nomen est omen?

nomen est omen?

Kezdjük ott, hogy Orbán valóban győző - na, nem AZ a Győző, bár elég sokszor legalább annyit lehet röhögni rajta - hanem Viktor, így, mint olyan, neve ókori "victor" jelentése szerint az.

Más lapra tartozik, hogy ezt valamiért komolyan vette - lásd az alcímet - és ennek egy egész ország látja kárát, de hát, ott, ahol az Isten a történelem ura, ennyi biztosan jár egy győzőnek.

Csak hát, a módszerek...A cél szentesíti az eszközt - tartja a mondás - így hát a mi győzőnk nem is szűkölködik alattomosabbnál alattomosabb eszközökben, amivel ellenségeit megsemmisítheti. Az ókori olimpián már régen diszkvalifikálták volna. De ő nem olimpikon, hanem gladiátor, és ugyebár, az arénában kicsit más a helyzet. Bár ott is ellenfelek küzdenek, de a mi győzőnknek csak ellenségei vannak, akiket, ha legyőzött, meg is kell semmisíteni. Persze, ehhez vérszomjas tömegek lelátóra szervezése szükségeltetik a "panem et circenses" elve alapján, így kétségtelen a lefelé fordított hüvelykujj dominanciája. Igaz, hogy a lelátóra kevesen férnek be, de a mi győzőnket ez élteti. Minden esetre, cirkusz bőven jut a plebsnek, kenyér már nem annyira.

Van azonban egy másik nézet is - mely leginkább az ellenzéki sajtó oldalain honosodott meg ( a fideSS még nem jutott el odáig, hogy így nevezze, mert onnan már csak egy apró lépés a Heil!, de kétségtelen, hogy van rá igény) - a Vezér. Ezzel azonban van egy kis gond. Én értem, hogy ez ironikus elnevezés az avatott tollú kollégák részéről, azonban eleve téves.

Egy vezér ugyanis valóban vezető egyéniség, kiemelkedik polgártársai köréből mind fizikai, mint szellemi adottságaival. Minden féle külsőség különböztette meg a múltban mégoly stallumot viselő környezetétől is, így első látásra is tudni lehetett, ki a vezér. Ha termetében nem is volt kiemelkedő, de a díszlettervezők ügyes megoldásai azzá tették. A győzelmi bevonuláson pedig egy XXL-es lovat adtak alá.

Szellemi adottságai pedig vagy országépítő, vagy hódító, vagy csak simán gazdasági megoldásokban testesültek meg, de minden módon népe javára voltak, hiszen ezért volt ő a vezér. Még a hét vezér közt is volt egy vezérebb.

A modern korban született vezérek is ezen a vonalon működtek. Nem lehet mondani, hogy Napóleon különösebben nagy termetű lett volna, de egyéb tulajdonságai kiválóan ellensúlyozták ezt.

No meg, a vezér általában kitűnik a csatában is, lévén, hogy elsőnek veti be magát a forgatagba, személyes bátorságával és fizikai képességeivel válik győzővé. Ide sorolhatók az ókor vezérei is - tekintsünk el most a legutóbbi idők vezéreitől, mivel se Hitler, se Sztálin, se Mannstein, se Vorosilov, de még Montgomerry, vagy Eisenhower sem száguldott seregi élén - de bőven akadtak alárendelt vezérek, akik bősz "utánam" felkiáltással rohantak a tűzbe. Rendszerint el is estek, de katonái követték, őket meg megillette az utókor hálája. Aki meg talpon maradt, az diadalmenetben tért haza.

A mi vezérünk azonban egyik tulajdonsággal sem ékeskedik. Sem fizikai valójában, sem szellemi értékeiben nem vezér, ráadásul nem azt kiáltja, hogy "utánam!", hanem azt, hogy "előre"! A kockázat semmi. A mi vezérünk se vállal face to face harcot, mindig más háta mögé bújik. Kényes arra, hogy ne fröccsenjen sár a tógájára.

De a plebs éljenzi, és neki ez a lényeg.

Az igazi vezérnek van még egy jó tulajdonsága: igenis, ő kapja a legtöbbet! Csatában csapásban, szenátusban ármányban, az utcán, az életben, ahogy jön. Mert hát, ha valódi vezér, nem a praetoriánusok mögé kell bújnia, nem szenátusi bábokat kell maga elé tolnia, nem kell importált bérrajongókat utcára vinnie, nem kell 30-40 picula jelképes lába elé szórásától "te is fiam, Brutus"-t kiáltania, főleg, nem kell azt mondania: "ne mi kapjuk a legtöbbet"!

Igenis, kapja ő a legtöbbet, ha már vezér! Mert hát, nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja!

A "victor" szónak azonban van egy szógyöke, amiből egy másik képzéssel a "victis" jön ki. Eleddig a mi vezérünk igen jól alkalmazta: "vae victis".

De mi lesz vele, ha egyszer a plebs föld felé fordított hüvelykujja reá mutat?

Vezér, ne felejtsd: vae victis!

Ez az Írás az ellenszek.hu oldalán jelent meg.