Orbán Moszkvába látogatott – mondjuk, nem teljesen önként, Putyin ugyanis lábhoz rendelte palotapincsijét. Ezek után elhangzott két nyilatkozat.
Putyin: a két ország együttműködése 1960 óta töretlen, a jelenlegi helyzet is ennek az eredményes folytatása. Igaz, közben volt egy továris, konyec, meg a kereskedelmi csatornák öntudatos nagyonmagyar lezárása, de hát, ez nem számít törésnek.
Orbán: az évszázad üzlete Paks 2. Már, akinek.
Erőmű építés? Ugyan, kérem, ez politikai program. Putyin részéről külpolitikai, Orbán részéről belpolitikai. Putyinnak miért is külpolitikai? Ölebe, Orbán folyamatosan erodálja az EU-t, gyengíti Merkelt, tehát, Putyin részéről ugyancsak jó húzás Orbán támogatása. 10 milliárd euróról van szó, ha bele döglik is, előteremti. Ha nem, Orbán döglik bele.
Orbánnak miért is belpolitikai? Lassan elfogynak a szavazatok és támogatók vásárlására fordítható forrásai. Tudott dolog, hogy ellenzékben kibocsájtott bianko csekkjei adtak fedezetet, hogy pártja a víz felett maradjon. Hatalomra kerülve a benyújtott – immár kitöltött – csekkek fedezetét a különféle mutyik – nyugdíjpénztár, föld, dohány stb. – bevételei jelentették, de ezek mára elfogytak. Az osztogatást rövidesen felváltja a fosztogatás – ennek jelei a különféle adóformációkban már jelentkeznek. Hanem, a fosztogatás is véges, elfogy annak is a fedezete, alanya. Mi marad hát? Az évszázad üzlete: Paks 2. Abból még bőven be lehet fogni sok követelőző szájat.
Orbán ráadásul kijelenti, hogy Európa jól tenné, ha bevonná Oroszországot a gazdaság dinamizálásába. Azt az Oroszországot, ami évek óta recesszióban van. Namármost: Orbán vagy nem tudja, mit beszél, vagy nem érdekli, mennyi a valóságtartalma annak, amit beszél. Ez is némi bizonyíték arra, hogy Orbán Putyinnak töri az utat.
Orbán, a nagy varázsló, Paks 2 legitimizációját illetően előhúzta a nyulat a cilinderből, mi szerint Moszkva már a 60-as években aláírta az atomprogrambeli együttműködést. Nos, ez meglehetősen érdekes attól az Orbántól, aki még az alapizé érvrendszerében is elővezette, hogy 1940 márc. 14-étől 1990 júniusáig Magyarország szuverinitását fel kellett függeszteni, el lehet felejteni, hiszen Moszkva járszalagján voltunk.
Most, ugyebár, nem vagyunk azon, csak éppen 10 milliárdnyi eurónyilag lesz a függőségünk. Persze, mi nem tehetünk semmiről. A hruscsovi politika vezetett Paks 1-hez, a putyini Paks 2-höz. 2007-2009 közt Orbán habzó szájjal ostorozta az oroszokkal való kapcsolatbővítés meglehetősen bátortalan kezdeményezéseit, most meg…
Orbán pökhendien kijelenti, hogy Paks 2 akkor is meg fog épülni, ha az Unió a feje tetejére is áll, és különben is, mindenkinek kuss.
Azután elutazik Brüsszelbe, ahol rezzenéstelen arccal fog belehazudni az európai politikusok arcába, és még csak nem is szégyelli magát azért, hogy kiárulja az Uniót egy, jelen formájában partnerségre alkalmatlan Oroszország érdekében.
Persze, meg lehet érteni Orbánt is: rendesen leértékelődött az Unión belül (de még a V4-eken belül is kérdéses mérvadó szerepe), és ezt az egója meglehetősen rosszul viseli. Most hát keres egy – általa erősnek képzelt – partnert a háta mögé, aki által fontosságát és súlyát megnövelhetné.
Arról nem is beszélve, hogy az oroszországi külpolitika egyértelműen Merkel ellen megy, itt a kis Orbánt Putyin nagyon jól tudja előörsnek használni.
Csakhogy, Orbán benézte: Putyin csak szóvivőnek használja, és egy szóvivőről tudni lehet, hogy nem a saját gondolatait közli.
By side az évszázad üzletéhez: Putyin bármikor befolyásolni tudja a menekültáramlást, így a legújabb nagyonmagyar védelmi doktrina – korábban volt a Für-féle körkörös védelem – megvalósulni látszik az ígéret szerint egy héten belül felépíthető teljes romániai határzárral. A kör hamarosan bezárul. Egyet ne felejtsünk el: aki másokat kizár, az magát bezárja. Ráadásul elapadnak az európai támogatások.
Ez is egy érv Orbán terveihez: kell az a 10 milliárd a túléléshez. Mármint, az övéhez.
