunk, ha nem fog perbe minket. Ugyanis annyi esélyünk lesz pert nyerni ellene, mint a trójai falónak nyerni az epsomi derbyn. Az ügyészség zsebben, meglesz a bíróság, az ügyvédeket pedig nagy erőkkel tartják távol a gyanúsítottaktól. A tanúknak sincs már szükségük ügyvédre egy törvényjavaslat szerint, a gyanúsított pedig 5 napig fogva tartható már, amiből 48 órát védő mentesen. Lassan, de biztosan épül a független magyar igazságszolgáltatás együttműködési rendszere. Együttműködik a Fidesszel.
Az ügyészséget és a rendőrséget már elfoglalták (minden mással együtt), de a bíróság az úgy tűnik kemény falat a kedves vezetőnek. Már minden készen állt Gyurcsány bebörtönzéséhez, megvolt a gyanúsítás, már kitalálták az ítéletet, már kinézték neki a cellát a cellatársakkal. A bizonyítékon kívül viszont még valami hiányzott. Egy bíróság, amely ezekkel a gagyi vádakkal elmarasztalja őt. Szikraként pattanhatott ki az ötlet egy tanácsadó agyából, hogy hozzanak létre maguknak egy külön bíróságot, ahol majd ők szórakozhatnak élettel és halállal, emberek sorsával. Ahogyan persze egy jogállamban ez alap. És oda már csak az új szervezet, az OBH elnöke fogja delegálni a bíró elvtársakat, ugyanúgy, ahogyan onnantól kezdve már mindenhova. Ez az egyetlen elvtárs fogja 9 éven keresztül, vagy akár még tovább eldönteni azt, hogy a Magyar Köztársaságban ki lehet ezentúl bíró és ki nem. Ismerős ez még valakinek? Mert mintha az átkosban is ez lett volna a divat, hogy nagyhatalmú elvtársak döntenek mindenről egy országban. És ezek a nagyhatalmú elvtársak a legnagyobb hatalmú elvtárstól kapják az utasításokat.
„Baka felhívta a figyelmet arra is, hogy az OBH elnöke nem tartozik politikai felelősséggel sem, nem interpellálható, kérdés hozzá nem intézhető, és hivatalát még akkor is megtartja, ha időközben bírói jogviszonya elnöki mandátuma alatt megszűnik.” Erre a pozícióra mondják azt, hogy az időtartama: örök élet, plusz egy nap. Ha ő időközben betöltené a 63. életévét, amikor is minden bírónak mennie kell nyugdíjba, ő még maradhatna minden további nélkül.
Bakát így kerülik meg szépen, megszüntetik az OIT-t, aminek ő az elnöke, helyette jön egy másik hivatal, az OBH, aminek tulajdonképpen ugyanaz a feladata, de oda már a kedves dakota nevezi ki az ő erős emberét. Még a Nemzeti Bankot szeretné nagyon „átszervezni”, mert oda is lenne neki nagyon erős embere.
Ezt a technikát alkalmazzák már vagy 15 éve fideszék. Ha nem tudnak egy szervezettel, állami céggel vagy hivatallal azt csinálni, amit csak akarnak, akkor vagy „átszervezik” a vezérkart, új posztokat kreálva (A), vagy létrehoznak egy új testületet, mely annak felettese lesz (B). Vagy egyszerűen megszüntetik (C). Hogy is néz ez ki a gyakorlatban?
(A) Ha egy állami cégről van szó, ahonnan nem tudják elmozdítani a vezetőséget, mert jól végezték a munkájukat, és jogilag nem támadható a tevékenységük, abban az esetben elég csak az elnököt felállítani, kicsinálni (pl. megzsarolni költségvetési csalással). A helyére kerülő fidesznyik szépen átszervezi a cég egész vezetési struktúráját. Az addigi posztokra többet nem lesz szükség, mert pl. a személyzeti osztályvezető állása megszűnik, mert humánpolitikai igazgató lesz helyette. A reklámosztály vezetőjére sem lesz szükség, mert helyette marketingigazgató fog dolgozni.
(B) Ez esetben egy felettes szervet hoznak létre, melynek vezetését szintén pártkatonára, esetleg rokonra bízzák. Ilyen pl. a BKK holding, mellyel sok legyet ütöttek egy csapásra, és nem csak a BKV-t felügyelik, hanem az összes nagy budapesti szolgáltató céget együtt.
(C) Ebben az esetben egyszerűen megszűntetik az adott intézményt, esetleg egy újat hoznak létre helyette. Ilyen volt az OÉT mely helyett jött a gittegylet, az NGTT (Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács). Vagy a Költségvetési Tanács, melyet elsorvasztottak 3 főre a több tucat szakemberből. De ide vehetjük az anyagilag ellehetetlenített ’56-os Intézetet és társait is. És most, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) szüntetik meg, és jön helyette az OBH. „A megszűnő Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási jogkörei az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökéhez kerülnének, akit a parlament választana kétharmados többséggel a bírók közül.” A Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint az igazságszolgáltatási reform részét képező javaslatok korlátlan, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen hatalmat adnak a leendő Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének kezébe. Baka András úgy véli, a tervezett szervezeti megoldások példátlanok a mai Európában, de "példátlan (...) még a szocialista diktatúra évtizedeiben végzett miniszteri igazgatáshoz képest is". Baka még úgy tűnik nincs tisztában avval, hogy a jövő elkezdődött. A forradalmárok nagy része már azt látja, hogy a múlt jön vissza, csak még rémisztőbb formában. Ez a jövőnk.
Eddig ezek voltak az ország elfoglalásának és bekebelezésének fortélyai. Ám most megismerhetjük a (D) variációt is, mégpedig azt, hogy a független intézmények közé becsempészünk egy lojálist, egy szervilist. A független bíróságok közé becsempészünk egy kevésbé függetlent, ha már nem tudjuk uralni vagy lecserélni az egészet. Mivel már az ügyészség határozhatja meg azt, hogy melyik bíróságra kerüljenek konkrét ügyek, innentől kezdve nem lehet kérdéses az, hogy miért van erre szükség. Különösen érdekes ez annak a fényében, hogy most rugdossák ki a 63 év feletti bírókat, mert a tapasztalt szakemberekre úgy tűnik a nemzeti együttműködés rendszerében nincsen szükség. Ugyanis az új bíróság létrehozásának az indoka ez: „célja a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) tehermentesítése”. Úgy tehermentesítik a bíróságokat, hogy csökkentik a tapasztalt szakemberek számát. Nincsen ebben semmi új, a Fidesz már másfél éve minden logikus lépésnek az ellenkezőjét teszi. És nevezi ezeket ország mentésnek, akció-tervnek, harcnak, küzdelemnek, kokinak, sallernek, igazságnak, arányosságnak és egyébnek.
Kétharmaddal a lehetőségek végtelenek, olyan törvényt terjeszt be Lázár vagy Rogán elvtárs egy nap alatt, amilyet csak kíván a kedves vezető. Másnap pedig a szavazó droid-alakulat megnyomja az ”igen” gombot, anélkül, hogy elolvasta volna azokat az aznapra megkapott több száz oldalas törvénytervezeteket. Ékes példája ennek a szervilizmusnak a Kossuth-tér átalakításáról elfogadott törvény. A mérsékelten tisztelt honatyáknak halvány gőzük sincs arról, hogyan nézett ki a tér 1944-ben (hacsak nem emlékeznek még rá a fiatal demokraták), mindenesetre megszavazták a visszaalakítását egyetlen gombnyomással, indulásként 1,5milliárdért. Annyira önállóak, hogy a saját halálos ítéletüket is megszavaznák, ha a vezénylőtábornok arra adna parancsot. Bőven elég nekik az, ha a vezérkar gondolkodik helyettük, ha azoknak van jogi diplomájuk. Ők még akár komplett alkotmányt is megírnak pár órás vonatozás alkalmával…
http://www.origo.hu/itthon/20111102-igazsagszolgaltatasi-reform-a-fidesz-javaslatai.html
http://nol.hu/belfold/kossuth_ter__vakon_nyomtak_gombot_a_honatyak
Gas Cabir
Kulturkampf, vagy amit akartok? Avagy: vannak-e a politikai pofátlanságnak határai?
Cifrázzák ám rendesen a hatalmasok. Az ember képtelen eligazodni: gondolhat ezt is, azt is, és mindennek az ellenkezőjét. Miután a szavahihetőnek, és mértékadónak számító, nem politikai megrendelésre dolgozó, és talpnyalásra berendezkedő média szinte egy emberként élt a gyanúperrel, hogy Tarlós István csak áldozat, és lényegében a Gazda óhaja teljesült, amikor a Csurka-Dörner tandem pályázatát hozta ki nyertesnek az Új Szíház vezetésére . Hebegett-habogott összevissza a különben sem médiaerős főpolgármester, hogy őt az győzte meg, hogy Dörner a szégyenteljesen összefércelt pályázatnak mondott vázlatban magyar darabokat ígért "klasszikus" rendezésben, és hát abból rettentő hiány van épp a városban, meg hogy nem kell előre "jajongani" várjuk csak meg mennyire színesíti majd a színi világot a csurkai barna-fekete. Különben is egy kicsi színházról van szó, az egész nem érdekel ezer embert sem, nem kell mindjárt verni palávert, várjunk legalább egy évet, és ha Csurka antiszemitizmusa nem csillapul, Dörner jobbikos rasszizmusa nagyon átüt, akkor majd ő lép, nyugodjon meg mindenki.
Mit tesz isten már lépett is, és óva intette Cs. I. leendő intendánst, hogy nem irkafirkáljon már a - ne feledjük - közpénzből gründolt (szenny)lapjában olyanokat, amilyeneket egyébként már vagy tizenhat-hét év óta ír a zsidók iránt táplált múlhatatlan, és csak erősödő szenvedélyes gyűlöletétől átitatva, vigyázzon kicsit a majdani színháza, meg a saját jó hírére. (Előbbinek még csak lenne is, de neki magának nem annyira, arra fölösleges vigyáznia.)
Azt nem tudjuk, hogy a gyógyíthatatlanul beteges antiszemita egykori drámaíró hogyan reagált a figyelmeztetésre, lehet hogy februárig erősebben kódolja majd a "galíciai jöttmentekkel" kapcsolatos kirohanásait, bár nem az a megalkuvó tipus. Tarlós bizalma mindenesetre töretlen, kijelentette: további dumának helye nincs, februártól jönnek a magyarabbnál magyarabb darabok, klasszikusabbnál klasszikusabb rendezésben. Sütő András ugyan nem lesz, mert az örökös családtagjai valahogy nem tudnak Dörnerékre hangolódni, de annyi baj legyen helyette előveszik a Csurka-klasszikusokat, bár azokban elég mélyen el van rejtve a neonyilas eszme, mert akkor nem lehetett volna a Kádár rendszer kegyeltje, esetleg még be találta volna súgni önmagát...
Itt tartottunk nemrég, már-már feledvén az eddigi botrányos színházfoglalásokat vidéken, mikor itt van az igazi skandalum, mindenki ezzel foglalkozik immár. És akkor jön a Vezér, és kioszt egy kokit meg egy sallert követelőző, és kellemetlenűl függetlenkedő alattvalójára. Egyiket azért, mert kilépett a Párt képviselőcsoportjából - gondolom, hogy ne kösse a frakciófegyelem -, a másikat meg, hogy ne kezdjen itt „kulturkampfot”, mert az neki(k) árt, mi lesz a imázsukkal a hazai, és nemzetközi kulturszférában. Meg amúgy is. Most, amikor nemzetközi tekintélyünket már nagyrészt visszaszereztük, amikor itthon szinte teljes az összfogás, amikor majd mindenki örül a tudomány-, oktatás-, és kulturstratégia láttán, úgy a filmművészek, mint az újságírók, nem beszélve a színházi szféráról, ahol minden kinevezést jóváhagytak a szakma jelesei, amikor immár a költővé lett L. Simon kezeli a kulturális alapot, tehát tökéletes a pártatlanság, akkor hogy szabad ilyen kétes elemeket kinevezni egy közpénzen működtetett színház élére? - Kedves Tarlós elvtárs! Nem lesz ennek jó vége, hogy szabad ilyet csinálni? Ejnye, ejnye! - mondhatta kb. a nagy ember kiszivárgott értesülések szerint. - De hiszen Orbán elvtárs, hát nem arról volt szó, hogy...de hát.. - mondjuk így a főpolgármester. - Korrigálunk kicsit, mert túl nagy lett a zaj. Ennyit nem ér az egész – vághatott a szavába a nemzet örökös miniszterelnöke.
Valahogy így lehetett, aztán majd kiderül. Na, nem a magyar kultúra egéről távoznak a felhők, arra most normális ember nem gondolhat, de mondjuk azt hamarosan megtudhatjuk, hogy nem arra volt-e jó az egész cirkusz, hogy a renitenskedő Tarlóst egy kicsit besározódjék, míg az elkötelezett magyar kulturkmpfellenes européer megmutathassa igazi (ál)énjét, hogy mennyire igaztalan vádak érik őt, amikor ordas eszmék befogadására hajlamosnak bélyegzik. Még, hogy ő!?. Hát akkor ezt nézzék meg! Ugye hogy nem is!
Ez persze csak az egyik változat. Olyan ez, mint az Umberto Eco féle "nyitott mű", csak ezúttal ország-világ színpadán: annyiféleképpen lehet értelmezni, ahányan vagyunk. Én például akképp értelmezem, hogy az állami szinten jelentkező pofátlanságnak nincsenek is határai. Csak feltételei vannak. Kell hozzá kétharmad, meg egy karizmatikus, ám személyiségében zavart ember, meg sok megzavart, még pontosabban -bolondított, meg persze pofa – ahogy mondani szokták.
Hogy aztán lesznek-e hivatásos antiszemita színházvezetők a közeljövőben hazánkban, és egyáltalán mekkora tért hódíthat meg a szélsőjobb ebben a ’kegyelmi” helyzetben, amikor a Fideszről kezdenek leakadni a Jobbikkal kacsingató elemek, az még a jövő zenéje. Félek tőle, hogy kakofón muzsika lesz…
Gulyás András
No comment?
Orbán Viktor feleségének, Lévay Anikónak 38 darab ingatlan van a nevén. Olyan kíváncsi lennék, hogy mit dolgozott az 5 gyerekük mellett és mennyi adót vallott be...
Takarékos asszonyka lehet, nem csoda, hogy a nemzet vezérének megakadt rajta a szeme.
