Úgy néz ki, hogy több oldalról vihar közeleg.
Az új alkotmány nem tetszik Európának„Számos ponton elmarasztalja az Európa Tanács Velencei Bizottsága az új magyar alaptörvényt – derül ki a HVG által megszerzett jelentéstervezetből. Mindenekelőtt a sarkalatos törvények túlzottan széles körű alkalmazása, az alkotmány preambulumában fellelhető ellentmondásos kitételek, a Költségvetési Tanácsra vonatkozó szabályok, a szabályozó testületek függetlensége, az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályok, valamint az AB elnökének kiválasztása, illetve kompetenciáinak korlátozása miatt aggódik az Európa Tanács alkotmányügyekért felelős intézménye, a Velencei Bizottság.”
Emiatt aztán mérhetetlenül felháborodott az éppen ügyeletes felháborodó, Szájer József, és keserű szavakkal illette a bizottságot és egész Európát, mert azóta már több helyről hallatszanak bírálatok. „A Fidesz szerint a legfőbb európai alkotmányozási tanácsadó testület nem ért a magyar joghoz, rosszhiszeműséget tételez fel, és mindent félreért. Az alkotmány részletes elemzése során a Velencei Bizottság sem tudta kivonni magát a magyar alkotmánnyal szemben az elmúlt időszakban kibontakozott ideológiai célzatú támadások hatása alól. (…) Magyarország a bizottság véleményét nem tudja elfogadni.” (HVG)
A BBC elemzői is félreértik: „A BBC összefoglalójából kiderül, a jogi és alkotmányjogi szakértők szerint az alaptörvényt érdemi vita nélkül erőltették át a magyar parlamenten, ami lehetővé teszi a kétharmados Fidesz-többségnek, hogy később visszafordíthatatlan jogszabályok sorát fogadja el. Ez sérti a demokrácia alapvetéseit.” Mindenki félreért mindent, államosítást, médiatörvényt, a demokratikus fékek teljes kiiktatását, a legnagyobb orbáni igazságokat egyfolytában félremagyarázzák, de van muníció bőven, hiszen csapataink szakadatlanul harcban állnak. Háború van, harcok minden bokorban és minden szegletben, a gazdaság terén éppúgy, mint a bel- és külpolitikában, annyi az ellen, hogy se szeri, se száma, na de ha Isten velünk, ki ellenünk? Mostanában Istennek más dolga sincs, mint a mi ellenségeinkkel perelni, perelj, Uram, perlőimmel – de perel itt a kormányfő, a kormány, az egypárt, csatakürtök hangja zeng mindenfelé.
Legutóbb a szlovén miniszterelnök kottyantott el valamit, és amikor többes számot használ valaki, akkor az bizony nem egyedi vélemény: „»Amint véget ér a magyar EU-elnökség, politikailag elszigeteljük Magyarországot, teljes mértékben. Már most is, látták Orbánt az elnökséget ellátó ország vezetőjeként az EU nevében beszélni? Sehol. Amint vége az elnökségnek, Magyarország elszigetelődik…« – mondta Borut Pahor szlovén miniszterelnök még május végén a szlovén sajtó egyes képviselőivel rendezett háttérbeszélgetésen.” Lekötelezne bennünket a szlovén kormányfő, ha részletezné a témát, mert bár magunk is tapasztalunk ilyen irányú törekvéseket egész Európa részéről, de ezek szerint ő pontosan tudja, hogy mire készülnek a magyar miniszterelnök kollégáéi. Hogy miért, arról is vannak sejtéseink.
Alarm! Alarm! – kiabálja úton-útfélen a miniszterelnök. Szerbiában, az osztrákok előtt, Párizsban: „Orbán Viktor a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) megalakulásának 50. évfordulóján rendezett ünnepségen vett részt Párizsban. A miniszterelnök az ország átszervezésének példájaként említette az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését, egy »teljesen új nyugdíjrendszer« létrehozását, a tíz százalékos társasági adókulcs bevezetését, valamint az emberek meggyőzését arról, hogy egyhavi jövedelmüket vagy nyugdíjukat ajánlják fel erre a célra. »Az államadósság tekintetében Magyarország háborúban áll, és ezt a küzdelmet meg akarja nyerni« – mondta a kormányfő az EU-tagállamok parlamentjei európai ügyi bizottságainak ülésén, a Parlamentben. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az államadósság elleni harc sikeréhez olyan lépésekre is szükség van, amelyek ma még újak, vagy amelyektől már elszokott az Unió.” Milyen új lépésekre van szükség tehát? Azt figyelembe véve, hogy nincs új a nap alatt, a körvonalazódó módszerek háromféle régi, csúfos véget ért rezsim megoldásait másolják, tehát egy cseppet sem újak. Ez a három előd a Mussolini-féle fasizmus Olaszországban, a mi Rákosi-rezsimünk és a Ceauşescu által uralt Románia.
Fasizmus, itt? Eddig a gondolatig soha nem merészkedtem, amíg nem olvastam Bartus László elemzéseit az Amerikai Magyar Népszavában. Bartus írásai számomra korábban erősen túlzónak tűntek, de a folyamatosan bekövetkező események rendre őt igazolják. Az olaszországi fasizmus nem jelentett vérengző nácizmust, kár, hogy a közgondolkodásban egy platformra helyezik és tévesen szinonimaként használják a két fogalmat: „Baloldali és liberális gondolkodók többsége azért nem jut el a felismerésig, mert a »fasizmus« szó dimitrovi jelentését ismeri, amely a fasizmust a nácizmussal azonosítja. Sőt: ezt a kifejezést – tévesen – minden népirtó, embertelen diktatúra gyűjtőfogalmaként használja. Sztálin nevezte a nácizmust német fasizmusnak. A fasizmust ismerő jobboldali irodalom hangsúlyozza, hogy náci rémtettek vannak, de fasiszta rémtettek nincsenek. Olaszországban nem volt népirtás. A fasizmus nem hasonlítható sem a kommunista, sem a náci totalitárius rendszerekhez. A fasizmus nem a Gulág és nem Auschwitz. Az olasz fasizmusnak nincs köze a fajgyűlöletre épülő nácizmushoz, amely később jött létre. A nácik sok mindent átvettek a fasizmusból, de a fasizmus nem azonos a nácizmussal. Szó nincs kegyetlenkedésről. A fasizmus egy vallási erkölcstanra épülő, jóléti rendszert ígérő államforma, amely kiküszöböli a demokrácia – általa vélt – hibáit, amelyek a hatalommegosztásból fakadnak.” (Bartus László: A római iskola)
Megnyugtató, mert különben valóban meghökkentően sok az analógia. „A fasizmus lényege az állam mindenhatóságában van, ezért a fasiszta állam mindent az állam központi irányítása alá rendel, államosít. Ahogy Mussolini fogalmaz: »Aki egyedül oldhatja meg a kapitalizmus drámai ellentéteit, az az állam. Az, amit krízisnek nevezünk, csak az állam által, az államon belül oldható meg.« A fasizmus számára az állam maga az abszolútum. Egyének és csoportok csak annyiban »elgondolhatók«, amennyiben az államban vannak.” „A fasizmus sikerének egyik titka a kommunikáció. A nyelvet a végletes érzelmek előidézésére használja. Célja az érzelmi konszenzus, a vallásos jellegű, feltétlen egyetértés, hit létrehozása. »Ha a Haza nem vallást jelent, akkor nem értem, mi lehetne más?« (Mussolini) A hazugság nem számít, csak az érzelem, amit előidéznek vele. Az azonosulás alapja nem az igazság. Nem a rációra hat, ezért kerüli az érveket, a tényeket és az adatokat. Mussolini és a hallgatóság közötti kapcsolat hiten alapul. A Vezér beszédei prédikációk. A nyelv mágia, a hallgató hipnotizálására szolgál.” (Bartus László: A római iskola)
A hazugság nem számít, az alkotmány nem fontos, és nem is kell, vagy olyannak kell lennie, ami kizárólag a célokat szolgálja. A médiának a hatalom szolgálatában kell állnia, az egyházak arra valók, hogy „erkölcsi utat mutassanak”, azonkívül mindenkinek kuss.
Nézzük a Rákosi-rendszert. Ez még nincs túl messze, még élnek köztünk, akik átélték. Itt is találunk analógiát, nem is keveset. A folytonos ellenségkeresés, a háborús hangulat permanens szinten tartása, a hazug és álságos közbeszéd, az államosítások, a szintén kizárólag hazug propaganda, a vezérkultusz, a megfélemlítés minden eszköze, listázás, koncepciós perek, továbbá a valóság megszépítése minden vonalon – de természetesen más, nagyon más volt a nemzetközi környezet.
A hetvenes, nyolcvanas évek Romániájára is emlékeztet egyik-másik elképzelésük, ténykedésük. Az államadósság bármi áron való, a nép legnagyobb nyomora árán történő lefaragása, a közfoglalkoztatásnak nevezett kényszermunka, amire most készül a mi kormányunk. A kabinetnek az a terve, hogy a az éhbérnél is kevesebbért akar százezreket munkába állítani stadionok, nagyberuházások építésére, ásóval, kapával, talicskával, akár 5-6 óra utaztatással, nagyon emlékeztet az erőltetett román gigaépítkezések (Duna–Fekete tengeri csatorna) rabszolgamunkájára, és gondolom, ott is kápók vigyázták a kényszermunkásokat, ahogy most tervezi a hatalom.
Mindhárom rezsimre jellemző volt, hogy szakadatlanul hazudtak, valótlanságokat állítottak, és pofátlanul hencegtek. Mint a mi ducénk, bölcs vezérünk, kondukátorunk. „A mostani, 1345 milliárdos csökkentés azt jelenti, hogy az államadósság, amely ma az éves nemzeti össztermék 81 százalékán áll, egy lépésben 77 százalékra csökken – mondta a kormányfő, aki szerint ez világrekord. Orbán Viktor emlékeztetett, a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításakor vállalták, hogy az abból származó forrásokat államadósság-csökkentésre fordítják. »Ennek első lépése, amit most megteszünk«, és ez valójában egy gazdasági fordulat, »most fejeződik ki először igazán érthető, világos formában az, hogy volt értelme az elmúlt egy év erőfeszítéseinek.«”
Ennél nagyobb szemtelenséget még Orbán esetében is nehéz elképzelni. Minek volt értelme? Milyen erőfeszítésnek? Orbánék az államadósságot 78%-on vették át Bajnaitól a GDP-hez arányítva. Ők lapátoltak rá még 3%-ot, mert igenis rendszeresen vettek fel hiteleket, egy év alatt két és félezer milliárdot, és ez a tendencia tart mind a mai napig: ennélfogva nyugodtan mondhatjuk, hogy a lopott pénzzel mindössze a 2010-es állapotot állítják vissza. Ez világrekord? Még ha a gazdaság élénküléséből származó adóbevételekből bonyolították volna le ezt a tranzakciót… de nem, olyan kölcsönből, amelyet a jövő nyugdíjasaitól vettek el, és azt egyszer valakinek vissza is kell adni. Hitelt hitelből.
„A kormányfő közölte: a tervek szerint ősz elején lesz még egy nagyobb adósságcsökkentő lépés, s mindezt 2012-ben folytatni kell. Az adósság többé nem nő, hanem csökken, »belépünk a stabil államadósság-csökkentés korszakába«.”
Amikor ezeket nyilatkozta, egy másik tudósítás is megjelent, miszerint Matolcsy aznap 775 millió euró kölcsönt vett fel az Uniótól. Fejlesztésre. Pár nappal később 1 milliárd eurót a kínaiaktól. Hazudni immár kényszeresen muszáj. Hogy milyen korszakba lépünk, azt már régen sejtjük, nem ér meglepetés. Még arra lennénk kíváncsiak, honnan vesz pénzt a beígért, ősszel esedékes újabb világrekordra, amikor is még 3 százalékkal csökkenteni kívánja az államadósságot. De persze már meg is van a fentebb említett megoldás: mindenki ajánlja fel egyhavi jövedelmét, nyugdíját. És képesek lesznek rá, hogy valahogy kicsikarják. Mint a már említett Rákosi-féle rezsimben a békekölcsönt. A nyugdíjastól nehezebb lesz, de az állami szférában dolgozókat könnyű lesz megzsarolni.
Az egykulcsos adótörvény egy bizonyos rétegnek – az eddig is jómódúaknak valóban kedvez, de ezt leszámítva nincs már olyan társadalmi csoport, amelyiket be ne csaptak, át ne vertek volna, és a törvénytelenségekkel szinte mindenkinek sérültek a jogai, vagy az érdekeikkel mentek szembe. Joggal gondoljuk úgy, hogy ezt nem tűrhetik már sokáig ezek a rétegek. Alkotmány, média, jog, gazdaság, munkaerőpiac, államadósság – minden fronton egyaránt kizárólag hazug propaganda folyik. Biztosra lehet venni: vihar közeleg, bár szélcsend, az mostanában nem jellemző errefelé.
A cikk a www.ellenszek.hu internetes folyóiratban jelent meg Rövidített változat.
