Sarkozy cigányairól ír a mai Népszabadságban Aczél Endre.
http://nol.hu/specialis/rss_valogatas/sarkozy_ciganyai_
Arról a „15-20 ezer román, vagy bolgár cigányról”, aki egy jobb élet reményében érkezett a Sarkozy országába. Aczél úr szerint ennek az elhanyagolható számú csoportnak semmi köze a franciaországi bűnözés romló mutatóihoz. Aczél úr szerint ha egy etnikai csoport beilleszkedni képtelen részét kiutasítja egy állami hatóság úgy, hogy közben nem elhanyagolható összeget fizet az esetleges otthoni újrakezdéshez, az maga a deportálás. Ha valakiket tömegesen hazaküldenek, mert egy jobb élet reményében is csak a „városszéli bádogvárosaikban” voltak képesek éveken át létezni, miközben nem kevés bosszúságot okoztak a környékükön lakóknak, az Aczél úr szerint deportálás. Valószínűleg Magyarország is mindig deportált, valahányszor román, vagy szerb bűnözőket utasított ki az országból, megvonva tőlük az újra beutazás lehetőségét bizonyos meghatározott időre. Aczél úr szerint már majdnem minden európai ország átlát a már most kampányt folytató Sarkozy elnökön. Bizonyára ebben is nagy igazság rejlik, hogy egy megszorításokra kényszerülő államfő populista megnyilvánulásokhoz kell nyúljon, mégis felteszem a költői kérdést, hogy a hirtelen nagy emberi jogokat védő –Sarkozy elnök kampányfogásain átlátó- európai ország miért nem ajánlotta fel készségesen ennek a 15-20 ezer jogaitól megfosztott, kisemmizett, deportált, európai állampolgárnak a szívélyes befogadását? Miért van az, hogy Aczél úr szerint ezek a szerencsétlen emberek nagy része nem is tudta, hogy tartózkodási engedély nélkül nem is maradhat három hónapnál tovább legálisan Franciaországban, mert ezek a kisemmizett, francia deportálás áldozatai többnyire csak a jogaikat tudják, a kötelezettségeket nem akarják ismerni. Gondolom, hogy annak a felnőtteknek járó 300, valamint gyerekenként járó 100-100 eurónak a híre szélviharnál sebesebben terjedt közöttük. Mert ilyen körökben eszméletlen gyorsasággal terjed minden, ami megilleti őket, csak valahogy annak nem akarnak tudatában lenni, hogy európai (állam)polgárként milyen írott, vagy íratlan kötelezettségeik vannak.
Aczél úr szerint véletlenek sorozatával találja szemben magát a közönséges európai halandó. Véletlen az, hogy a romák jelentős része csak városszéli bádogvárosokban, összetákolt kunyhókban képes letelepedni, a világon bárhová megy. Véletlen az, hogy a felderített bűncselekmények elkövetőinek óriási arányát egy kisebbségben élő etnikum biztosítja. Aczél úr szerint az is véletlen, hogy az iskolák jelentős részében megkérdezett pedagógusok majdnem kivétel nélkül vallják, hogy lehetetlen tanítani azokban az osztályokban, ahol 3-4 roma származású tanulónál több van. Aczél úr szerint az is véletlen, hogy a vidéki városok szórakozóhelyei mind lemondhatnak a forgalmukról, amennyiben rendszeresen roma csoportok kezdik el látogatni az egységeiket. Aczél úr szerint véletlen, hogy Borsodban van a legtöbb bűnözés, ahol igen jelentős létszámban élnek roma emberek.
Aczél úr szerint egy 65 milliós országnak nem jelenthet gondot egy 15-20 ezer fős –többnyire bűnözésből élő- kis etnikai csoport. Aczél úr logikáját követve, ezek szerint nem tartja helyénvalónak az ivóvíz tisztítását, ha csak egy piciny arányban mérgezett, vagy a romlott gyümölcs eltávolítása sem célszerű, ha egy pár milliós konténerben mindössze pár ezer a romlott. Aczél úr szerint a méregnek az ivóvízben a helye, ha az is cseppfolyós, mindennek, ami károsan hat, az ehető között van a helye, ha csak egy kis arányban van jelen és beilleszkedni nem tudó és nem akaró közösségnek is a civilizált társadalomban a helye, annak ellenére, hogy folyamatosan megkárosítja a becsületesen élni akarókat, csupán csak azért, mert európai (állam)polgárság bélyegével látták el őket.
Aczél úrtól kérdezem, de nem várom válaszát, hanem csak otthon a tükör előtt válaszoljon magának halkan: Miért van az, hogy politikai szimpátiától függetlenül, anyagi helyzettől függetlenül ma Magyarországon a megkérdezetteknek több, mint 80%-a azt vallja, hogy a cigányságot egységesen képtelenség integrálni. Ma a magyarok többsége állítja, hogy a cigányság nem is akar integrálódni, jelentős részük a városszéli bádoglakhatóságot választja és ha a legelegánsabban felszerelt lakásokkal is ajándékozza meg őket az állam, akkor is bádogviskók szintjére züllesztik azokat néhány év alatt.
Aczél úrnak újságíróként jobban kell ezeket tudnia, mint egy átlagembernek. DE ha jobban tudja, mégis miért ír le olyant, aminek az ellenkezőjéről van meggyőződve? Lehet, hogy ez nem véletlen?
