Nem telik el nap nélküle.
Gyors egymásutánban mondott egy beszédet az MTA 187. közgyűlésén, Portugáliában kijelölte, hogy szerinte mi a család, beszélt a felcsúti kisvasútátadón és az Európai Labdarúgó Szövetség 40. kongresszusán.
És mindegyiken hazudott, manipulált, vagy sértegetett.
Régóta ismerjük őt. Tudjuk honnan jött és hova tart, sokunk számára nyitott könyv, de ettől még a helyzet, a helyzetünk iszonyú.

Egyetlen ország sem élhetne túl egy ilyen miniszterelnöki személyiséget.
És ha az események menetén nem változtatunk radikálisan, mi sem fogjuk.
Az akadémikusokat azzal kábította, „hogy a kormány célja, hogy Magyarország Közép- Európa legversenyképesebb gazdasága legyen. Ehhez 2020-ig 1200 milliárd költünk tudományra”.
A labdarúgó szövetség kongresszusán azt lódította, hogy „példátlan összefogás van Magyarországon, hogy a sport és a futball ismét lábra kapjon.”
A kisvasútátadón pedig ismét rugdosott: „ha a bírálókra hallgatnánk, soha semmi nem történne Magyarországon…”
Csupán néhány mondat – és valamennyi egyformán irracionális, sértő és hazug.

Mert a magyar kormányt egy másodpercig nem érdekli a versenyképesség, az 1200 milliárdnak pedig a tizedét sem fogja tudományra költeni. De már nem is lenne kire és mire, mert nincs, nem volt, és nem maradt itthon ennyi élvonalbeli tudomány.
A kormány valódi szándékát sokkal inkább Orbán kedvenc államtitkára, Tállai András mondta ki két hete, a 17. Gyulai Pálinkafesztiválon: "A pálinka nemzeti kincsünk és nemzeti italunk. És a magyar nemzet jövője is a pálinkáról fog szólni".
Ezzel azért tényleg snassz lett volna Orbánnak az Akadémia dísztermében előállni.
Bár akik ott hallgatták…

Továbbá „példátlan összefogás” sincs a magyar sport fellendítéséért, a futballért pedig végképp nincs. Az üres lelátók, a Felcsút kiesése okozta általános káröröm, és a stadionokra költött pénz okozta frusztráció jól mutatja a legnépszerűbb sport iránti rajongó szeretetet. A sportnak átutalt TAO-pénzek önkéntességét pedig hűen jelzi, hogy tavaly éppen az ő csapatának jutott a legtöbb ilyen pénz. Mert a magyar sport fellendítése ugyan nyilván minden vállalkozó szent ügye, de azért a miniszterelnök szerény kéréseit sem illik visszautasítani.
Milyen kár, hogy most még ezek az oly önzetlenül adott pénzek is kárba vesztek!

És persze Orbán Viktor azt is tudja, hogy a kisvasút bírálói nem azt akarják, hogy semmi ne történjen Magyarországon, hanem ellenkezőleg, hogy végre történjen valami. Hogy ne sportra szórja a pénzünket, hogy ne gyerekvonatokkal szórakozzon, hanem modern vasutak száguldjanak, hogy a versenyképességünk, amelytől az ország jóléte, sorsa függ, és mert egyedül attól függ, valóban nőjön, és ne csússzunk tovább lefele, bele a gödörbe, mucsába.

És persze, biztos, ami biztos, otromba családdefiníciójával még úgy a lakosság felébe is beletaposott.
Mert a mi miniszterelnökünk igazi úriember, és tényleg szereti, tiszteli nemzetét.