a tánciskolában most ő a fiú.

a tánciskolában most ő a fiú.

Volt idő, amikor a tánciskolában - bizonyos népesedési és osztályosodási okokból -  több fiú volt, mint lány. Abban az időben illemet is oktattak ott, így többek közt meg kellett tanulni, hogyan kell felkérni egy lányt, és annak hogyan kell ezt elfogadnia. Az említett okból néha egy lánynak kellett eljátszania a fiús felkérést.

Eleddig a Nemzet Gojostolla nem nagyon jeleskedett a felkérésekben - mondjuk, másban sem, különösen nem az olvasásban és szövegértelmezésben (mármint, ami az eléje adott törvényjavaslatokat illeti). Az evangélium nem tétel. azt már biztosan kívülről fújja. Leginkább Orbán volt az, aki fel szokta kérni. Azt nem tudom, hogy közben udvariasan meghajlik-e, vagy csak ránt egyet a fejével, a parkett felé mutatva, hogy: na, gyüssz? Tény, hogy a Nagy Országmentő már többször utasí ill. ütök a számra: felkérte a Motort erre, meg arra. Legutóbb pl. arra, hogy ugyan, tüntetné már ki a tongai királyt, hiszen az úgy szereti a magyarokat!

A nagybetűsök édes pas de deux-je most éppen ahhoz a tánclépéshez jutott, hogy Scmitt felkérte Orbánt, ugyan, dolgozna már ki egy olyan intézkedés csomagot, melynek alapján meg lehet vonni egy állami kitüntetést az arra érdemtelenné vált viselőjétől. Azt persze, hogy ki vált arra érdemtelenné, majd ők fogják megmondani. Nem holmi grémium dönt, áh, fenéket! Vagy a Gojostoll, vagy az Országmentő. Mi az nekik, különb dolgokban is döntöttek már, mint pl. a magyar zenekultúra jövendő iránya.

Csak hogy van itt egy kis bibi: ez a lehetőség már vagy 20 éve létezik. Hiába, no, nem elég motornak lenni, de kicsivel körültekintőbbnek nem árt. Nekem valahogy nem ugrik be, mikor vonták meg pl. Sztálin elvtárstól Budapest díszpolgári címét.

De hát, nem is ez a lényeg, hanem az a'propos: Kertész Ákos azt találta írni - szebb szavakkal, persze - hogy a magyar nép, úgy en bloc birka. Mivel most már sorozatban meg kell védeni nagyjainknak a magyar népet a nemtelen támadásoktól, egy ilyen kijelentés - bármilyen igaz is - tűrhetetlen, és nem maradhat megtorlatlan! Komoly feladat ez, kérem, ezekben a vészterhes időkben, példát kell statuálni, kérem, hogy csak úgy, ne lehessen akármit mondani, kérem, a magyar népről! Igaz, hogy Petőfitől kezdve József Attilán keresztül Adyig bőven akadtak költők és írók, akik hasonló, korántsem hízelgő jelzőkkel illették a népet, de hát, tőlük nem lehet megvonni semmit. Ennek semmi köze '48 vagy '56 forradalmiságához.

Nos, vagyunk errefelé jó néhányan, akik hasonlóan gondolkodunk, mint Kertész Ákos. Kimondjuk: biza, a magyar nép birka. No, nem genetikailag, hanem leginkább úgy másfél éve. Én is vállalom e kijelentésem minden ódiumát, sújtson le rám akár dolgozó népünk megvetése: vegyék el a kitüntetéseimet! De még csak erőlködniük sem kell, visszaadom magamtól: egy Szoc.Brigád Mozgalom bronz, és egy Kiváló Véradó. Tessék majd megírni, hova szolgáltassam be. Az úttörő nyakkendőmet, sajnos, már nem tudom visszaadni, pedig azt is kitüntetés volt viselni.

Így járják ezek ketten, nehéz, dübörgő léptekkel, országvédő táncukat, taposva embereken, egzisztenciákon, hírnéven. Tessék mondani: mikor jön el az az idő, amikor egy hivatalban lévő miniszterelnöktől lehet visszavenni egyetlen tollvonással mindent, mert érdemtelenné vált rá?

Remélem, már ketyeg az óra...