ami, lássuk be, eléggé nehéz ügy...

ami, lássuk be, eléggé nehéz ügy...

Olvasói levélként kaptam ezt a kíváló elemzést, aminek valódi címe: Csurka, a Fidesz és '56.

Ha ismerném a szerzőjét, esetleges megjelenésének forrását, büszkén vállalnák közösséget vele, így csak komment nélkül közreadom sorait.

"Eltemették Csurkát, mostantól vége a kötelező kegyeletnek, értékelhető a halott munkássága. Tamás Gáspár Miklós azt a definíciót adta, hogy „Csurka náci volt meg fasiszta.” Értékítéletét elfogadhatjuk tárgyilagos szakmai véleménynek. Ezt legfeljebb annyival toldhatjuk meg, hogy nem ösztönös, öntudatlan, hanem jól képzett, tudatos fasiszta és náci volt, aki jól ismerte a náci szakirodalmat, maga is felhasználta a náci klasszikusokat, tudója és értője volt az antiszemitizmus irodalmának, sőt: érdemei között említhetjük, hogy a kor követelményeihez igazította, a magyar viszonyokra és az új világrendre adaptálta a náci eszméket.

Csurka a nácizmus legképzettebb magyar szakértője és leghitelesebb képviselője volt, emellett egyenes ember: ha valaki az általa pontosan képviselt náci értékrendhez képest nem volt eléggé náci, azzal szemben Csurka mindig keményen fellépett, legyen az barát vagy ellenség. Ha kellett, szétverte saját pártját is, de soha a legkisebb megalkuvást nem tűrte. Mondhatjuk, hogy „tisztán tartotta” a nácizmust Magyarországon, őrködött felette, vigyázta a hamisítóktól, a kufároktól, a pojácáktól, ha valaki „nemzetinek” mondta magát, az nem lehetett csak úgy fél szívvel antiszemita és náci, annak teljes szívből kellett annak lennie. Amit, és akit Csurka elfogadott, hitelesített, az minden kétséget kizáróan náci volt. Az ő ítéletében abszolút módon meg lehetett bízni. Csurka ebben soha nem tévedett, és soha nem volt elnéző vagy kijátszható. Szakmai felkészültségéhez nem férhet kétség, személyes példamutatása hitelesítette nézeteit. Ízig-vérig náci volt, akinek mindenről az jutott eszébe.

Így tehát Csurka nemcsak egy antiszemita volt a sok közül, hanem egy intézmény, aki a nácizmus adekvát képviselőjeként hitelesített másokat. Durva hasonlattal élve, Csurka olyan volt a nácizmus tekintetében, mint egy rabbinikus tekintély, aki a kóser ételeket hitelesíti. Csurka egy náci apostol volt, aki kanonizált. Amire Csurka rátette a pecsétjét, amit ő hitelesített, az garantáltan náci volt.

A Fidesz eljutott a nácizmusig

Márpedig Csurka a Fidesz-KDNP kormányzására, a Nemzeti Együttműködés Rendszerére és személyesen Orbán Viktorra rátette a maga hitelesítő pecsétjét. Ha minden más esetben elfogadjuk, hogy Csurka hitelesen igazolta bárki náci voltát, akkor ebben az esetben is el kell fogadnunk a legmértékadóbb személy értékítéletét. Ha Csurka korábban soha nem tévedett, akkor nem tévedett most sem. Ha Csurka elfogadta a Fidesz-KDNP kormányzást, náci szemszögből hitelesnek tartotta, akkor nem lehet kétség afelől, hogy a Fidesz-KDNP kormányzás megfelel a náci követelményeknek. Ha pedig Csurka hiteles „nemzeti” politikusnak elfogadta Orbánt, ha Csurka maradéktalanul elégedett volt vele, akkor Orbán Viktor is náci eszméket követ. Nem kell ettől megijedni, nemcsak tömegpusztító és véresszájú nácik vannak, léteznek egészen halk szavúak is, vagy akik nem hirdetik nyíltan az elveiket. Segít a megértésben, ha követjük azt a használati utasítást, amit Orbán adott: ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, amit tesz. Csurka okos ember volt, enélkül is ezt tette, és Orbán tetteiből le is vezette szépen azt, hogy a „szabadságharc” miért náci. Csurka ugyanis ebben a tekintetben ellentéte volt Orbánnak: nála nem azt kellett figyelni, amit tesz, hanem azt, amit mond. Csurka elmondta azt, amit Orbán tesz. Pontosabban, azt mondta el, hogy amit Orbán tesz, az micsoda.

Csurka tavaly november végén végrendeletnek is tekinthető írásában elemezte Orbán szabadságharcát a „globalokrácia” ellen. Ezt írta: „Orbán jól tudja, hogy a bankár, kamatszedő globalokrácia, amelynek arcát Sárközi és Obama elnök rajzolta fel a minap egy maguk közt maradónak vélt beszélgetésben, akármekkora hatalommal rendelkezik is ma még, meg fog bukni. Új világrendnek kell jönnie, mert ez a mostani az emberiség létét fenyegeti. Addig azonban élve kell maradni. Ezért kezdődnek tárgyalások a megtorpedózott hajó kormányosa és az IMF között.” A „globalokrácia” arcáról a cikkben később ezt írja: „Sárközi és Obama beszélgetésének sötét hőse, Netanjahu”, vagyis akiket Netanjahu megtestesít: a zsidók. Csurka a helyzetet a szokásos „tankok helyett a bankok” kezdetű náci formulával írja le, „a világ a globalizmusban annyit változott, hogy egy nemzet függetlenségét bankműveletekkel éppen úgy meg lehet szüntetni, el lehet taposni, mint lánctalpakkal.” Úgy tesz különbséget  az emberek között, hogy „soha még világosabbá nem vált, ki itt most az IMF-pufajkás és ki a magyar”. Akik az IMF által képviselt zsidó világ-összeesküvés pártján állnak, azok a mai pufajkások, liberálisok, kommunisták és mind együtt: zsidók. Ezt írja Csurka: „Most minden hazaárulást nevesíteni lehet. Hányan vannak, milyen funkcióban és milyen vagyonnal rendelkeznek azok, akik nemcsak tudtak a készülő magyar csődbevitel tervéről, de nemzetközi kapcsolataikkal elő is mozdították, és most ezt a magyarság és kereszténység ellenes összeesküvést akarják a saját hatalmuk visszaállítására, illetve további törvénytelen vagyonosodásukra felhasználni.” A szokásos náci elméleteket nem idézzük tovább, a velük folytatott harccal Csurka elégedett. A nácizmus magyar apostola így értékeli Orbán Viktort: „Orbán Viktor, akinek most a fejét követelik, ha szigorúan magyar szempontok szerint ítélünk, mindent jól tett és éppen ez a bűne.” Akiről Csurka azt mondja, hogy mindent jól tett, arról ne legyenek kétségeink, megkapta a hiteles pecsétet, az legitim náci. Csurka még Szegedre is elment nem sokkal a halála előtt, hogy Orbán mellett beszédet mondjon. Csurka egyenes, jellemes ember volt, akivel ő csak egy kicsit is nem ért egyet, amellett nem mond beszédet. A szellemi alap már közös.

Az elfogadás ugyanakkor kölcsönös. Ne feledjük, hogy az Új Színház elfogadott koncepcióját Csurka írta, ezt a színházat nem Dörner György kapta, aki maga is bevallotta, hogy Csurka szellemisége és útmutatása szerint akar dolgozni, hanem Csurka. Csurka korára való tekintettel nem vállalt igazgatói posztot, mint mondta, mert az ezzel járó feladatok neki már fárasztóak, ezért az igazgatói székben Dörner a strómanja. Történhet-e bármi Magyarországon, amit Orbán nem akar? A kormány képviselője szavazatával is támogatta a pályázatot. Orbán a parlamentben is cinikusan jóváhagyta, hogy Csurka színházat kapjon. Amikor Csurka meghalt, a Fidesz által uralt közszolgálati televízióban műsorváltozás történt. Mintha nem egy közismert antiszemita és náci, fasiszta szélsőséges uszító halt volna meg, aki gyilkos eszmékkel fertőzte az országot, hanem egy köztiszteletben álló személy, ahogyan Csurkát azzá is tették. Ilyen a mai Magyarország, ahol egy ízig-vérig náci, antiszemita, gyűlölködő politikus köztiszteletben álló személy lehet. Bayer Zsolt, Orbán Viktor barátja könnyezve búcsúztatta el a magyar nácizmus legújabb kori apostolát, temetése kapcsán pedig ezt írta: „megpróbálunk odaállni az emléke alá. Vagy mögé. Hogy óvjon, segítsen, védelmezzen – és irányt szabjon”. A Fidesz egyik vezető publicistája, ideológusa, azzal búcsúzik egy nácitól, hogy megpróbálnak méltók lenni hozzá, és azt várják a náci vezértől, hogy halálában is irányt szabjon nekik.

Mit mondjunk akkor erről a pártról? Azt, hogy nem náci? Csak azért, mert nem mondják ki azt, amit Csurka nyíltan hangoztatott, de Csurka követői akarnak lenni? Aki Csurkát követi, az micsoda?

Van egy kis ideológiai bizonytalanság Csurka nácizmusát illetően, mert itt van a Jobbik is. Ha Csurka náci, akkor mi a Jobbik? Tamás Gáspár Miklós is azt írta, hogy nem Csurka a legrosszabb. „Az ő gonosz szíve forró volt” – írta. Ezt TGM írói munkásságának tekintjük, természetesen ez nem igaz. Csurka gonosz szíve hideg volt, mint a jég, olyan volt, mint egy krokodil meleg szíve. Nem igaz, hogy szerette a magyarokat, ő csak a zsidókat gyűlölte. A zsidógyűlöletet nem lehet másképp eladni, mint „nemzeti érzésnek” álcázva. Ha Csurka Izlandon születik, akkor „nemzeti érzésű” izlandi lett volna, „nagy izlandi” és nem „nagy magyar”, a közös csak a zsidógyűlölet lett volna. Ugyanakkor Csurka és a Jobbik között valóban van különbség. Csurka a művelt nácik közé tartozott, akik komolyzenét hallgattak, zongoráztak, ezzel szemben a Jobbik a belső csikágó sötét, buta, primitív nyilasainak szervezete. A Jobbik a kuruc.info világa, akik ma is a Dunába lőnék a zsidókat és akiket ők zsidónak mondanak. Csurka ezzel szemben a numerus clausus pártján állt, de ha lett volna olyan, aki kikéri megint a zsidókat egy kis „közmunkára”, akkor ugyanúgy deportálta volna őket a halálba, mint antiszemita elődei. Ahogy ezt tette az Orbán-rendszer példaképe, a Horthy-rendszer, és aztán azt mondta volna másodszor is, hogy nincs köze a holokauszthoz. Náci Németország híján a „humanista” Csurka ezt írja idézett cikkében: „Az IMF-pufajkásokkal, belesavanyodva az elfogadhatatlan realitásba, nem élhet együtt a nemzet. Minden pillanatban, minden találkozáskor, minden megjelenéskor rá kell mutatni árulásukra. Semmi törvénytelenséget, semmi erőszakot nem kell és nem szabad elkövetni velük szemben, de minden találkozáskor, minden megjelenéskor rá kell mutatni kilétükre, emberi minőségük posványára és köpni kell. Nem érezhetik magukat otthon abban az országban, amelynek szabadságtörekvését megtorpedózták.” Vagy ahogyan cikkét zárja: „Az IMF-pufajkások számára egyébként nyitva van a határ minden irányban.” A nagylelkű, forró szívű Csurka leköpni és nem Dunába lőni javasolja a zsidókat, illetve felszólítja őket a távozásra. A bűnük a létezésük, és a szabadságszeretet, amit minden embernek megadnának. Csak az nem világos, hogy a kínaiak, az oroszok, az antiszemita arabok, akiktől szintén próbált Orbán pénzt szerezni unortodox és a közgazdaságtan törzsanyagával ellenkező gazdaságpolitikájához, miért nem támogatták a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, ha az egyébként olyan klassz lenne, csak a zsidók teszik tönkre? A nem zsidó befektetők miért nem fektetnek be Orbán rendszerébe? És miért a zsidók az okai mindennek, miután a működésképtelen és önmagát eltartani képtelen Magyarországot csak a zsidónak mondott IMF hajlandó megmenteni a teljes csődtől? Antiszemitának ilyen kérdésekre nem kell válaszolni. Valahogy abban is a zsidók keze van benne.

Az Orbán-rendszer az olasz fasizmus mintájára rombolta le a demokráciát, és náci eszmék alapján vívja „szabadságharcát” a világ zsidóságával szemben. Történelmi küldetést tulajdonít magának, ahogyan azt Csurka is igen jól látta: „Húsz év múlva – vagy talán még előbb –, amikor a gerjesztett válságokkal fegyelmező gátlástalan globalokrácia végképp megbukik és átadja a helyét egy ma még ismeretlen takarékos és istenfélő világrendnek, talán majd megemlékeznek róla, hogy a folyamatot a magyarok indították el.”

A demokrácia lerombolása teljes mértékben megfelel a Mein Kampfban leírt céloknak és eszközöknek. Hitler továbbfejlesztette Mussolini fasizmusát, amikor ötvözte azt az antiszemitizmussal, miután a fasizmus ellenségeit, a liberális szabadkőműveseket és a szocdemeket a zsidókkal azonosította. A demokráciát a zsidók eszközének tartotta, hogy a nemzetek fölötti hatalmat megszerezzék. Ezért kell a demokráciát lerombolni. Mindez összhangban áll a katolikus egyház érdekeivel, amely vallási-nemzeti ideológiát nyújt a liberális állam szabadságával szemben, amely nem teszi lehetővé, hogy államhatalmi eszközökkel uralkodjanak az emberek lelke fölött. A kettő találkozásából jön létre a fasiszta és náci állam. Az Orbán-rendszer ott tart, ahol a Horthy-rendszer: félfasiszta és fél-náci államot építettek fel, amelyben a liberalizmus korlátozottan megtűrt, jogon kívüli, és az államrendből kiiktatott lett. A mai kor viszonyai között nagy elődeik se csinálták volna jobban. A liberális Európában, az Unió tagjaként, felépítettek egy fasiszta és náci államot, amely gyenge ellenzéke, és erős társadalmi támogatottsága miatt megengedheti magának, hogy ne legyen totális diktatúra. Szükséges, hogy a világ változzon ahhoz, hogy a magyar fasizmus és nácizmus totális diktatúrában uralkodhasson. De még Csurka is realista volt: tudta, hogy szükség van kompromisszumokra, mert „a zsidók” még túl erősek. Márpedig Orbán diktatúrája csak ellenük és a velük egyetértők ellen irányul. Tudja ezt a jó magyar ember is, ezért támogatja, sőt nagyon helyesnek tartja. Ahogy Csurka temetésén elhangzott Lezsák Sándor szájából, ők Csurkával együtt megpróbálják „kikényszeríteni a sorstól végre azt a magyar függetlenséget, nemzeti önrendelkezést, belső demokráciát, amit a magyar nép története során már régen kiérdemelt.” Figyeljünk a szavakra: „belső demokrácia” – ez csak az övéké, ez nem jár a zsidóknak, liberálisoknak, szociáldemokratáknak, vagyis a „nem magyaroknak”. Amíg liberális demokrácia van, addig nincs magyar függetlenség, önrendelkezés. Ellenségük az egész demokratikus világ, mert az egész demokratikus világ – kényszerképzetük szerint – zsidó.

Mindezt csak a liberálisok, a zsidók és a szocialisták nem látják, akik ellen ez irányul. Gyávák, sunyítanak, lapítanak, elfogadják a bűn nélküli bűntudatot, amit a nácik harsánysága és agresszivitása okoz, és még azokat is terrorizálják, akik ezt nekik egyenesen megmondják. Azokkal szemben nem gyávák, csak a nácikkal szemben azok. Aki felhívja a figyelmüket erre, nekik az szélsőséges. Pedig jobb lenne, ha szembenéznének azzal, hogy jelenleg csak azért ússzák meg a halálkamrákat, mert nincsenek ilyenek Európában. Ha a magyarokon múlna, már régen be lennének vagonírozva.  Hogy ez ma nincs így, az nem a magyarok, hanem a németek érdeme.

1956, mint Szálasi folytatása

Ebbe a náci eszmerendszerbe illeszkedik az, hogy Csurkát az 56-os hősök parcellájába temették. Az 56-os szervezetek közül még egyik sem tiltakozott, ami szégyen. Két okból is. Egyrészt, mert Csurka elárulta a forradalmat, még akkor is, ha a Kádár-rendszert bíráló darabokat írt, amelyeket azért a Kádár-rendszer bemutatott. Másrészt, ha egy közismert nácit az 56-os hősök közé temetnek, meggyalázzák a forradalom hőseit. Csodálkozni persze nem kell, hiszen az 56-os szervezetek egy része mindig is csurkista volt és náci ideológiát vallott. A hivatalos tiltakozás elmaradása pedig azt jelenti, hogy a kormányzat is 1956 szélsőjobboldali értelmezését fogadja el.

Csurka életrajza szerint 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, amiért fél évre Kistarcsára internálták. Kistarcsán beszervezték III/III-as ügynöknek, pártállami besúgónak. Amikor Antall József átadta neki a borítékot, amelyben a beszervezési nyilatkozata volt, beismerte, hogy aláírt az állambiztonságnak, de azt állította, hogy kényszer hatására tette, és soha nem írt jelentéseket. Ehhez jegyezzük meg, hogy másokat is megpróbáltak beszervezni, de nem sikerült, és nem is lett semmi bántódásuk azon kívül, hogy nem lettek a kommunista Magyarország ünnepelt és jól fizetett drámaírói, a lóversenyek elmaradhatatlan látogatói. Csurka nemcsak kiszolgálta a rendszert, nemcsak kedvezményezettje volt annak a rendszernek, amellyel szemben 56-ban felkelt a magyar nép, hanem hivatalosan még besúgója is. Életrajza szerint 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. Tehát egy évvel a forradalom után Csurka már diplomát kaphatott, egyenesen az internálásból. A kettő között egy apró közjáték, említésre alig méltó csekélység történt: a később habzó szájjal kommunistázó Csurka aláírt az állambiztonságnak. De nála ez is érdem, és a diktatúra vádirata. A hetvenes években már egyszerre több színházban is játszották az antikommunista Csurka darabjait. Valamit azért kellett tenni, nem lehetett a III/III-as ügyosztályt csakúgy átejteni. Ez az ember most azok közé lett eltemetve hősként, akik az életüket adták a forradalomért. Akiket azok öltek meg, akiknek Csurka – minimum papíron – a besúgójuk volt.

Csurka azt mondta, hogy nem írt soha jelentést. Erre általában nem is volt szükség. Elég volt, ha a rendszeresen megjelenő tartótisztnek mesélt az ügynök, aki aztán az leírta. Aki rólam jelentgetett annak idején Esztergomban, annak a kapcsolattartóját látásból ismertük, általában a Várhegyre mentek sétálni. De Csurka szóbeli jelentéseiről sem kerültek elő papírok, így maradjunk annyiban, hogy voltak nála nagyobb jellemek is.

Csurka nem mint besúgó került az 56-os hősök parcellájába, hanem mint antiszemita. Ha valaki nem tudná, sok évvel ezelőtt megjelent „A forradalom igaz története” című remekmű Szalay Róbert volt 56-os tollából, aki mellesleg utána még szép honvédségi karriert is befutott a szocialista hadseregben, csak a rendszerváltás után lett megint nagy nemzeti hős és kommunistagyűlölő. Ez a Szalay ebben a kis könyvecskében, amelynek második előszavát volt kedves Pongrátz Gergely írni, azt állította, hogy az 1956-os forradalmárok elődei a „zsidó-bolsevizmus” ellen hősiesen harcoló nyilasok voltak. Ezek után nem véletlen, hogy a „bolsevik zsidóktól” megtisztított ötvenhatos szervezetekből hungarista eszméket valló csoportok lettek, és Csurka lelkes követői. Amikor Csurka megírta hírhedt „dolgozatát”, amelyet akkor még a konzervatív jobboldaliak is náci alapvetésnek minősítettek, ezek az 56-os csoportok mind lelkesen támogatták. Emlékezzünk csak arra, hogy a Csurka-dolgozat 1992-ben mekkora felháborodást váltott ki, teljesen jogosan. Mennyit változott azóta a náci uszítással szembeni tűrésküszöb? Nem kis mértékben Csurkának köszönhetően. Amikor Csurka a médiaháború részeként elkezdte az MTV előtti tüntetéseit szervezni, a legnagyobb támogatói ezek a szélsőjobboldali 56-os szervezetek voltak. Ezek voltak azok, amelyek más szkinhedcsoportokkal együtt kifütyülték az 56-os elítélt Göncz Árpádot a Kossuth téren, mert a médiaháborúban nem támogatta a katolikus vallási előrenyomulást. Vajon kikkel szemben? Akikre Csurka azt írta, hogy „megnevezhetetlenek”. Azért ő megnevezte őket.

Ezek az ötvenhatosok azt vallották, ami a Szalai-féle könyvben megjelent, hogy 1956-ban a magyar nép a zsidó ávósok ellen kelt fel, a nemzetközi zsidó világ-összeesküvés ellen harcolt. Ennek az összeesküvésnek az egyik formája a bolsevizmus, a másik formája a liberalizmus. A zsidó apák kommunisták, a zsidó fiak pedig liberálisok voltak. Ezt hirdeti a magyar szélsőjobboldal, ez ellen vívja „szabadságharcát” Orbán Viktor. A tankok helyett jöttek a bankok. A kör bezárult. A magyar nácik szerint a magyarok már 1956-ban sem egy diktatúra ellen harcoltak, és nem egy idegen megszálló ország ellen keltek fel, hanem a zsidók uralmát próbálták megdönteni. Ezt állította Szalay Róbert ebben az „igaz” történetben, ezt vallotta maga Csurka is, és ennek szellemiségében politizál Orbán Viktor, ha nem is nevezi nevén a dolgokat úgy, ahogyan Csurka és Szalay tette.

Ez az alapja annak, hogy a kommunista besúgó, rendőrspicli, áruló és ügynök, a közönséges nyilas és náci Csurka az 56-os hősök között kap örök nyughelyet. Ezzel hivatalosan lenácizták a forradalmat. Győzött 56 szélsőjobboldali és antiszemita értelmezése: Szálasiék 1944-ben a Dunába lőtték a zsidókat, a forradalmárok pedig 1956-ban felkoncolták őket az utcán, amikor az ávósokat fejjel lefelé felakasztották. Lehet, hogy a lincselők között voltak olyanok, akik a kommunistákat a zsidókkal azonosították, bár ezek nagy része később értesült erről, amikor az 56-os emigrációt Nyugaton az egykori nyilas emigráció fogadta, és vette szárnyai alá. Mellesleg, a kommunizmusnak a zsidó nagytőke esett elsőként áldozatul, és a forradalmárok, sőt a forradalom vezetői között is voltak szép számmal zsidók, de ez nem számít. Az antiszemitizmushoz nem kellenek érvek, tények. Ez a magyarokra és zsidókra való felosztás torz és beteg elmék szüleménye. De az egész forradalmat antiszemitának minősíteni azzal, hogy a legnagyobb zsidógyűlölő rasszistát befektetik az 56-os hősök parcellájába, enyhén szólva sokatmondó és sajátos. Hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy a 298-as parcellában fekszik maga Szálasi és a nyilas kormány több minisztere is, egy szinttel az 56-osok földi maradványai alatt. Az ő sírjaikat ápolta Bosnyák Imre egykori nyilas, a Mártírok Igazságtevő Bizottsága nevében. Az öreg hungarista csak azt nem mondta, hogy az ő mártírjai nem az 56-osok, hanem a nyilasok. Most jól összekeverték a kettőt.

A temetéssel nemcsak Csurka, de a nácizmus rehabilitációja is megtörtént. József Attilát megtagadják, Csurkát magasztalják. 1944 óta annyi változott, hogy a nyilasokat még jeltelen sírba temették. Csurkát nem lehet azokkal azonosítani, akik a Dunába lőtték vagy lövették a gyerekeket, nőket, férfiakat. De akik Csurka mérgezett beszédein nevelkedtek, még megtennék ugyanezt, ha lehetőségük lenne rá. Csurkát pompával, hősként temették Magyarországon. Senkinek nem volt egy szava az ellen, hogy kormánypolitikusok, valamint Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, Kövér László a Fidesz volt választmányi elnöke, az Országgyűlés elnöke búcsúztatták jelenlétükkel a nagy magyar antiszemitát. Sírjánál kormánytagok, államtitkárok jelentek meg, temetésén “nemzetellenes zendülésnek” nevezték az operaházi demokráciatüntetést, a ravatalánál a fideszes Lezsák Sándor, az Országgyűlés egyik alelnöke mondott beszédet, aki szerint Csurka csak radikális, de nem szélsőséges.

Igaza van. A mai Magyarországon az antiszemitizmus és a nácizmus nem számít szélsőségnek. Maga a fő irány."