Eredetileg az arany- és ezüstmíveseknél  használt fekete, kemény, a tűzben olvadékony palakő, mely által az arany és ezüst finomságát vizsgálják. Átvitt értelemben  eszköz, mellyel valakinek tulajdonságait, hajlamát kitudni akarják.  Valamely tortúra alkalmazásakor: a szenvedés a lelki erőnek próbaköve, ráadásul egykoron a bírák is alkalmazták annak megállapítására, hogy valaki igazat mond-e vagy sem, kezdetben főleg rabszolgák esetében.

Ennyit az eredetről és az etimológiáról.

Magyarországnak is van egy próbaköve, úgy hívjál: Puskás Labdarúgó Akadémia, Felcsut. Ne tessék aggódni, ezzel a próbakővel kapcsolatban semmilyen fizikai kényszerítés esete nem merülhet fel. Azon  vállalkozások esetében, melyek ennek a labdarúgó akadémiának csúfolt izébe számolatlanul öntötték be a pénzüket, semmi más szerepe nincs, mint lemérni – na, nem a foci szeretetének mértékét, hanem – a Nemzetvezető Testvér, a Nagy Pocista iránti lojalitást.

Miért is nevezem az akadémiát izének? A bő keretben 9 idegenlégiós és számtalan kipróbált NB-I-es rutinié szerepel, saját nevelésű játékos elvétve. Mi több, amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya azt merészelte javasolni, hogy netán többet foglalkoztathatnának egy – kivételesen saját nevelésű -  ígéretes reménységet, a klubvezetés harsányan leugatta, mert nehogy már valami köze legyen hozzá!

De hát, nem is ez a lényeg. Jobb helyen – nem Orbanisztánról van szó, természetesen – a cégek, vállalkozások azért szponzorálnak egy egyesületet, mert az, annak játékosai öregbítik hírnevüket mind a szakma, mind a sport világában. Nos, a Felcsut esetében ilyesmiről szó sincs, a beléjük tömött milliárdok  – és minden rafinált végjáték  - ellenére az akadémia csúfosan leszerepelt és kiesett az NB I-ből. Ilyenkor minden jobb helyen – mondom, nem Orbanisztánról van szó – a szponzorok átgondolják üzleti tervüket, és köszönik szépen, de nem hosszabbítják meg a szponzori szerződésüket az alannyal.

Nem így a Felcsut esetében! Mert itt, kérem, nem egyszerű, sportszeretetből fakadó pénzügyi támogatásról van szó – ami, lássuk be, azért elvár némi teljesítményt is cserébe – hanem próbakőről: ugyan, melyik az a cég, ami a támogatás megvonásával kinyilvánítja a Kedves Vezető irányában tanúsított (amúgy kötelező) lojalitásának hiányát? Ki lenne olyan bátor? Orbanisztánban minden a pénzről szól: arról is, amit adnak, és arról is, amit kapnak. Az akadémia támogatói gyakorlatilag Orbán támogatói, amíg az ő szekere fut, addig nekik sincs gondjuk. Elvágni ezt a köteléket egyet jelent a gazdasági – de akár a fizikai – megsemmisüléssel.

Marad a lojalitás kényszere.