Jó kérdés! De tudom a választ!
Jó kérdés! De tudom a választ!
Mit akarok? Azt akarom, hogy a hazám is úgy szeressen minket, mit ahogy mi szeretjük a hazánkat!
Nem árkokon túl és innen, hanem együtt!
De ehhez egy haza is kell, aminek milyenségét és határait ne mások határozzák meg, méghozzá BELÜLRŐL!
Mit akarok? Azt akarom, hogy ne mások minősítsenek ilyen-olyan oldalinak, feketének, fehérnek, ellenségnek, vagy barátnak, méghozzá BELÜLRŐL!
Mit akarok? Azt akarom, hogy ha kezet nyújtok, ne a hátsó szándékot lessék, ezt ugyan miért is teszem, ha kritikát gyakorlok, ne az elutasítás, de a meghallgatás legyen a részem!
A'propos, kéznyújtás: az illem egy teljesen alaptalan szabálya, hogy kesztyűben nem fogunk kezet. Téves. Maga a kézfogás abból az időből terjedt el, amikor a hosszú, tölcséres szárú kesztyűk alkalmasak voltak egy gyilok elrejtésére, minek folytán egy "baráti" ölelés is igen gyorsan halálos eredményű lehetett. A kézfogás tette lehetővé, hogy megbizonyosodjunk, a másik nem rejt tőrt a markában.
Jelen országlóink még azzal se fáradnak, hogy kesztyűt húzzanak. A gyilok pucéran villog tenyerükben...
