Minap néztem egy NG műsort – a fene tudja, miért, de időnként némi betekintést adnak más népek kulináris életébe – minek következtében rájöttem, hogy teljesen felesleges megnéznem. 1: a bejátszás során felsorolt hozzávalók fele sem kapható a magyar piacokon, 2: az előkészítési módok – leginkább fűszerekről van szó – magas hőmérsékletet és wok (igazából itt van gondom: mijafaszt keres egy ázsiai ételkészítő edény egy indiai receptúrában?)szükségeltetik, ami a honi háztatásokban alig fordul elő. A lakótelepi vezetékes gáz pl. teljesen alkalmatlan egy wok-étel elkészítésére, gondolom, ez annak következménye, hogy az orosz gáz..na, hagyjuk.
Lényeg, hogy a végeredményhez oda tettek előtte vagy hat féle fűszert, négy féle módon elkészítve, ettől valamiért mártásnak hívták, majd utána ugyancsak ennyi féle izét, amit azonban akkor már öntetnek hívtak. Közte volt némi csirke, de az csak a recept alibije volt.
Kétségtelen, hogy én – bár csirkében és ahhoz való fűszerekben elég otthon vagyok -, nem tudnám elkészíteni, lévén, hogy nem wok-ban, hanem bográcsban főzök, amolyan NER-tudatosan.
Hanemhogy, van itt nekünk egy nagy mesterszakácsunk, akinek a receptúrája szinte kimeríthetetlen, csakhogy, Orbanisztán határain kívül nem nagyon kajálják a főztjét, sőt, idehaza se túl sokan. Igaz, kb. 2 millió gurmand (zabálós) simán beveszi, de a többségnek megfekszi a gyomrát.
Ráadásul odaki’ mintha más lenne az ízlés.
A franciák kényes ízlésükről híresek, gurmée-k, ami, ugyebár, alapvetően különbözik a gumand-tól. A le Monde pl. nem szakácsként, hanem az európai illiberális (?) demokrácia (?) építőmestereként mutatja be Orbánt. Affrancba, legalább Kőmíves Kelemen lenne, de hát, Anikó asszony azért ennél többet érdemel…Azért meglehetősen mókás, hogy elképzelése a rendre – tessék már mondani, kinek a rendjére? - a családra – mábocs, kinek a családjára? – a vallásra – ugyan már, kinek a vallására? – a múlt fetisizálására – na de kérem, mennyiben is terjed ez tovább a Horthy-korszaknál? - és a föld tiszteletére – amit, ugyebár, rendesen kiosztott csókosainak – épül? Érdekes módon nem a jogra, a kisebbségek jogára, a jogállamra és az emberiességre. Ráadásul hátat fordít mindennek, ami nyugati norma, amikor ott van előtte É-Korea, Oroszország, Törökország és Kína, mint követendő példa. Hiába, no, apja autoritersége – verte azt a szegény Viktor gyereket, amikor nem úgy cselekedett, ahogy Győző apa elvárta – meghatározta egész felnőttkori jellemét (már, ha jelleme egyáltalán van).
Úgy véli, hogy ő maga alternatíva Európa vezetésében Merkellel szemben. Orvosait, sajnos, még nem tudtuk megkérdezni, de érdekes lenne a véleményük. Európa szerte Orbánról úgy vélekednek, hogy nagyon ügyes. Naná. A kötéltáncos is az. A hozzáadott vélemény pedig, hogy opportunista. Hát, ez az. Gerinc nélkül másnak nem igazán lehet lennie.
Azután itt van a pápa is, aki a Károly –díj átvétele alkalmából – méltatlanul - szót ejtett a keresztény értékek önjelölt védelmezőiről, mint pl. Orbán (akinek vallási mibenléte erősen kérdéses). Szegény pápa, majd jól megkapja a magáét Orbántól, aki egyedül a hit védelmezője! Ráadásul – Ferenc pápa szerint, de hát ki is ő, hogy Orbánnak ellent mondjon? – a nacionalizmus és a kereszténység ellent mondó fogalmak. Nomeg, a tatárjárás óta miféle nacionalizmusról is beszélhetünk Magyarországon?
Peche van a nemzetvezetőnek: Európa mindig is multikulturális volt. Tudatlankámnak elég lenne végig mennie a magyar szótáron, mennyi jövevényszó is található benne német, török és egyéb forrásból. Hozzá véve a saját családnevét is, ami azért erdélyi – ráadásul paraszti- származása okán nem teljesen autentikus: latin eredetű férfi köznév, jelentése: városi, módos, nyájas.
Ferenc pápa elkövette azt a hibát, hogy a kirekesztő államfők - a lengyel és a magyar – lelkiismeretére apellált. Kacsinszkiét nem ismerem, de, hogy Orbánnak ilyesmi nincs, arra nagy pénzben mernék fogadni.
Orbánnak halovány lila segédfogalma sincs arról, hogy egy vallás nem kirekesztő, hanem befogadó. Mitől is lenne neki? Egy vallása van: a szerzés. Ősi paraszti vallás, igazhitűként gyakorolja is.
Azért erősen érdekes egy újabb európai jelenség: orbanizálódás. Lengyelország nemzeti katolicizmusa, Fico idegengyűlölő Szlovákiája, Horvátország usztasa fasizálódása mind-mind Orbán sovinizmusának utánzója.
Karl Marcus Klaus írta egyszer, hogy az osztrák az egyetlen nép, ami annál ostobább lesz, minél több tapasztalatra tesz szert. Teret is nyert náluk – most már újkorilag is – a jobboldal. Tévedett. A magyar még náluk is ostobább.
