- Halló, Zolikám. Itt Kamarássy beszél.

- Jelentkezem, képviselő úr!

- Zolikám, akkor ahogy megbeszéltük, megvan az euró?

- Természetesen, képviselő úr. Átváltottuk.

- Mennyin, Zolikám?

- Kettőszázhetvenhármon, képviselő úr.

- Jól van, rendben. Mert egy óra múlva bejelentem.

- Értem, képviselő úr.

- Zolikám, és az a határidős dolog vagy hogy is hívják, ugye az is rendben lesz?

- Természetesen, képviselő úr. Holnapi déli eladásra kötöttük, hatezer ötszázon.

- Rendben. És Zolikám, te jobban értesz ehhez... Ha azt mondom egy óra múlva, hogy csontváz, az mennyit hozhat?

- Képviselő úr, az eurón maximum négy forintot, a részvény darabján meg jó esetben is csak egy százast kereshetünk. Az elmúlt hetekben nagyon... Khmmm... A kollégái elinflálták egy csontváz piaci értékét.

- Az nem túl vastag. Ha azt mondom, hogy öt csontváz? Vagy hogy csontvázhegyek?

- Az talán egy kicsivel többet hozhat, képviselő úr. De az sem sokkal. Ez a csontvázazás már nem hatja meg a piacokat. Valami új kellene.

- Értem, Zolikám. És ha elsütöm azt, hogy vészhelyzet? Vagy hogy süllyedő hajó?

- Az már jobb, képviselő úr! Sőt, ha megemlíti, hogy államcsőd, az már egészen jó lehet. Akkor akár huszonöt forintot is nyerhetünk eurónként. A papírokon meg nyolcszázat vagy ezret is akár.

- Khmmm... Csontvázakkal teli, süllyedő hajó a küszöbön álló államcsőd viharos tengerén... Igen, ezt fogom mondani! Majd nyafognak egy kicsit a devizahitelesek, de ki nem szarja le. Már igazán megszokhatták volna az elmúlt hónapokban. Különben is, olyan költőien hangzik ez így.

- Nagyszerű, képviselő úr.

- Csak legyen ott a távirati iroda is. Meg a Reuters. Szóltam a sajtós srácoknak, hogy a Hírtévé meg a Nemzet most nem lesz elég, úgyhogy szervezzenek rá egy kicsit.

- Csak ügyesen, képviselő úr!

- Köszönöm, Zolikám. Holnap fél egykor hívlak. És figyeld a híreket!

- Úgy lesz. És holnap várom a hívását, képviselő úr!

az eredeti írás itt olvasható: http://michaelknight.blog.hu/2010/06/03/tranzfikcio