Képviselő legyek, vagy valamely intézmény bársonyszékébe foglaljak helyet? Nagy dilemma ez, tartok tőle, nehéz lesz eldöntenem a kérdést, hiszen csak az egyiket választhatom. A nevem itt is, ott is felmerült, amolyan eldöntetlen kérdés vagyok a vezetőknek számára. A János egyszer azt mondta nekem, hogy minden okos aktivista nem lehet egyszerre képviselő, mert akkor ki töltené be a közintézmények vezető pozícióit, meg hát ott vannak az önkormányzathoz közeli cégek is, akik szintén ilyen nagyszrű vezetőket keresnek mint én. Szerinted elhittem? Hát persze, hogy nem, de Jani már csak ilyen. Már az elején megmondta, hogy egy kis idő elmúltával forró lesz odabent a hangulat, de megnyugtatott, hogy ez mindig így szokott lenni!.

Így szokott lenni?

....

Azon az estén csodálatosan éreztem magam! Az egész világ a lábaink előtt hevert, hiszen totális győzelmet arattunk! Az emberek véget nem érő ölelkezésbe kezdtek, még Margit nénis is - aki egyébként mindig óva intett az ilyen önfeledt ünneplésektől - szóval még ő is a nyakunkon csüngött, és széles mosollyal az arcán nyugtázta: megcsináltuk! Megcsináltuk, de milyen áron? Nem sokkal utána, mintha valami megváltozott volna a pártszékházban! Olyan hangulat uralkodott odabent, mintha kicserélték volna azokat az embereket, akikkel még a kezdetek kezdetén örök barátságot kötöttünk . Mindenki a másik háta mögött sugdolózott, és olyan furcsán kezdtek viselkedni egymással, hogy szinte megfagyott a levegő körülöttünk. Azt hiszem, hogy mindegyikünk nagyon félt a változástól! Mindenki rettegett attól, hogy nem olyan pozíciót kap, amilyet megálmodott. A mester mindenfélét mondott a tévében, és ez teljesen összezavart mindenkit.Talán még engem is, bár én legbelül mindig is tudtam, hogy jó helyre kerülök. Hallottunk olyanokról, hogy összevonnak kerületeket, és csak minden harmadik aktivista kap valamilyen állást a hatalmi szinteken. A többi mehet a levesbe!

Ezen csak nevettem.

Aztán jött a jó hír, hogy a beígért állásokat betölthetjük, de a válogatásnak szigorú feltételeket szabnak. Így kerültem én ilyen kellemetlen helyzetbe, hogy döntenem kell a sorsom felett! A képviselőség nem egy nehéz munka. Igaz nagy a felelősség rajta, de a kapcsolati tőke majd ellensúlyozza. Pár bizottságba még betolnak, és kapok a százas mellé még  egy  százast, amivel már elég szépen elvagyok egy darabig, és még marad időm a haverokra is. Ha belegondolok, hogy a kampányt leszámítva - ami igazán kibírható volt - csak heti pár órát szántam erre az egészre, akkor kijelenthetem, hogy elég jó üzletet kötöttem. De ha azt is hozzáveszem, hogy egy zsíros intézményi állással degeszre kereshetem magamat, és ezzel a munkával alig nyomja felelősség a vállamat, akkor már nem ilyen egyszerű a történet. Nem tudom még a választ, de sokan lennének most a helyembe.

Van időm eldönteni, hiszen pár hét múlva lesz csak a meghallgatás. Beülünk a helyi vezetővel a központ légmentes szobájába - hiszen nálunk ilyen is van -, és megvitatjuk egymás elképzeléseit. Magyarán elmondom, hogy mit szeretnék, a vezető meg végighallgatja bólogatva. Amivel előállok, még nem vonja maga után azt a következtetést, hogy egyből el is foglalhatom a helyemet, de mivel hosszú évek alatt befolyást szereztem a dolgok felett, ezért valószínűleg pozitív lesz az eredmény.

A Karcsi barátom készített egy listát. A szíve listájának nevezi, és az áll benne az első helyen, hogy  milyen beosztásra áhítozik a legjobban. Utána meg szép sorjában, hogy ha nem sikerül megkapnia amire a legjobban vágyik, akkor milyen állásokkal lenne még elégedett. Gondoltam, én is készítek egy hasonló felsorolást, az én szívem listáját. Az első helyen szerinted mi áll?

- Mi?

- Szerinted? .....(mosoly)..... nekem mindig a legjobb dukál!

( Gondoltam közzéteszem, ezt az általam elcsípett vallomást.)