A sorszámom igen elszomorít!
A sorszámom igen elszomorít!
Ellenzékbe kerültem a teremben, mert már mindenki azon az állásponton van, hogy menni kéne haza! Én nem megyek sehova, hiszen nem azért maradtam itt, hogy megfutamodjak. Kint lassan rám esteledik, de kitartok. Próbálok kiolvasni a falakon kihelyezett tájékoztatókon valami használható információt, de nincs semmilyen tájékoztatás ilyen helyzetekre. Maradni kell! Élnem kell a jogommal, ha már sok minden mással nem élek ebben az országban, és el kel foglalnom magamat. Írok, bár lassan a fáradságtól a mobilom billentyűit sem látom igazán. Eközben próbálok kimagasodni a tömött sorok között, de nem találok senki olyat aki frissítőt osztogatna idebent. Maradok koffein nélkül, és próbálok éber állapotba maradni. Elmélkednék az elmúlt napokon, hogy milyen időszakot hagyok hátam mögött, de hirtelen egy hangos szóra emelem fel a fejemet. Figyelmeztetnek, hogy tilos mobiltelefont használni, mert olyan lehetőséget teremtene, amely legitimmé teheti a leadott szavazatokat.
Ez nem jó dolog, hiszen ez a lehetőségem is elszállt, hogy lefoglaljam magamat. A kezembe nyomott sorszámot szorongatom. Rajta egy számomra igen magas szám szerepel:
768.
Én vagyok a 768. ember, aki sorszámot kapott, és mögöttem is nagyon sokan álldogálnak. Megbántam amit tettem. Azt hittem, hogy simán megoldom lakóhelyem kívüli szavazatom leadását, de úgy látom ez nagyon is bonyolult lett ezen a helyen. Álmos vagyok, lassan a gyomrom is korog, mit is tehetek ilyenkor.....
Megpróbálok szavazni!
Megpróbálom a véleményem kifejezni, de attól félek, hogy elvesztem a türelmemet. Elvesztem a hitemet a választással kapcsolatban, és mégis megfogadom nagyapám szavait:
- A POLITIKÁT HAGYD A NAGYOKRA!
Valószínű, hogy igaza van!
