Kádár 1957-ben, Kisújszálláson
Kádár 1957-ben, Kisújszálláson
Történik 1957-ben Kisújszálláson. A helyszín valami nagy tér, a focipályánál tuti, hogy nagyobb, háttérben terebélyes fák határolják. A tömeg sűrű, tán van tízezres is, bőven akad benne a falusiakra jellemző kalapos fej, még csikósviselet és pedrett bajusz is, demonstratíve az első sorokba állítva. Nyár van, mert a tömeg nagy része ingben, pruszlikban, blúzban tömegygűl. Déltájban lehet, mert a nap szinte függőlegesen tűz.
Az emelvényen Kádár elvtárs ingujjban, de nyakkendősen, jobb kezén a mandzsetta kigombolva, mikor gesztikulál, szabadon lebeg. Bal kezében jegyzetfüzet, de fejből mondja beszédét. Mögötte vagy 10 sorban helyi fontos elvtársak ülnek, ugyancsak ingben, nyakkendősen. Mikor bekapcsolódunk, éppen itt tart:
„…nagybirtokosok kezén volt, falusi tőkések, kulákok kezén volt, itt Kisújszálláson a 70%-a. A felszabadulás után itt 34 ezer család kapott Szolnok megyében földet (éljenzés, taps) persze, hogy vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik! Nade, mink mit csináljunk? Olyan rendszert, ami mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni, elvtársak!
Mert hiába, ami tetszik a Weiss Manfrédnak, az valószínüleg nem tetszik annak az elvtársunknak, aki most is a csepeli gyárban dolgozik! (derültség) Ami meg a csepeli dolgozónknak tetszik, az valószínüleg nem tetszik a Weiss Manfrédnak. Ha már választani köll, mi azt mondjuk, inkább egy olyan rendszert tartunk, védünk és tartósítunk, ami 5 millió fölnőtt dolgozónak tetszik, mint inkább 300 ezer kizsákmányolónak és cselédjének tetszik! (taps)
És mi történt falun tavaly októberben? Egy csendőr, ha megvolt a régi ruhája, kirázta a naftalinból, és felvette.(derültség) A régi főjegyző, szolgabíró, ha 12 éve nem is látták, felbukkant, és átvette a hatalmat helyileg.
Na és ha ez a parasztember ránézett ezekre, rájött, hogy nem valami szocialista újításról van szó, mert a csendőr semmi szín alatt nem a szocializmus hibáinak kijavítását jelenti (Kádár mosolyog, a nép derül). Ez is szerepet játszott abban a nagyon nagy és fontos dologban, hogy az ellenforradalom leverését megkönnyítette a magyar parasztság józan, politikus, helyes és a népi hatalom mellett volt magatartása.(hangos helyeslés és kirobbanó, hosszan tartó, lelkes taps)”
Majd Kádár elvtárs kezet fog néhány paraszt külsejű elvtárssal, egy népviseletbe öltözött kisleányt felállít valamiféle asztalra, és a nép boldog.
(Az interpunkciókat saját hatáskörben tettem bele, mert Kádár elvtárs mondandója nem igazán bővelkedett benne.)
