Drogista: kereskedősegéd, asszisztens.

„…a mostani kereskedők a drogériákban (is) gyakran felkészületlenek, a szakma sokat veszített korábbi értékéből. A drogéria pultja mögé ma már szinte bárki beállhat, aki éppen kéznél van, és kevés pénzért is vállalja a munkát. A hozzáértés csak másodlagos szempont. Sajnos… ezért néz ki úgy kereskedelmünk, ahogy kinéz”  id. Kelecsényi Zoltán, Szenci járás, Szlovákia

Drugstore: patika, gyógynövénybolt

Drog: na, végül is, ez a szótő. Akárhogy nézzük, legáltalánosabban ismert fogalma az emberi tudatra ható mesterséges készítmény. Igaz, vannak természetes drogok is, de azok valahogy nem hatnak olyan pusztítóan.

A drogista egykoron  - talán ma is – a vegyész és a patikárius közt valahol félúton képződött. Porok, kenőcsök, szirupok, levek tudora volt, melyek az egészég megőrzését, a betegségek leküzdését szolgálták. Egy képzett drogista  ismerte a kféle természetes eredetű dolgok felhasználását, hatásmechanizmusát – fűben-fában az orvosság, ahogy a korabeli javas és füvesasszonyok tartották  - de ugyanakkor méregkeverésre is képesek voltak.

Nos, ami azt illeti, a magyarnak is van egy felettébb jól képzett méregkeverője. Ő a Nemzet Drogistája.

Igaz, hogy jogot végzett, nem drogistaképzőt, de hát, mint Kelecsényi úrtól tudjuk, manapság bárki beállhat a pult mögé.

Sajnálatos módon valamiért gyógyírt képtelen előállítani a nemzet sok bajára, inkább csak népbutító szereket kotyvaszt vegykonyhájában. Ráadásul – ahogy azt a profi drogkereskedők teszik – ügyesen beeteti ingyen mintákkal, apró adagokkal a népet, azután, amikor az már függővé vált, vastagon megkéri az árát.  A nép fizet, ő meg báró lesz.

Drogbáró. Konkurencia nélkül.