avagy sajátos bűnértelmezés, Fidesz módra.

avagy sajátos bűnértelmezés, Fidesz módra.

No, nem a KDNP-ről szólok, ami sem keresztényi, sem demokrata, de még csak nem is párt, főleg nem nép, hanem hívő csinovnyikjairól.

A gyámolított polgárról szólok, kinek teste szentelt olajjal való megkenegetéssel, lelke pedig gyónással tisztulhat meg. A bocsánatos bűnökön túl azonban vannak halálos bűnök is. Orbán jezsuitái, akik régóta elhivatottságot éreznek a gyónás – na jó, nevezzük nyiltszíni támadásnak, önvallomásnak, másra beszélésnek, megvádolásnak – szentsége iránt, nagy figyelemmel tanulmányozzák a bűn és bűnbocsánat tanait (lásd: a mi kommunistánk jó kommunista).

Náluk az sem számít, ha ölt volna valaki, ha az az ő érdekükben történt – lásd Navracsics és Semjén karaktergyilkosságait. Vannak ugyanis bűnök, amik részben, vagy teljes egészében megengedettek. Minden a körülményektől függ – vallják  Orbán jezsuitái.

Bűnt követ-e el az, aki, hogy elkerülje az ítéletet, hamisan vádol egy tanút? Vagy a feleség, aki megöli férjét, aki arra készült, hogy megölje őt? Bűnös-e a nő, aki áruba bocsájtja testét, csak, hogy megmentse gyerekeit az éhezéstől? Vétkes-e a rendőr, aki felettese parancsára ver ártatlan (?) embert?  Minden a körülményektől függ – vallják Orbán jezsuitái. És a körülményeket természetesen ők minősítik.

Bűn-e a lopás? Egyáltalán nem – vallják Orbán jezsuitái. Itt is a tett körülményeit kell vizsgálni. Más-más megítélés alá esik, ha gazdag lop a szegénytől – ez bocsánatos – mint az, ha szegény a gazdagtól. Gazdag a gazdagtól meg annyit lophat, amennyit csak akar.

A lopott holmi visszaszolgáltatása sem jár bűnbocsánattal – lásd pofátlan végkielégítések 98%-os adója. A mi kutyánk kölyke persze, más elbírálás alá esik, ugyanis, nem kell visszaadni a lopott holmit, ha emiatt elszegényedne az illető. Egy politikus nem foszthatja meg magát megszerzett pénzétől, különben annyit is ér (by Lázár), egy képviselő nem alacsonyodhat le odáig, hogy dolgozzon – vallják Orbán jezsuitái.

Mivel nem kell visszaadni a lopott holmit, elég, ha csak bocsánatot kérnek a jogos tulajdonostól. Kvázi tőlünk, polgároktól, de még erre sem képesek.

Ami az adókat illeti: ezek a res odiosae körébe tartoznak, hiszen senki sem szereti megfizetniazokat. Bűn – és behajtható – ha nem fizetjük meg a jogosan kirótt adót, ám a jogtalanul kirótt adó esetén ez nem áll fenn. Azt pedig, hogy mi a jogos, és mi nem az, megint csak Orbán jezsuitái határozzák meg.

Egyéb, orbáni jezsuita bűnbocsánatok:

- akit igazságtalanul ítéltek el, jogosult megszökni a börtönből, megvesztegetni ügyészt, bírót, börtönigazgatót;

- az, aki tetemes örökségben részesült, örvendezhet szülője halálán, de csak, ha személyes gyűlölet nélkül teszi;

- szabad olvasni az interneten az ellenzéki és világsajtós weboldalakat, de csak három napig, és nem többet, mint hat oldalt;

- nem követ el bűnt, aki a szüleitől lop, de legfeljebb 50ezer forintot vehet el, mivel 47ezerből is meg lehet élni.

Most jön Orbán jezsuitáinak non plus ultra bűnértelmezése:

Aki esküt tesz, de csak színlelésből, és valójában nem áll szándékában esküdni, nem köteles megtartani a szavát!

Értitek? Minden a szándéktól függ! Bűn az, ha szántszándékkal távolodunk el a törvénytől! Ha viszont csak színleg követjük el, anélkül, hogy valójában akarnánk, akkor mentesek vagyunk az esküszegés bűnétől!

Hát, igen. Fineszesek ezek a fideszesek…különösen a jezsuitáik.