Gondolatok, ellenszélben. Aki profi hajós, az ellenszélben is képes előre haladni.

Ellenszélben

Kis magyar antiszemitizmusról, pár szóban

2017. február 15. - Harun al Rasid

Mivel Magyarországon bőven hallani kirekesztő gyűlöletbeszédeket akár szeszközi állapotú kocsmaszónokoktól, akár agyonmagyar seregtagoktól, akár – rózsaszín selyempapírba burkolva, de mégis –hatalompárti halljakendektől, de még az egyház felkent szolgáitól is, persze, kenetteljes szóvirágokba ágyazva, ellenben mellettük szólót alig, kénytelen vagyok feltételezni, hogy kisebbségben vagyok.

Kisebbségben, pedig se zsidó, se cigány, se migráns nem vagyok, de még árja sem, mert valahogy lemaradt a piros pötty a seggemről.  Lassan már se liberálisnak, se demokratának nem merem nevezni magam, mert az is a kisebbséghez tartozik.  Pedig jó lenne egyszer a többséghez tartozni, javítana az önbecsülésemen, de a jelen többséget nem bírja a gyomrom.

Node, térjünk ki a hétköznapi, fasisztoid antiszemitizmushoz.  Ezeréves múltról zengedez az agyonmagyar, miközben léte ezer éve tele van ellentmondásokkal. Már a kezdet is ködös.  Voltak, ugyebár, a kazárok. Erősen beletapostak hun mivoltunkba, ráadásul rendesen mózeshitűek voltak.  De valahogy magyarrá lévén, egyisten hitüket sikerült olyan jó sámánossá változtatnunk.  A háttérben továbbra is ott voltak a zsidók, a maguk kétezer éves történelmével, ami változatlanul hagyta kultúrájukat, nyelvüket mind a mai napig.  Hiába, no, szárnyalni csak bilincsek nélkül lehet. Mi meg jól röghöz kötöttük magunkat, fizikailag is, mentálisan is.

Itt van az ősmagyar nyafogás: ezek a zsidók mindent elvettek tőlünk! Ja. Leginkább olyasmiket, amihez fingunk se volt. „Elszakadt a csizmám szára, jó kedven van, az ördög bánja, majd hoz ujjat a mózsi! „ De sikeresen kiszorítottuk őket minden megélhetési lehetőségükből, az egyetlen egyet hagyván meg nekik, amihez büszke szittyaként nem értettünk – és nem értünk ma se – a pénzügyeket. Szent királyaink kitől kértek kölcsön, mikoron üresen kongott a kincstár? Na, kitől? Hát az izmaelitától. Legtöbb esetben persze, meg sem adták a tartozást: örüljön a tetves zsidaja, hogy meghagytuk az életét!

Hitler megsimogatja egy zsidó gyerek fejét, milyen emberi, pedig agyon is lövethette volna!

Azután most meg nyavalyog a fél világ, hogy a Rotschildok, Rockefellerek, Morganok kezében van a pénz. Kijafasz is adta ezt a hatalmat a kezükbe? Többek közt ti is, agyonmagyar barátaim, az ezer éves gyűlöletetekkel. Reb Tevje tejesember volt, bankár lett belőle. Ti tettétek azzá.

A zsidókat ti kényszerítettétek a fejlődésre, ti meg maradtatok buták, mint a karámba zárt barom, de felettébb büszkén viselitek butaságotokat.  Sírva vigadtok, de azt sem tudjátok, mire!

El kellene töprengenetek azon, milyen sokat tanulhatnátok a zsidóktól.  A zsidók akkor is ragaszkodnak kultúrájukhoz, ha kilépnek a nyelvükből – lásd a diaszpóra kultúráját. Ti, ősmagyarok? Nem elég, hogy nyelveteket elveszítitek –  ringett a bellem, azaz, csengett  telefonom, 1945 utáni  csikágói tájszólásban – – de kultúrátok is a vasárnapi Magyar Házbeli pogácsás-gulyásleveses-kötésmintacserés összejövetelekké satnyul, megspékelve némi zászlólengetéssel!

Márai jegyzi: „…a felvidéki és erdélyi szász és zsidó középosztály tartotta elevenen az elszakított területeken a magyar műveltség öntudatát.”

Magyarországon – bár a nagyhaza –  nem hogy szász és zsidó középosztály, de egyáltalán, középosztály sincs, a magyar műveltség öntudatáról nem is beszélve!  Most akkor, érthető, ugyebár, mitől is érzem magam kisebbségben?

Fennen gyűlölködő véleményalkotóitok figyelmébe ajánlom Mohamed próféta – na tessék, megint egy máshitű, nem tehetek róla, az evangéliumokban nem találtam hasonlót – tanácsát.

„ Lehet gyűlölni a hibát, de nem a hibázót, ne mindig a vitát próbáld megnyerni, hanem a vitázó szívét, ne rombolj le minden hidat magad mögött, mert kellhet az neked a visszaúthoz, a tévelygést ne fogadd el, de sajnáld a tévelygőt.” Csakhogy, a mi többségi gyűlölködőink ebből egy szót sem értenek. Ha mi, kisebbségben levők védekezünk, netán visszatámadunk, terroristák, a nép ellenségei, hazaárulók vagyunk. Ha ők a demokráciáról hablatyolva ránk támadnak, azt igazságosztásnak nevezik.

Mindezek ellenére én maradok kisebbségi. Tisztességesebb.

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenszelben.blog.hu/api/trackback/id/tr6712262220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geo_ 2017.02.15. 10:18:00

Jó!

A "kedves antiszemitákat" szoktam én is kiakasztani pár dologgal:

1. a honfoglalást - zsidók vezették (ennek lehet valami alapja, hiszen szokás volt, hogy alárendelt törzsek vezető felvették az uralkodó vallást - a kazár kaganátusban ez pedig a zsidó volt.)
2. a zsidóknak bizonyítottan magasabb az IQ-juk (valójában csak az askenázoknak, a dolog magyarázata pedig az, hogy egyrészt az oktatás mindig fontos tényező volt a diaszpórában is - másrészt az évezredek alatt az tudott jól házasodni, aki eleve tudott írni-olvasni, de elég gógyija is volt ahhoz, hogy sikeres lehessen a zsidóknak lehetőségként maradt pályákon.)

Persze, tudom, az igazság az, hogy Jézus, parthus királyfiként, vagyis magyarként - épp a zsidókkal szemben váltotta meg az emberiséget!!!