Az MDF történelme, ideológiai nézetei és ami mögötte van.
Az MDF történelme, ideológiai nézetei és ami mögötte van.
A rendszerváltás óta eltelt idő, eléggé megváltoztatta a pártok ideológiai nézeteit. Nem is igazán a kulturális, társadalompolitikai eszméikben, hanem a gazdaságpolitikai és erkölcspolitikai nézeteikben változtak meg igazán. Ezeket figyelembe véve érdekes fordulatokon mentek keresztül, de nem mindenki rugaszkodott el teljesen, a kezdeti elképzelésektől. Összeállításomban elsőként az MDF múltjával foglalkozom. Érdekes és elgondolkodtató, hogy a párt honlapján semmilyen forrás nem található a történelmükkel kapcsolatban.( A korábbi pártprogramok menüpont is hiányzik. ) Az alapítási évet mindenhol más évszámmal jelölik meg, de igyekszem a pontos és hiteles adatokat közölni.
1.rész
Az MDF mint mozgalom, 1988 szeptember 3.-án alakult, de párttá 1989 Június végén szerveződött. Tagjai a nemzeti tradíciók követői és a tágabb értelembe vett értelmiségiek voltak. Számukra a rendszerváltás egy olyan folyamatot jelentett, aminek hamar a végére kellett járni és éles elhatárolódást mutattak azokkal szemben, akikben ennek a lassítását vélték felfedezni. Olyan politikusok ültek a soraik között, mint Csoóri Sándor, Csurka István vagy Für Lajos. Csurka István későbbi kiválására külön is kitérek. Politikai gondolkodását a nemzeti és demokratikus értékek, valamint a népi tradíciók ápolása jelentette. Miután Pozsgai Imre munkatársaként dolgozó Bíró Zoltánt - a párt egyik alapítóját - Antall József váltotta az elnöki székben, folyamatos átalakulásokon mentek keresztül, ami nagyban befolyásolta a politikai irányzatát. Taglétszáma ekkorra már elérte a tízezer főt és vezetésében felfedezhetővé vált a baloldali értékek folyamatos kiszorítása. Antall József egyértelműen a konzervativizmus hazai képviselője volt és ez döntően meghatározta a párt ideológiai arculatát. Ekkortájt Dávid Ibolya a párt második vonalához tartozott és hangja sem volt még. Antall hatalomra kerülésével a párt olyan politikai erővel bírt, ami nem volt jellemző a többi pártra és támogatottsága is jelentősnek bizonyult. Az MDF, Antall személyében olyan miniszterelnököt tudott kiállítani a nép elé, aki megfelelően tolmácsolta az emberek felé a változások mihamarabbi elindítását és elég hitelesnek bizonyult a folyamatok tiszta lebonyolításához. Az első kiírt választásokat megnyerve nekifogott az ország rendbehozatalának. Jobboldali –centrista néppárttá alakult és erős ellenszenvet mutatott az ellenzékéből és a Fideszből megalakult SZDSZ és az árulónak tekintett MSZMP iránt. A bel-és külpolitikáját a rendszerváltást lezáró törvények megalkotása – kárpótlási, köztisztviselői és önkormányzati törvény - és a szovjet-orosz bázistól - KGST, Varsói szerződés - való elszakadás jellemezte. Hozzálátott a jogi szabályozások megteremtéséhez és elkezdte a csatlakozási folyamatokat az Európai Közösséghez meg a NATO-hoz . Kormányzása alatt számos politikai és kommunikációs hibát követett el, ami olyan eseményekhez vezetett, mint az ún. taxisblokád. Népszerűsége rohamosan csökkent, mert a rendszerváltástól többet váró emberek felé nem tudott megfelelő kapcsolatot kiépíteni és számos gazdasági nehézségekkel volt kénytelen szembenézni. A kormány autonóm szerepét hangsúlyozta és ellenséget látott a radikális liberalizmusa miatt támadott SZDSZ-ben. A volt kommunista funkcionáriusok illetve pártvezetők megtisztítását kezdeményezte a közigazgatásban és az állami intézményekben, de intenzitása nem volt megfelelő, bizonyos párttagok számára. A nemzeti radikálisok jobbra rendeződése és nyílt ellenszenvének kinyilvánítása, Csurka és társai kiválásához vezetett, akik később – MIÉP néven - szélsőjobboldali pártot alapítottak A párton belül megszólaló radikálisok jelenléte és későbbi kiválása nagyban elősegítette a párt negatív megítélését és erősítette a politikai ellenfeleinek ,a médiára gyakorolt befolyását.
Antall József 1993. december 12-én bekövetkezett halála és a párton belül kialakult ellentétek nagyban befolyásolták a párt gyenge szereplését a következő választásokon. A párt új elnöke Für Lajos lett. A rossz gazdasági mutatók nem igazolták az emberek rendszerváltáshoz fűzött reményeit, ezért a párt elvesztette a következő választásokat és ezzel a pártok közötti domináns szerepkörét is. Ellenzékbe vonult és a helyüket, az időközben megerősödött MSZP foglalta el. Ezen tájt hatalmi harcok tarkították a párt életét, a Lezsák-Boross konzervatív irányzat és a Szabó Iván vezette centristák között. A Lezsák féle gondolkodás diadalmaskodott. 1996-ban Lezsák Sándor lett az MDF új elnöke, ami az egész Antall örökséghez tartozó garnitúra kiválását eredményezte. Kiválásuk ahhoz vezetett, hogy a párt lassan zsugorodni kezdett. Támogatottsága csökkent és elvesztette az ellenzékbe elfoglalt kezdeményező pozícióját is. A Fidesz által felvázolt polgári alternatíva vette át a domináns ellenzéki szerepkört és a párt csak ennek a követőjeként volt képes tovább működni. Az 1998-as választásokra a párt annyira meggyengült, hogy pártlistán az 5 százalékos küszöb alatt maradt. A parlamentbe kerülést a Fidesszel közösen felállított jelöltlistának köszönhette és a kormányváltást követően belépett, a Fidesz vezette koalícióba. Az újonnan megalakult kormányban a Magyar Demokrata Fórum ismét szóhoz jutott. Megkapta az igazságügyi tárcát, amit az a Dávid Ibolya irányíthatott, aki ekkora már meghatározó szerephez jutott a párton belül is. Dávid Ibolya hamar népszerű politikussá vált. Ismét hatalmi kérdések merültek fel a párt életében, ami újabb ellentéteket generált. A Lezsák- féle csoport igyekezett volna egy kicsit lazítani a Fidesz által felhelyezett pórázon és az MDF saját arculatát tartotta követendő feladatnak , míg Dávid Ibolya vezette irányzat szorosabb kapcsolatra törekedett a kormányzó párttal és az ellentétek elsimítására törekedett. Kettejük harcát Dávid Ibolya nyerte meg, de törekvéseinek ellentmondva egy karakteresebb MDF kialakításába kezdett.
