avagy Paulus Saulussá válik

avagy Paulus Saulussá válik

Máshonnan kezdem, mert elő kell vezetnem, hogy' lesz az értékesből értéktelen.

Volt egyszer egy Kopácsi Sándor… 1992.03.29-én, 70. születésnapja alkalmából rendezett vacsorán ott voltak szép számmal rokonai, akik sohasem tagadták meg őt, egykori MOKAN harcostársai, börtöntársai, sorstársai és a jelen embereként Tarlós István, Óbuda akkori polgármestere. Valójában miatta tettem fel a videót, de erről majd később.

A videó hosszú lesz, de megéri végignézni.

Kopácsi Judith névsorolvasásából kiderült, hogy elég sokan kriptaszökevények, akik a rezsim kriptájából szöktek meg…  A teljesség igénye nélkül: Egri György, (Faludy Györggyel együtt) a Recski tábor volt lakója, és a Torontóban több, mint 20 éven át hetente megjelenő Menóra Egyenlőség című, liberális lap főszerkesztője, Judith pót apja Kanadában és aktív szervezője Kopácsi Sándorék kanadai kivándorlásának, (32:00), aki az élhetetlen Magyarországról beszélt, ami azóta se változott semmit, majd később (36:20) egy álomról, egy új, gyönyörű, pártpolitikai bosszúságok nélküli Magyarországról (szegény, naiv Egri György).

Király Béla, aki ugyan később, Orbán mellett némiképp veszített dicsfényéből, de szavai ma is megszívlelendők (28:30). Nem utolsó sorban ott volt Vészi János, és felesége, Nagy Erzsébet, Nagy Imre leánya. Judith a 16:40 percben mutatja be (az akkori) Tarlós Istvánt, akiről a pártpolitika feletti együttműködés példamutató képviselőjeként (!), és az ’56-os veteránok segítőjeként beszél. Judith akkor, természetesen, nem lehetett tisztában Tarlós-Paulus jellemével, aki az ő damaszkuszi útjának még az elején se tartott.

A pohárköszöntőt mondók, kivétel nélkül mind tisztességgel, melegséggel szóltak Kopácsi Sándorról, aki, mint kiderült, igen jó anekdotázó képességekkel megáldott, humorral teli, jó beszélőkéjű ember, ráadásul, mint az Torma József főtörzsőrmester,  az egyik fő börtönőr felidézett szavaiból kiderül: becsületes ellenforradalmár!

Nos, 39:50-kor elkövetkezik Tarlós nagy pillanata. Pátosszal telve kimutat Vészi tanár úrra, és megereszt néhány nyelvcsapást. Aztán belekavarodik egy Nagy Sándor-történetbe, zavarosan perzsa szokásokról beszél, meg a nép mellett letett voksról.

Azt kell, hogy mondjam, a mai Tarlós nem hasonlít Nagy Sándorhoz, hódításai is elég pitik. Ráadásul Saulussá válása során, biza, felvett, ha nem is perzsa, de fideszes szokásokat. Arra a kérdésre, hogy ugyan, miért nem lengenek lobogók a Városházán – a főváros lobogója ugyanis nem tetszik neki – pimasz cinizmussal, hozván a köznyelvben elterjedt Tahó Pista-i formáját-, így válaszol: mert mosásban vannak! Az ’56-os veteránok segítőjeként oly’ serény, hogy nagy névváltoztatási hevületében egy amerikai kábítószer zabáló idolról, akinek egy dalába a pártpropaganda belemagyarázza, hogy az ’56-os magyar forradalomról szól, kíván elnevezni egy teret, amelyik egy MÁRTÍR ’56-os harcos nevét viseli?! Egész Európának megfelelnek a francia metró kocsik, de a magyar Közlekedési Hatóságnak nem, persze, ezt Tapló Pista a szokásos pimaszságával reagálja le. Na ja, Minszkből még lehet jattot kialkudni. Politikai ellenfeleivel úgy beszél, mintha a s…ből húzta volna elő őket, de hát megengedheti magának, ő is a MegMag párt zászlóvivője.

Jellem- és gerinc béli ferdülései pedig, gondolom, eléggé megkérdőjelezik pártpolitikák feletti együttműködését. A nép melletti voksról nem is beszélve. Hogy tiszta képet alkothassunk erről a kaméleonról, a karrieristák gyöngyéről, már megérte végig nézni a videót.

Ma Kopácsi Sándor, minden valószínűség szerint, elfelejtene neki meghívót küldeni. És nem puszta feledékenységből.