első kézből
első kézből
Gondoltam, bekukkantok ekkicsit, már csak szolidaritásból is. Elvégre ott mennek el az orrom előtt, a 3-as főúton az északkeleti éhségmenet résztvevői: Nyíregyháza, Mátészalka, Miskolc, Ózd térsége szegényeinek, közmunkásainak képviselői. Javítok: nem képviselők ők – mert egy képviselőt többen, közösségileg megbíznak érdekeik képviseletével (most tekintsünk el a parlamentben ülő 2/3-tól, mert azok mindenek, csak nem képviselők), hanem küldetést vállalók. Önkéntesek, senki által nem jelöltek, nem küldöttek, de úgy érzik, a maguk – és általuk mások – érdekében mégiscsak jobb, ha megmutatják magukat, hallatják hangjukat.
Szóval, kiástam magam a hóból, és lecsurogtam a mogyoródi HÉV-állomáshoz. Onnan ingyé utazom, lévén, hogy 65 elmúltam. Hallgatom a Klubrádiót, aszongya a megszólaltatott kiküldött munkatárs, hogy a menet éppen Kistarcsánál tart, ő majdnem elperecelt a jeges úton, és eddig csak egy bunkó paraszt szólt be nekik egy garázsajtóból. A bunkó paraszt minősítés az enyém. A riporter nem minősített, de én ekkicsit közelebbről ismerem a kistarcsai bürgereket.
Lesem hát a HÉV ablakából hun is vonulnak a legények? Hát, jelesül, sehun, pedig a gödöllői HÉV vonala párhuzamosan fut a 3-as főúttal. Na, mind1, lehet, hogy elnéztem valamit. Szimpatizáns gyülekező az Örs vezér terén, 12:30-kor. Hát, valahogy nem látok senkit, aki szimpatizánsnak tűnne. Én azonban szimpatikusnak tűnök valakinek, mert mindjárt le is akar venni 80 forintra, hogyaszongya, az hiányzik neki a vonaljegyhez. Nem nyert. Kérdem a járőrpárt, aki feltűnés nélkül arrafelé lézeng, hogy ugyan már, fiúk, tudnak-e valamit a becsatlakozásról? Felhúzott szemöldökű csodálkozás: nekik az eligazításkor nem mondtak semmit!
Lassan gyülekeznek a szimpatizánsok. Nem mondhatnám tömegnek, kb. 20-25 ember, jobbadára nem éppen tinédzser korú. Szatyrokban otthon sütött pogácsa, zsemle, kifli, banán, narancs, több tábla csokoládé. Csak hír nincs a menetről. Blogtársam, Sz. Rezső, aki Sopronból (!) utazott ide, csatlakozni a menethez, javasolja, hogy hágjunk fel a Sugár és Aréna közti átkötő hídra, onnan jobban lehet látni. És lőn: feltűnik a menet a Gépmadár park magasságában, valóságos zászlóerdő alatt. Egy-két fotó, és nyargalás le a lépcsőn: az élen Tóth Imre, méretes nemzeti színű zászlóval, kissé borostásan, karikás szemmel, de töretlenül. Kérdem: a népstadioni pihenőnél válthatnánk-e pár szót? Elhárít: ne engem kérdezz, hanem a mögöttem vonuló embereket!
Szót fogadok. Pár sorral hátrébb becsatlakozom egy vonuló pároshoz. Amilyen mázlim van, az egyik Kullár Péter, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye MSzP-s választmányi tagja, a másik, Józsi, ugyanott pedagógus, elnökségi tag. Csípőből jön az első kérdés: akkor most, az MSzP rátelepedett az éhségmenetre, vagy sem? Józan válasz jön: az éhségmenetnek – és annak szervezőjének, a közmunkás szakszervezetnek – se szervezete, se erőforrása nincs, hogy végig vigye ezt a vállalkozást. Azonban ez nem pártrendezvény. Ez a végsőkig elkeseredett emberek menete, amihez túlélési segítséget adott a párt. Mert pihenni, aludni, tisztálkodni mégiscsak kell valahol (A távolság 250-270 km. Az ember gyalogolva 5 km-t tesz meg óránként, ha kilép, 7-et is, az erőltetett menet 10 km/óra. A szerk. megjegyzése). Jó időt együtt meneteltünk, ez alatt Kullár Péter kérdés nélkül is kifejtette – nem túl hízelgő – véleményét a kormány politikájáról, de megegyeztünk, hogy erről külön interjúban fogok beszámolni.
József meglehetősen csendesen ballagott mellettünk, csak akkor gyúlt lángra, amikor az oktatás témájára került sor. Mondanom sem kell, a pedagógusi életpálya kezdő elvonási tüneteit sem dicsérte az égig.
Népstadion, 15 perc pihenő. Kis csoportok alakulnak, odacsapódom az egyikhez. Vegyes társaság, 30-as cigányemberek, ősz hajú 50-es – az Orionban dolgozott valamikor – másik ősz hajú hatvanas, aki brigadéros volt a tsz-ben. Bizalmatlanul méregetnek: hát ez a pasas meg hol volt eddig? Mondom, mi járatban, meg, hogy egy ellenzéki internetes lap, egyszerre kinyílnak, és kérdezetlenül is sorolják bánatukat.
Hogy a P. - és mutatják, kiről van szó – napi 200 kmt- autózott oda-vissza azért, hogy valami kis munkája legyen. Kérdik, mégis, mennyit vihetett haza a benzinköltség levonása után? A másik: miután az Orion bezárt, Szalkán, ugyan, mi maradt meg neki, 50 évesen? A harmadik: a szétvert tsz után, kinek kellett már ő? A negyedik – 30-as cigányember, kopott dzsekije alatt kézzel kötött, kicsit kitágult pulóver – négy gyerekét kellene, hogy etesse, ruházza, iskoláztassa, és szégyelli magát, hogy még robotba sem kell! Az ötödik meséli, hogy a falujában – mondta a nevét, de megtartom magamnak – 240 rászoruló van, de az önkormányzat csak 50 embernek tud adni közmunkát, annak a fele is csókos!
Belém bújik a kisördög, és visszakérdezek: de hát, 4 gyerek után ott van a családi pótlék? Meg amúgy a lakhatási támogatás, meg a beiskolázási segély, meg az egyszeri segély, meg a…éppen hogy csak ki nem röhögtek. Visszakérdeztek, hogy tudom-e, mennyi az annyi, és tudom-e, mi, mennyibe kerül? Nem a villanyszámlára gondoltak. Mesélem a blogtérben elterjedt kritikákat, hogy hát, nem is olyan soványak, miért is tüntetnek tkp? Jól neveltek, mivel nem az én véleményem, nem küldenek el a francba, de érdekes módon, minden tudományos ismeret nélkül egyhangúan mondják: talán a kedves kételkedő élne tésztán, krumplin, kenyéren, szalonnán meg suhhantott levesen, megnéznék, hogy mekkorára fújódik fel! Meg hogy az afrikai éhező kisgyerek se jókedvében növelt akkora pocakot!
Indulás tovább. Megint máshová sodródom, kérdezem, honnan? Gyöngyöstől, de csak szimpatizánsként. Akkor mégis, Kistarcsán hova tűntek el? Hát, a Nosztalgia vendéglő tulajdonosa (!) hívta meg a menet résztvevőit egy korai ebédre (ez volt az a gap, amikor én nem találtam őket az úton). Finom, sűrű gulyáslevest kaptak, friss kenyérrel, és nem az MSzP szponzorálta. Kibújt belőlem aznap másodszor is a kisördög: és az a bizonyos szaunázás, amiről az Agyar Nemzet írt? Biza, az is megvolt, csak kicsit másképpen. Az üzemeltető bocsájtotta a menet részvevőinek rendelkezésére a fürdőt, aminek tartozéka volt egy szauna is. A tulaj gondolta, talán öt nap után rá fér az emberekre egy forró fürdő. Azzal vissza is kérdez: miért? Mert valaki szegény, vagy éppenséggel még cigány is, nem érdemel meg ennyit?
A Keleti magasságában feltűnik a menet mellett Török Zsolt. Harsány Zsolti! Zsolti! üvöltés fogadja. Addigra már egy kicsit élesedik a hangulat, mivel el-elhangzik egy rekedtes kiáltás: munkát akarok, Orbán, takarodj! Az ózdiak – aki a Népstadionnál csatlakoztak a szabolcsiakhoz – vidáman dalolnak. Nem menetdalt.
A Baross-téren lemaradtam. A bal lábam vádlija átkozottul begörcsölt – hiába, na, a múlt hetet jó kis légcsőhuruttal és torokgyulladással jobbadára ágyban töltöttem, és hát, nem vagyok már a régi! Csak az a baj, hogy új sem!
Az egyesült éhségmeneteket a Kossuth téren a következő molinó fogadta: üdvözöljük a hataloméhségmenet résztvevőit! No comment…
„…sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” John Donne
Ez az írás a KMH oldalán jelent meg.
