Szanyi Képviselő Úr legújabb írását olvasva, a Lehet Más az Ár címmel, óhatatlanul is Michael Reynolds író jutott eszembe. A neves szerző több műve jelent már meg a II. Világháborúról, igyekszik a tények és az objektivitás felől megközelíteni a kérdést, ami igen nehéz, Magyarországon pedig a kialakult „párbeszédtelenség” okán lehetetlen. Valamelyik művében olvastam a német tigris páncélosokról. Az író, a háború után járva a volt csatatereket említi, hogy több megsemmisült tigrist látott, körülötte pedig tömegével rozsdásodtak kilőtt T-34-esek.
Szanyi Képviselő Úr legújabb írását olvasva, a Lehet Más az Ár címmel, óhatatlanul is Michael Reynolds író jutott eszembe. A neves szerző több műve jelent már meg a II. Világháborúról, igyekszik a tények és az objektivitás felől megközelíteni a kérdést, ami igen nehéz, Magyarországon pedig a kialakult „párbeszédtelenség” okán lehetetlen. Valamelyik művében olvastam a német tigris páncélosokról. Az író, a háború után járva a volt csatatereket említi, hogy több megsemmisült tigrist látott, körülötte pedig tömegével rozsdásodtak kilőtt T-34-esek.
Valami hasonlót érzek Szanyi Tibor írásai kapcsán is. Konok eltökéltséggel kampányol, de láthatóan ennek így is, úgy is a rozsda lesz a vége. A játékot még nem fújták le, az eredményt csak a vakok és süketek nem tudják hozzávetőlegesen, de Ő bizony még keresi az érdemeket az eltökéltsége mellé. Maga és pártja mellett kiállva, már szinte a 24. órában még megemlíti, hogy a gázár okán, rendkívüli ülésen a parlament gazdasági bizottsága „történelmet csinált”. Ez a szerény megjegyzés felkeltette a figyelmem és vettem a fáradságot, hogy elolvassam a cikket. Mertem feltételezni azért, hogy a jeles bizottság nem királyt választott, mondjuk Zuschlagot sem szabadította ki a börtönéből, így felettébb kíváncsivá tett a fenti fennkölt példa. Valóban történelmi tett az, hogy ez a szakmai bizottság kampány időszakban szakmai kérdésekkel foglalkozott, ami Szanyink szerint párját ritkítja a bizottsági történések sorában.
Tényleg, már szinte forradalomnak számít, hogy egy szakmai bizottság nem a választásokkal törődik ilyenkor szakmai kérdések helyett. Ekkor villant belém, talán valami tükör országban élek, ahol a józan és egyébként normálisan elvárható cselekedet a különleges és még erényként is tálalják ezt nekem!
Elképzeltem egy parlamentet, ahol nem durcás képviselők személyeskedő megjegyzései röpködnek, amelyik nem számolatlanul és olvasatlanul hozza a törvények tömkelegét úgy, hogy a gombokat utasításra nyomkodó képviselő abba bele se néz! Netán nem egy bóbiskoló, számában komolyan megfogyatkozott képviselői kört látok, akik, ha épp felriadnak nyomnak egy igent, vagy nemet. Köszönöm, nem kérek ebből!
Köszönöm Képviselő Úr! Önök ott a Parlamentben már bizonyítottak, mind a 386-an! Mivel egy ilyen komoly eredményt sikerült így tálalni, nem okoz gondot, ha a további eredményeket is megemlítjük és a hozzájuk kapcsolódó lehetséges teljesítéseket. A Lehel piacnál sikerült egy zebrát kiharcolnia. Erről már tudunk és értékeljük is ezt az erőfeszítést. Szerintem a Parlament jelenlegi tagjai alkalmanként, ha arra veti a sorsuk őket, egy-egy nehezebben mozgó nyugdíjast átkísérhetnének a forgalmas úton. Amennyiben ezt fel tudják vállalni, a legtöbbet teszik az országért, amelynek képviseletére és törvényeinek megalkotására már bizonyítottan alkalmatlanok.
Aki a hazájáért szeretne tenni valamit Önök közül, az legfeljebb csak, mint látogató menjen be abba a patinás épületbe! A mérhetetlen szakmai tapasztalat és emberi kvalitás okán, hogy az el ne vesszen, néhányukat talán meg is őrzik az utókor számára valamelyik büntetés-végrehajtási intézetben. Ki tudja? Mi vigyázunk az értékeinkre! Kissé megcsavarva a Fidesz szlogenjét, képviselő Hölgyek és Urak: „Itt az idő!”!
