A mai fiataloknak legalább annyi közük van a napi politikához, mint Selmeczi Gabriella, nyugdíjvédelmi kormánybiztosnak a szabad piaci vizeken lubickoló pénztárakhoz. És talán még Gabriella védelmében felhozható a kormányhoz fűződő lojalitása - mely nem engedélyezi számára , hogy szélesebb spektrumú folyamatokban gondolkodjon, addig a fiatalok politikai elzárkózása egy igen „balul” elsült politikai folyamat végeredménye. Miért írom le mindezt, és miért nem a Fidesz-kormánytöbbség antidemokratikus lépéseiről írok részletes, és minden igényt kielégítő házi szakdolgozatot? A válasz egyszerű! Mert én más dimenzióban gondolkodok:
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mindenkori hazai politikai csatározások legfontosabb kellékei a nyugdíjasok. Rájuk minden választás alkalmával egész kampánystratégiát építenek, és ezt a több mint 2 millió idős embert próbálják meg a legkülönbözőbb módszerekkel egy adott párt táborába integrálni, hogy aztán a havi apanázsuk soványka emelésével egy életre lekötelezettekké váljanak(már ameddig szerencsétlenek eléldegélnek), a mindenkori kormány számára. A fiatalok helyzete ebben a megközelítésben sokkal összetettebb kérdés mint az öregeiké, hiszen ennek a társadalmi rétegnek sokkal szűkebb a politikához fűződő érdeklődése, és sok esetben inkább szleng kifejezéssel élve politikai divat, mint sem a háttérben meghúzódó ideológiai meggyőződés alakítja néha választást befolyásoló véleményüket. Ha már ezen ideológia polaritásokat vesszük figyelembe, akkor érdemes e kérdést a baloldal szemszögéből megvizsgálni, hiszen ebben tévedett a legnagyobbat az eddig kormányon lévő pártszövetség. Szakavatott újságírók tollából már több olyan mű is napvilágot látott, amiben a „volt” SZDSZ fiatalos politikáját hivatott kivesézni, és még több írás kering az interneten arról, hogy hogyan omlott össze ez a szépen felépített közösség, és vált a Fidesz elsődleges célpontjává. Egy normális demokráciában nem kérdés, hogy a fiatalok milyen politikát tartanak önmaguk számára is elfogadhatónak, és miben látják fejlődésük gyümölcsét: hallassák hangjukat, és a fiatalok érdekét is hallja meg valaki, aki legalább úgy érti a nyelvüket mint a fentebb említett Gabriella a szolárium működését. Ebben, és még sok más tekintetben a Fidesz-pártszövetség sokkal előrébb jár mint padtársai, hiszen baloldali fiatalságom ellenére szem - és fültanúja vagyok annak a folyamatnak, amit a Fidesz ifjúsági tagozatában(Fidelitas) évek óta építenek. Külföldön is bevált recept alapján szervezik a tagtoborzást, és szinte minimális befektetéssel véstek „jobboldali” identitást ezen fiatal öntudatába. Más kérdés, hogy ez a „jobboldali” tudatosság egy hamis világképre építkezik, de a lényeg a Fideszhez való elkötelezettségben, és egy igen fontos üzenetben rejlik: az országot baloldalról tették tönkre.
Lássuk be: a Fidesz ezt gyönyörűen megalkodta, és bár nyugati példák is bizonyítják, hogy a fiatalok érdeklődése nem is esik túl messze a politika igen érdekes világától, de ez nálunk még mindig a lopás és szélhámosság szinonímája, amit a Fidesz kiválóan összemosott egy szintén hamis baloldali ideológiával. Mára az összes „baloldali”fiatalok által elfogadott személy vagy börtönben, vagy az erkölcsi süllyesztő legmélyén csücsül, ahonnan már elég nehéz visszacsábítani az elkóborolt neonfénybe burkolózott bárányokat.
Egy igen fontos feladat vár az újonnan szerveződő baloldali tömörülésekre: kiválasztani egy olyan politikust, aki a nyugdíjasok érdekein túl a fiatalok nyelvén is képes kommunikálni. Egy küldetéssel kell elindulnia a hamis szónoklatok útvesztőjében , melynek sikere esetén visszaszerezhető a baloldal oly könnyen elherdált becsülete. Sajnos olyanok tették azt lehetetlenné, akiknek semmi köze a valódi szociáldemokráciához, csupán jogosulatlanul használták e kifejezést, és visszaélve eme szent eszmeiséggel úgy tettek, mintha mindig is a nép érdekét helyezték volna előtérbe.
Sokszor mondják: a kor nem akadály! Pedig néha komoly torlaszt jelenthet a fejlődés útjában, ha egy politikai csoport nem tanul elődjei hibájából, és nem kezdi el tudatosan felépíteni a fiatalokra is épülő politikáját.
Hiraia Morales, Budapest
2010
