bennfentesek, takarítók, kérdezők
bennfentesek, takarítók, kérdezők
Több, mint bennfentes kereskedés. Az MNB és a PSZÁF félrefordul, nem is beszélve Poltocskáról
A pénzügyi világban alaptétel az un. bennfentes kereskedés, mikor a piaci szereplők olyan belső információk birtokában lépnek, ami a többiektől karakteresen megkülönböztetett lehetőségekhez segítik őket.
Ennek egy eklatáns példája lehetne a bank-mutyi, ha Orbánék nem tennének rá még erre is egy lapáttal.
„A jó ütemérzékkel megáldott Duna Takarék lehet az egyetlen, amelyik megússza a több mint száz takarékszövetkezet közül, hogy az állam átvegye felette az irányítást. Ez a szövetkezet annak a Garancsi Istvánnak az érdekeltsége, aki Orbán Viktor kormányfő ismerősének és a Videoton futballcsapat tulajdonosának számít.” –számol be a média a takarékbank-állomosítás újabb fejleményéről. Az ismételt jóváhagyás alatt álló szabályozás tartalmaz egy olyan kitételt, hogy „Azt a takarékszövetkezetet, amelyik beadta kérelmét a pénzügyi felügyelethez, hogy bankká alakulhasson, de még folyamatban van a felügyeleti eljárás, nem tereli a jogszabály az új állami ernyőszervezetek alá”.
Nos, ez eddig csak szimpla bennfentes kereskedés, de a törvényalkotó ezt igazi Orbanisztániaivá teszi azzal, hogy: „azok az egykori takarékszövetkezetek, amelyek már bankként működnek, nem mentesülnek az új szabályok alól”.
(kíváncsi vagyok, mit fog koncként kapni az a két takarékszövetkezet, ameliyk nem csatlakozott anno a szövetséghez, és nem mellesleg elég sok piszkos ügye volt már. a szerk. megjegyzése)
A Nemzeti Takarítónő. Na, ehhez talán még a képesítése is klappol
Ha a mai világunkban véletlenszerűen (időpont és adó vonatkozásában) bekapcsolod a TV-t, igen nagy valószínűséggel egy krimibe fogsz belekapcsolódni. Egy bugyuta gagyit, egy remekmű gyengécske átiratát, vagy – ritkábban - egy-egy remekművet láthatsz. Hasonlóan nagy valószínűséggel egy közös momentumot is találhatsz bennük A szemtanú, vagy csak a kamera által látott vértől tocsogó helyszínen a nyomozók megérkezésekor még csak egy hangos szóváltásnak sem látszanak nyomai. Remek munkát végeztek az un. takarítók!
„Megszabadul a vesztes trafikpályázatoktól a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. (NDN Zrt.), hogy ne kérhessenek a szervezettől információkat a pályázati anyagokkal és azok elbírálásával kapcsolatban” – állítják egybehangzóan vesztes és nyertes trafikosok és az NDN Zrt. vezető pozícióban dolgozó munkatársai, egyaránt. Ahogy abban is egybehangzók, hogy mind kéri a neve elhallgatását.
Az NDN Zrt. hivatalosan is beismerte, hogy „azért küldik vissza a nem nyertes pályázatokat, mert Németh Lászlóné fejlesztési miniszter így rendelkezett”!
Azt már csak remélni szeretném, hogy azon krimik egyikét látjuk, melyben a zseniális detektív és/vagy szuperképzett helyszínelők a gondosan megtisztított helyszín ellenére leleplezik a bűntényt!
(most akkor hogy’ is van az iratkezelési szabályzat? hát az archiválási kötelezettség? hát az ügyviteli szabályzat? affrancba…már megint a gyevi bíró! a szerk. megjegyzése)
Hiába no, kérdezni tudni kell. Ami már a közvélemény manipuláláson túl, már köztörvényes is
A tegnap este egy kicsit zsufira sikerült, így majdnem megfelejtkeztem egy finoman szólva érdekes momentumáról. „Felkérés Online kutatásban való részvételre” kaptam az egyik közvélemény-kutatótól, mondván „egy európai összehasonlító vizsgálat keretében felmérést végez. A kutatás célja, hogy megtudjuk, az emberek miként gondolkoznak a politikai döntéshozatalról”. Hál’ Istennek mai reggeli elfoglaltságok után képernyőmre került PuPu NolBlog-os írása, pontosabban annak egyik hozzászólója utal erre a „felmérésre”.
Nos, sokan sokszor foglalkoznak/foglalkoztak már a közvélemény-kutatás eredményeivel és/vagy eredménytelenségeivel, meg azok furcsaságaival. Magam is többször felemlítettem – mint matematikus – az eredmények közül egyetlen releváns eredménynek az tekinthető, hogy hány százalék adott értékelhető választ, az összes többi – ennek igen magas volta miatt – csupán minden matematikai alapot nélkülöző spekuláció. Sokan vetik fel annak lehetőségét, hogy a megkérdezettek valamilyen okból direkt adnak félrevezető válaszokat. S olyan sem akad kevés, aki a kérdezők manipulációiban látják a gyengécske valóságképet, amit a közlemények tartalmaznak!
Nos, nagyon úgy vélem, hogy ez a „vizsgálat” ez utóbbi gyanúját igen csak megerősíti, sőt!
A gyanút igen csak erősíti „az EP vitán kinek az érdekeiről volt szó” kérdésekre bekészített válaszok arzenálja.
Azonban még ezen is túltett, s meglátásom szerint – legalább is egy európai kultúrájára valamit is adó országban így lenne – köztörvényes propaganda, amit a „miért is kell gyűlölnünk a zsidókat” kérdést feszegette. Aminek aljas voltát még csak emeli, hogy a sok mocskos sztereotípia között a „mert legyilkolták Krisztus urunkat” nem is szerepelt.
Róna György jegyzete