Gondolatok, ellenszélben. Aki profi hajós, az ellenszélben is képes előre haladni.

Ellenszélben

Láng Balázs: Rosszindulatúan közelítek meg

"a magyar név újra szép lesz,méltó régi nagy híréhez."

2018. február 01. - Harun al Rasid

Horthy Istvánné, gróf marosnémethi és nádaskai Edelsheim-Gyulai Ilona Mária Andrea Gabriella születésnapja:

január 14.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós születésnapja:

június 18.

A két dátum közötti öt hónapban nincs megfelelőbb nap a saját állítása szerint, meggyőződéses antiszemita kormányzó és menye tiszteletére tartott szentmisére, mint a Nemzetközi Holokauszt Emléknap - január 27. A plébániahivatal szerint: "A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés."

Belátom, hogy ha már nem a pontos évfordulón tartják a párás szemű megemlékezést, akkor erre keresve se találhattak volna megfelelőbb időpontot. Így aztán, eltérve a katolikus szokástól, hogy az ilyen ünnepélyes szentmiséket vasárnap tartják, inkább áttették szombatra, csak hogy le ne csússzanak a megfelelő időpontról. Ha már úgysem a kerek évfordulókon imádkoznak a lovastengernagyért, akkor az év 365 napjából mégiscsak az a legkézenfekvőbb, ha a 150 000 Don-kanyarba meghalni küldött katonáért és a magyarországi zsidók jogfosztásáért és deportálásáért vastagon felelős kormányzóért azon a napon tartanak emlékmisét, amikor a világon mindenütt (mármint mindenhol máshol) a holokauszt áldozataira és az auschwitzi tábor felszabadítására emlékeznek.
("A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.")

Az is természetes dolog, hogy politikusok és történészek vállalnak haknit szentmiséken. Így szokták ők. Időnként beugranak egy-egy misére és ott aztán elmondják a magukét, amit várnak tőlük. Hiszen, (tudom: „A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.”) a fellépő művészek ebben a témában nagy szaktekintélynek és pártatlannak tekinthetők. De legalábbis profinak, akik többször bizonyították alkalmasságukat, így a szervezőket nem érheti meglepetés a mondandójukkal kapcsolatban.

Az egyik műsorszám előadója, Boross Péter, a véletlenül belügyminiszterből miniszterelnökké avanzsáló régivágású… ööö… Szóval Boross Péter, aki a vészkorszakban, középiskolásként, nem látott Magyarországon antiszemitizmust. (Előtte is antiszemitizmus, mögötte is antiszemitizmus, mellette is antiszemitizmus – csak pünkt ahol ő volt, ott nem volt antiszemitizmus.)

A másik sztárvendég Szakály Sándor, történész diplomával rendelkező intézetigazgató. (Intézetének neve „Veritas”, mely finom utalás arra, hogy ne hagyjuk magunkat zavartatni a történelmi tényektől, eseményektől, hanem fogadjuk el igazságnak, amit ők mondanak.) Nem hiszem, hogy valamiféle pálfordulástól kéne tartani a műsorszámával kapcsolatban, hiszen ő az, aki szerint Kamenyec-Podolszkij nem volt deportálás és számos egyéb történelmi ténnyel kapcsolatban is új igazságot hirdet, mert a tényeken alapuló, nem felel meg pártunknak és kormányunknak. Vastaps várható. (Kicsit kisebb, mint a Hóbagolynál és a tánctól sem kell ismételni, de azért megbízható vastaps.)

Végül, de nem utolsósorban Lezsák Sándor lép a szószékre. Az ő feladata is világos: az országgyűlés fideszes alelnökeként kormányunk áldását képviseli a szeánszon.

De a program és a fellépő művészek után, térjünk vissza egy kicsit a dátumra és a Plébániahivatal döbbent válaszára!
(„A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.”)
Tehát nem találtak a 365-ből megfelelőbb napot, a Nemzetközi Holokauszt Emléknapnál. Dej’szen nem is tudták, hogy az ezen a napon van. A levél vége felé le is írják:  a „Horthy Miklós megemlékezés szervezésekor fel sem vetődött annak gondolata, hogy szombat délelőtti szentmisénk dátuma megegyezik az auschwitzi haláltábor felszabadításának emléknapjával.” (A sértett ártatlansággal szempillarebegtető mondat, pontos idézet, a központozás is az eredetivel megegyező. Mármint a központozás hiánya.) És ezután következik a már többször idézett, „szívemcsücske” mondat! Igen, igen, az, pontosan: „A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.” Egy kicsit ugyan zavarba ejtő, hogy a nemistuttukhogyakkó’van állításnak ellentmond a levél eleje, ahol ez áll: „A történelmi korszakhoz kapcsolódóan emlékezünk az első világháború centenáriuma okán a Nagy Háborúban elhunyt hőseinkre, valamint a nemzetközi emléknaphoz kapcsolódóan az ártatlanul elhurcolt auschwitzi áldozatokra is.” (Központozás hiánya, kis és nagybetűk használata megegyezik az eredetivel.) Ööö… na de, ha tudták, akkó’ mér’ írta azt, hogy nem tudták? Illetve… ha nem tudták, akkó’ mér’ vették bele a programba, a vendégművészek mellett? Assz’em, ebbe beletörne szegény jó Szörnyeteg Lajos agyveleje!
Hagyjuk is, mert ez kimagyarázhatatlan.
(Bár tudjuk, hogy „A tudatosság feltételezése rosszindulatú megközelítés.”)
Inkább csemegézzünk tovább, hisz van miből – tartogat még számunkra finomságokat a plébániahivatal. Például: „Mint alaptörvényünk leszögezi, a német megszállás lényegében véget vetett Magyarország szuverén létezésének. A magyarországi zsidóság deportálása a Budapestre érkező Adolf Eichmann irányítása mellett zajlott.” Hát, ha leszögezi, akkó’ nincs mit tenni – az bizony le van szögezve. (Ja, majd’ elfelejtettem: a központozás hiánya megegyezik az eredetivel.) A szög, az pedig szög, akkor is, ha Horthy hatalmon maradt. Ez nem fontos. Ez csak egy adat. Nem kell vele foglalkozni! Különben is olyan aranyos, ahogy ügyesen fogalmaz – nem lehet belekötni, hisz’ nem azt mondja, hogy „elvesztette szuverenitását”, hanem azt, hogy „lényegében véget vetett Magyarország szuverén létezésének”. Micsoda különbség! Ha akarom ezt jelenti, ha akarom azt. Cuki!
250px-hithorth.jpg
És bár nemistuttákhogyakkó’van, mégis megemlékeznek például a fantasztikus zsidómentésről: Horthy „személyesen irányította Budapestre Koszorús Ferenc páncélosait és ezzel leállíttatta a magyarországi zsidóság elhurcolását.” Gyönyörű! Ugyan, mindez csupán az ifj. Koszorús Ferenc által gerjesztett és terjesztett legendárium része, de azért jól hangzik. És most nézzük, mi is a történelmi valóság! Tény, hogy Koszorúst Horthy rendelte Budapestre. De nem azért, hogy kikényszerítse a zsidók deportálásának leállítását, hanem hogy védje a lassan már rezesedő kormányzói hátsó fertályt. Lássuk, mit ír erről a történész! (Nem, nem, nem Szakály, hanem egy igazi, aki az adatokat használja és nem írja – Karsai László.) „Koszorús semmit sem kényszerített ki, főleg nem a zsidók deportálásának a leállítását. Az úgynevezett VI. deportálási zónából július 6–8. között Budakalászról öt, Monorról három deportáló szerelvény indult az állítólagos hősies Koszorús-féle beavatkozás után. Ekkor deportálták Óbuda, Békásmegyer, Kispest, Újpest és más, főváros környéki városok több ezer zsidó lakóját, összesen 23 909 embert. Az ország más részeiből, főleg a Dunántúlról még elvittek Ferenczy László csendőr alezredes korabeli jelentései szerint július 4–6. között összesen 29 556 zsidót. Július 19-én indult el végzetes útjára a kistarcsai internálótáborból 1230 zsidó.”

De ez sem érdekes. Biztosan azért mondanak mesét, mert gyerekeket is várnak az imára. Különben is, bár nemistuttákhogyakkó’van, mégis azt mondják: „A szentmisénk célja, hogy igazolja, nincs ellentét a kormányzó iránti tiszteletadás és az áldozatokra való megemlékezés között.”
Jaj, hogyan, hogyanhogyanhogyan?! Szétb…sz az ideg úgy izgulok! Ha egy ilyen ellentmondásra megvan a megoldás, akkor közel már a világbéke! Ééés igeeen!
(diszkrét dobpergés)
„E kettő a keresztény imádság keretében feloldható.”

Ó…

     Ó…

         Ó, baz’meg, assz’em, megvan az új kedvenc mondatom!

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenszelben.blog.hu/api/trackback/id/tr9713623648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2018.02.01. 13:21:37

Nagyon jó, részletes leírása, összefoglalása az elmúlt hét írásainak.

Nekem az eredeti cikkek olvasásakor szintén az az ellentmondás tűnt fel, hogy nem is tudtak az auschwitzi haláltábor felszabadításának emléknapjáról, a későbbi szöveg szerint ,már a nemzetközi emléknaphoz kapcsolódóan, az ártatlanul elhurcolt auschwitzi áldozatokra is emlékeznének.