Kedves Viktor, Miniszterelnök Úr!

Kedves Viktor, Miniszterelnök Úr!

Kezdi így József Attila, mert hát mégiscsak udvarias ember.

"József Attila levele Orbán Viktorhoz
Kedves Viktor, Miniszterelnök Úr!

Mikor megláttalak a Parlament felől átkacsázni a parkon, rettenetes sejtelmeim támadtak - csak nem hozzám igyekszik ez az ember?
Kivert a hideg veríték, mikor elképzeltem magam szétfűrészelve egy faluszéli MÉH-telep hulladék-halmában, ahonnan hason fekve már csak a te délceg lépteid láthatom, amint távoztodban éppen az értem kapott pénzedet számolgatod - takarékos ember vagy, mint tudjuk, aki lehajol a legutolsó fillérért is.
Aztán az is felmerült bennem, hogy azért jössz, hogy kilépd - elfér e a helyemen Héjjas Iván új szobra a böllérkéssel - na , mondom, befellegzett neked Attila, de legalább volt szép ötven éved.
Aztán letelepedtél a hátam mögé, és akkor megnyugodtam - mégis többre tartasz érdemesnek, mint öntödei alapanyagnak, hát megérhettem végre én is minden igaz magyar álmát - díszlet lehettem mögötted.
Sok derék honfitársammal osztozhatok végre ebben a dicsőségben, olimpikonok, jobb sorsra érdemes művészek, köztiszteletben álló tudósok adták oda neked az arcukat és a személyiségüket, hitelesítve téged és politikádat.
Talán akkor kezdjük mindjárt innen.
Kedves Viktor, hadd szögezzem le, hogy neked hozzám az égadta úrvilágon semmi közöd nincs.
Mint szelíd lelkű költő ugyan megfékeztem magam és amikor odaültél mögém, nem rúgtam egyet-kettőt sportosan gömbölyödő fenekedbe, végtére is, bár neveltetésem nem indult a legjobb kilátásokkal, de azért az idők során felszedtem magamra ezt-azt Hatvany bárótól, Ignotustól, a rengeteg okos értelmiségitől, a szép és okos nőktől, akikkel költői létem összehozott.
Nem tartom én ezt az önuralmat dicsőségnek, és ha mondjuk a referencia-környezetem Deák Bamba vagy Kubala, esetleg Tóth-Potya, akkor minden további nélkül elképzelhető, hogy nem úszod meg ilyen könnyen, és hosszabb ideig sajgó hátsóval elmélkedhetsz a sors forgandóságán, mertmivelhogy én ugyan még egyet sem rúgtam labdába, mégis bronzcipős vagyok, ugye...
Ülhettél volna annyi mindenki más szobrának talapzatára - mindjárt választhattad volna Tisza Istvánt, a gyújtogató csóvás embert, úrnak, magyarnak egyként rongyot, hozzá sokkal több közöd van, talán azzal a kis korrekcióval, hogy te úrnak akkor se tudnál rongy lenni, ha megfeszülnél.
Választhattad volna Wass Albert szobrát is, de azon sem lepődtem volna meg, ha Szent István szobrára mászol fel, hiszen gátlásaid soha nem voltak, és lássuk be, a ló alá szépen odaillettél volna, aztán innen már csak egy laza mozdulat, oszt felszabadul a hely a nyeregben.
De te engem választottál, a szegények költőjét, hogy - már megbocsáss - a pofádról nem sül le a bőr.
Ebben az országban sok százezer gyerek éhezik, és újabban olyan dolgokat látok - van időm szemlélődni - amit az utóbbi fél évszázadban nemigen láthattam - megfagyott embereket, fel-alá vonulászó fasisztákat, nyilas képviselőket a parlamentben, tomboló csürhét a hátam mögött, egy szétszakadt országot, egy végletekig megosztott népet, egy undorító új politikai elitet, a csőcselék uralmát,
És ezért Viktor, ne tagadjuk, te felelsz elsősorban.
Te tetted ilyenné ezt az országot csicskásaiddal, azzal a pénz és hataloméhes csürhével, akiket a nyakunkra hoztál, és akik éppen olyanok, mint te vagy - gátlástalan, amorális alakok.
Te üzengetsz a hátam mögül a magyaroknak?
Te, aki felkorbácsoltad az ostoba nacionalizmust, aki soha nem a magyarság érdekeit nézted, hanem csak és kizárólag saját hatalmi ambícióid motiváltak?
Félre ne érts, nem az a baj, hogy hatalomra vágytál, hiszen a politikusnak hatalom kell ahhoz, hogy a társadalomról alkotott vízióit megvalósíthassa, de a te víziód a magyar társadalomról szöges ellentétben áll minden értékkel, amelyet én valaha is vallottam.
Te egy ócska, avítt társadalmat akarsz a magyarokra erőltetni, olyan társadalmi modellt, melyben a cifra külsőségek mögött elsikkad a lényeg.
A te szüleid, kedves Viktor, abban a társadalomban, melyet idealizálsz, és amelyet megpróbálsz visszacsempészni még zsellérek sem lehettek volna, belőled pedig traktoros akkor lehetett volna, mikor a gúnár tojja a húsvéti tojást.
Te abban a társadalomban nem az országot faragtad volna, hanem legfeljebb kanalat.
Te, kedves Viktor a hárommillió koldus országának királya akarsz lenni, megjegyzem, ezen már nemigen kell sokat dogoznod, az adótörvényeid remekül elintézik ezt a dolgot, a koronát meg bármikor a fejedre teheted, csak tömd ki jól Magyar Nemzettel, mert nehéz és a füleid valószínűleg nem tartják meg...
Tudod Viktor, amikor azt mondtad itt a hátam mögött, hogy egy éve arra kötöttél szövetséget az emberekkel, hogy Magyarországból olyan hely lesz, ahol az örömök száma messze meghaladja a mindennapi élet nehézségeit, akkor szokás szerint nem mondtál igazat.
Nem kötöttél te itt szövetséget, legfeljebb a választópolgárok egyharmadával, azokkal, akikkel leváltottad a munkájukat évtizedek óta becsülettel végző szakembereket, és akiket megvettél kilóra, akiket a vazallusaiddá tettél.
Meg néhány szerencsétlennel, akik neked hisznek inkább, nem a szemüknek.
De hidd el, ők sem az ellenállhatatlan személyiségedért szeretnek, hanem a pénzért, melyet tőled remélnek.
A többi ember számára hol itt az öröm?
Kérdezd meg a tűzoltót, a rendőrt, a kisfalvak éhező gyerekeit, a náci csürhe által rettegésben tartott cigányokat, a kisüzemek Rákosi brosúráiban leírt módon kizsákmányolt munkavállalóit, az orvost, a nővért, a csalásba kényszerített kisvállalkozót!
Persze te ilyenekkel ritkán találkozol - a tribünön melletted Demján és Csányi köpködi a szotyolát, aztán hazamennek és kiröhögnek, megjegyzem teljes joggal, merthogy minden kártékonyságod mellett azért nevetséges is vagy, ez ne legyen előtted kétséges.
Az utolsó poliészter, vagy mi is, a peckes kis focista, aki az orrodat is tisztíccsa.
Alkotmányról is beszéltél, meg arról, hogy sorsszerű, hogy az a bohóc, akit államfőnek szerződtettél, és aki mindannyiunk szégyene a világ előtt, éppen húsvéthétfőn, aznap írhatja alá az új alkotmányt, amikor a Fidesz-KDNP egy éve kétharmados többséget szerzett.
Hát nem tudom, hacsak nem a Himnuszban említett balsorsról beszélsz, mert ez esetben a dolog teljesen rendben van.
Szóval Viktor, arra kérlek, hogy a továbbiakban felejts el engem, - amúgy ez nem lesz nehéz, mert anno ameddig a többiek az Ódát olvasták az iskolában, addig te a beadásokat gyakoroltad - jelzem ezt is közepes eredménnyel, - de abban nincs szemernyi kétségem sem, hogy az ellenfeleidbe már akkor is jó nagyokat rúgtál.
Nincs nekünk közünk egymáshoz Viktor, te a gazdagok csicskása vagy, ez az ország meg nem a gazdagok, hanem a szegény kisemberek országa, akik csak élni szeretnének, enni, a gyerekeiket iskoláztatni, meginni hét végén a sört a pörkölt mellé, de itt nem hogy sör, de már pörkölt és lassan kenyér sincs.
A gyerekek meg már megint ott tartanak, ahol én tartottam gyerekkoromban:

1.strófa
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.


Szégyellek.
József Attila"

Eddig az idézet. Attól tartok, vagyunk még pár milliónyian, akik ugyanúgy szégyelljük Orbánt, a Viktort.