avagy az orbáni jövőkép.
avagy az orbáni jövőkép.
„Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti” – így szól Aldous Huxley Szép, új világának mondókája.
Mert hát, van nekünk, öccse, itt ez a Kötcse! Ha Gyurcsánynak lehetett Őszöd, Orbánnak miért ne lehetne Kötcse, mihez tartás végett, persze.
Csak úgy sugárzik a szervilizmus!
Orbán okosabban csinálta: se ki, se beszivárogtatás, csak vakhitű csinovnyikok a nagybecsű gondolatok hallgatósága. Hogyisne, hogy a belső ellenzéke – aminek létezése, lássuk be, barokkos túlzás, max. kevésbé szervilis alattvalóiról beszélhetünk – esetleg valami dehonesztálót kiszivárogtasson, és oda a nimbusz! Vagy megrokkan a NER.
Mert hát, Orbán előre vetítette Kötcsén a szép, új világot. Mármint azt, amit nekünk szán. Nem biztos, hogy szép lesz, de az őt nem érdekli. A szép világról neki más fogalmai vannak. Viszont új, na, az biztosan nem lesz, mivel ha visszatekintünk az általa alapizéileg történelmünkből kitörölt évtizedekre, bizony, ott az a modell, amit felhasznál. Kétségtelen, e
