Agyon hallgatják Tömjén atyát, és ez nem jó!

Agyon hallgatják Tömjén atyát, és ez nem jó!

Az update oka: technikai hiba miatt hosszú időn keresztül nem volt olvasható a "frissülő", talán nem ördög ellen való vétek, ha átdátumoztam a postomat. A szerkiknek, természetesen, joguk van e miatt törölni a frissülőkből.

Tömjén atya, a KDNP jeles képviselője (frakcióvezető ?!), eléggé agyon van hallgatva. Az, hogy KDNP, azért kíván némi magyarázatot. Hogy keresztény, hát istenem, annak vallja magát, bár ennek semmi jelét nem mutatta – erről majd később. Hogy demokrata: no, erről előbbi levezetésében lészen majd szó. Néppárt: bizony, barokkos túlzás, ebben az összetételben. A „nép” szót, mint olyant, ugyan ki lehet még belőle vetíteni, hiszen hazánk népe – felekezetre való tekintettel – túlnyomó részt keresztény. Azonban pártbéli résztvételben a népet, mint olyant, enyhén szólva nagyarcúság emlegetni. Ezen következtetés szerint, mint a nép képviselője, a párt, mint olyan, számosságában igencsak elenyésző. Igaz ugyan, hogy pártot már 500 bejegyzett, tagdíjat fizető taggal be lehet jegyeztetni, de attól tartok, náluk még a név szerinti összeszámlálásnál is bajok lennének.

Maradjunk annyiban, hogy ez az egyesület a Fidesz-MPSz kereszténydemokrata tagozata.

Oly annyira betagozódott, hogy csak na. Tömjén atya nemrégiben hangot adott abbéli téveszméjének, miszerint, ők – mármint Zsoltika és társai – adják a szövetségen belül az észt, a Fidesz-MPSz pedig az erőt.  Ennek keretében felvállalt egy nemes, és igen keresztényi feladatot, mely Gyurcsány politikai kicsinálásában, hogy ne mondjam, megsemmisítésében nyilvánult meg. A fizikairól egyenlőre még gondolkoznak, mert ugye, az még sem keresztényi cselekedet.

Itt jön a képben a keresztény szó. Hitvilágilag, ugyebár, olyasmit jelképez, hogy felebaráti szeretet, meg, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, meg, ha arcul csapnak, tartsd oda a másik orcád is, meg, felebarátod házát, mezejét, feleségét meg ne kívánd, stb. stb. Tömjén atya, merő keresztényi hevületből persze, jól felvállalta a politikai, sőt, erkölcsi megsemmisítés feladatát, mi több, ezzel még jól el is dicsekedett.

Csatlakozott hozzá mély demokratikus érzülete is. Ugyan egy működő demokráciában illik elfogadni a más véleményét, politikai nézetét, vallási hitét, nemi hovatartozását, stb., de Tömjén atya ilyen kicsiségre, mint a demokrácia alapvető tézisei, nem ad.

Pályafutása alatt – bocsesz, folyamatos ki- és bevonulásait azért mégse nevezzük futásnak, nomeg a szék se tört tyúkszemet az alsó fertályára – nem sok értelmes gondolatot fogalmazott meg fennhangon. Olyasmire gondolok, amit felszólalásnak neveznek. Távollétében ritkán szólal fel az ember. Még kevésbé akkor, ha amnéziás. Zsoltika akkor is ott lopta már a napot a parlament széksoraiban, amikor anno elhangzott jelenlegi éceszgébereinek soraiból a „csuhások, térdre, imához!” , szintén igen demokratikus érzelemtől fűtött felszólítás J.

Sebaj, egy Semjén Zsolt az ilyenen hamar túlteszi magát, elvégre egy dolog a gerinc, az önérzet, egy másik pedig a megélhetés. Mégiscsak három gyereket nevel - hogy jól-e, vagy rosszul, a fene se tudja. Különösen, ha programja sincs. Nem, mint párt – arról jobb, ha nem beszélünk – hanem mint Semjén Zsolt sk. Maximum annyi programja van, hogy hazaszól az asszonynak: figyelj, mama, holnap ne grenadírmars legyen ebédre, inkább paprikás krumplit ennék, kovászos uborkával! De legyen otthon kőbányai is, legalább két üveggel! (na, ettől kap néppárti ízt az egész J).

Szóval, aggódom Semjén Zsoltiért. Navracsics, a rókalelkű bátya, az ilyen elszólásokra, mint gyöngytyúk a takonyra, le szokott csapni. A szép nevű Cser-Palkovics, csak megeresztett volna holmi, lelkületéből adódó pimaszkodást, valami olyasmit, mint amit utoljára Mesterházi politikustársával szemben engedett meg (jobb kocsmában már kevesebbért is pofán csapták volna Cser elvtársat, hogy a tölgy adta volna a másikat, de hát ez a Fidesz-MPSz táncterme, itt mindent szabad, még a padlóra köpni is), de semmi nem történt.

Rosszat érzek, Tömjén atya, nagyon rosszat. Ez az agyonhallgatás mindennél rosszabb. Leírtak, testvér, spongyát rád. Hja, már lehet, hogy nem vagy a mi kutyánk kölyke. Mi a francot fogsz csinálni, ha nem lesz meg a 750 ajánló szelvényed?

Mert lehet, hogy a mennybéli főnököd megbocsát – két rózsafüzér, három hiszekegy, öt üdvözlégy Mária, sag schon – de attól tartok, Orbánnál valamit nagyon elcsesztél. Tudod, Sztálin, akiket kedvelt, azokkal grúz akcentussal beszélt. Akivel szabatos, kimért oroszt használt, az már csomagolhatott is, tuti, hogy a következő transzporttal indult Vorkutára. Zsolti, volt Orbán hangjában valami akcentus?

Nem?

Szarban vagy, komám J!

Azért egy adalék, amiért talán mégsem kellene annyira Semjénért aggódnom:"Az előző ciklusban Semjén Zsolt kormányzati köztisztviselőként (!), tévékamerák előtt csókolt kezet egy lila cingulusos kanonoknak. Azóta ő a kereszténydemokrata elnök." Nos, Orbán klerikális politikája eléggé közismert. Lehet, hogy Tömjén atya mást is hajlandó megcsókolni?