Akár hátra is lehetne dőlnünk és Jerry egér kedvenc mozdulatával elhúzni tenyerünket izzadságos homlokunk előtt, merthogy annyira,de annyira aggódtunk : phű, sikerült visszaszerezni ! Igaz, 500 milliárdba került vagy kerül,de ez a gond letudva.
Nem ártana azonban visszaemlékeznünk, hogy mi is volt a fő baj azzal a kimondhatatlan nevű orosz befektetővel. Az volt a bibi, hogy valójában nem lehetett tudni ,hogy kik a valódi tulajdonosok, teljesen igaza volt tehát a magyar olajcégnek, hogy távol tartott egy ilyen csapatot. Ez a probléma nyilván megoldódhatott, az ugyanis eszembe se jut, hogy a magyar kormány a magyar polgárok pénzéből potom 500 milliárdot fizetett ki egy olyan cégnek, amelynek eddig nem sikerült megtudni a valódi tulajdonosait. ( És persze ezt nyilván mi is megtudhatjuk hamar, hiszen a Fellegi Tamás vezette minisztérium honlapján napokon belül nyilvánosságra kerül a megkötött szerződés minden oldala, az aláírásokkal együtt.)
500 milliárd jó magyar forint egy ekkora tulajdonért…Lehetséges, hogy ez valóban jó üzlet.
Végül is, a tulajdonért egy, a tulajdon szerződéses szabadságát tiszteletben tartó kormányzat fizetni szokott, ha nem így tenne, az randa államosítás volna, azok az idők pedig ugye már elmúltak.
Egy gazdag ország gazdag állama miért ne vehetne egy tőzsdei olajcégből húsz százalékot ? Egy kis szelvényvagdosás még senkinek se ártott, igaz, olykor izgulós szakma ez, de a MOL, annak ellenére, hogy Horvátországban mintha éppen büntető eljárás indult volna az ottani okosságai okán, szerintem is jó befektetés.
Sőt, most itt egy kiváló alkalom, hogy az alkotmánybírósághoz és az uniós bírósághoz fordult hazai magán nyugdíj megtakarítások tulajdonosai leszerelésre kerüljenek. Vezessék fel szépen három millió magyar állampolgár tulajdonrészét a MOL részvénykönyvébe, igaz, ez csak 500 milliárd az eltüntetett 3000 ezer helyett,de mégis valami. Ennek a három millió embernek patyolat tiszta a tulajdonosi háttere, nem kell tőlük félni.
