Már az is kérdés, hogy hogyan jutnak erre az ötletre – mármint, szerveződésileg. Egyedileg ugyanis a féregfelvonulás tagjainak nem igazán lehet annyi intelligenciájuk – mértékegysége az IQ – hogy felmérjék, miért is vonulnak. Ha szerveződnek, ki is az ötletgazda, és mi a célja? Mert ha még egy túlélő lenne, egye fene, hadd vonuljon, legfeljebb szánakozna rajta az ember: szegény öreg, ennyi maradt neki…

Csakhogy, még csak nem is a fiaik, hanem az unokáik vonulnak, lelkesen. Ráadásul azok, akiknek semmi köze ehhez az egészhez. Mondanám, hogy életerős fiatalemberek, nade nem azok: tornából felmentett, gizda nyikhajok, akiken még a csukaszürke is úgy lóg, mint madárijesztőn a gúnya. Se stílusuk, se megjelenésük, de vonulnak. Ha ilyesmit lát az ember az utca porában, hát ösztönösen rájuk tapos: hadd hulljanak! Ők azonban testületileg, engedélyezetten vonulnak, tudván, hogy nincs, aki rájuk taposson.

Gondolom, ösztönből vonulnak. Hogy ez az ösztön milyen, azt inkább nem minősítem. Esterházy írta, hogy a gyerek nevelését megszületése előtt 20 évvel kell kezdeni. Kíváncsi lennék ezeknek a felvonuló férgeknek a szüleire…

A végén még akadt egy agyonkeresztény plébános is, aki hálaadó misét is celebrált nekik.

Hogy miről is van szó? Nos, a „vér és becsület” férgeinek székesfehérvári felvonulásáról. Arról a városról van szó, ahol az agyonmagyar alapítvány csak nagy nehezen mondott le Hóman szobrának felállításáról – már, ha lemondott.

Arról a városról van szó, aminek polgármestere a fideszes Cser-Palkovics András, és ahol a fideszes önkormányzat engedélyt adott erre a féregfelvonulásra.

Similis simili gaudet.