Gondolatok, ellenszélben. Aki profi hajós, az ellenszélben is képes előre haladni.

Ellenszélben

Bástya elvtárs és a Tiszta Kezek

2010. április 01. - Harun al Rasid

Bástya elvtárs és a Tiszta Kezek

 
Eképpen lehet - gondolom - eztán nevezni a zemeszpét, a pártot, a demokrácia köztudottan egyedüli letéteményesét, miután a tisztakezű Pesti Petra tájékoztatása szerint a szocialista eszmék képviseletére immár méltatlanná vált Z. Janit kib@szták, az elvtársak, a tisztakezűek, mint macskát szokás, nagyböjt idején, sz@rni.

Bástya elvtárs és a Tiszta Kezek

 
Eképpen lehet - gondolom - eztán nevezni a zemeszpét, a pártot, a demokrácia köztudottan egyedüli letéteményesét, miután a tisztakezű Pesti Petra tájékoztatása szerint a szocialista eszmék képviseletére immár méltatlanná vált Z. Janit kib@szták, az elvtársak, a tisztakezűek, mint macskát szokás, nagyböjt idején, sz@rni.

Szegény Z. Janikát, Kecskeméten elmeszelték, nem is akárhogyan kérem, nem csak a vizes lepedőt húzták rá, hanem a "bűnszövetkezetet is", magyarán fogalmazva a gyengébbek kedvéért, a maffia vádat. Vagyis, ugye, talán első alkalommal a magyar jog történetében, született egy ilyen ítélet, hogy itten maffia működött, vagy mi. Mert az nem maffia, meg bűnszövetkezet, amikor mindenféle akasztófára való gazemberek felosztják maguk között a Balaton környékét, vagy éppen Budapestet, aztán meggyilkolgatják egymást, meg aki arra jár, bebetonozzák a hullákat, ugye, a garázs padlózatába, például, az csak egy kisebb szabálysértés, házi őrizet, esetleg körmös jár érte, bár utóbbival kapcsolatban az Amnesty International mostanság vizsgálatokat kezdeményezett. Hasonlóképpen szabadlábra helyezhetők azok a derék magyar állampolgárok is, akik rettegésben tartják a Balaton környékét, alkalmanként fel-felruccannak Veszprémbe szórakozni egyet, és ha már ott vannak, késelnek, gyilkolásznak, majd Ausztriába szöknek, kedvükre, levegőváltozásra, vagy mi. Nem, ezek a kedves derék magyar állampolgárok, honfitársaink, az igazságszolgáltatás legnagyobb dicsőségére hazamehetnek, otthon szabadulási bulit rendezhetnek, és csak a készenléti rendőrséget kell a lakóhelyükre kivezényelni, hogy ha netán csendháborítás lenne, akkor egy egyenruhás bekopogjon, hogy csendesebben vigadjanak. Az urak...

Nem, Z. Jani nem kerülhetett szabadlábra, kérem, nagy gazember, veszélyes bűnöző, 70 millát is elsikított, amiből ugyan ötven előkerült, de cirka húsznak akkor is lába kélt, gondoljanak bele, több mint egy Nokia! Kurvannyát, hát persze hogy jár a 8,5 év. És nem akárhol, kérem, fegyházban. És szerencséje van, hogy nem akasztják fel; ha nincs annak idején az az alkotmánybírósági ítélet, akkor a jó János már a siralomházban csücsülne, és a szekfű színeváltozása felett elmélkedve morzsolgathatná a rózsafűzért... Így viszont tán a sötétzárkát is megússza, és Magda Marinko meg néhány brutális gyilkos társaságában óvhatja a börtönszüzességét, ha még megvan, ügyelve arra, nehogy kicsússzon a kezéből a szappan, a zuhanyozóban.  És próbára sem bocsátható. A hétpróbás...

Na de mit tesz érte, kérdezhetnénk, a maffia, a bűnszövetkezet?

Most ugye Szicíliában, a maffia, az igazi, tudják, döglött hal az áldozat pofájában, meg autópálya alapjába betonozott apparatcsikok, szóval a kemény maffia világában az a szokás, hogy az elítélt maffiózó családjáról gondoskodik a szervezet, csomagot kap a nej, piszkos pénzekből apanázst a család, hozzájárulást a gyerekek taníttatásához, meg ilyen hasonlókat. Amolyan sajátságos betyárbecsület ez, a maffia gondoskodik az ő embereiről, a tisztességtelen gazemberek furcsa embersége köszön vissza ebben a furcsa, régi hagyományban.

Olyat meg nem igen hallani, hogy Don Corleone egy elsőfokú ítélet után sajtótájékoztatót tart, ahol mélységesen elítéli, hogy mondjuk Giovanni Z. felháborító módon védelmi pénzt szedett, úton állt vagy mi, és az ilyen tevékenységek felett a Szicíliai Maffia nem hunyhat szemet, kérem, ezért a másodfokú tárgyalást és a jogerős ítéletet meg sem várva Z. Giovannit elbocsátják az igen tisztelt Szicíliai Maffia kötelékéből, mert rossz hírét kelti a tisztelt társaságnak, meg egyáltalán. De egy buta libát se küld oda a kiváló Don, aki elébb közli a nagy nyilvánossággal, hogy amennyiben a Nápolyi Maffia legyőzné a szicíliait, akkor még aznap négyszáz patikát zárnak be Olaszország-szerte, így akinek fáj a foga, esetleg óvszer kell neki vagy vízhajtó, az alaposan gondolja meg, kire szavaz, mert eztán majd egy átlagos kettyintésért is a minimum a legközelebbi nagyvárosba kell utazni, majd közvetlen ezután közli, hogy az igen tisztelt Szicíliai Maffia kezdeményezi a jó Giovanni azonnali kizárását.

Na de mit is vártunk? Nem Olaszországban vagyunk, nem a hagyományok irányította olasz délen, Palermóban; nem bizony, a kies Magyarországon másként működnek a dolgok.

Elébb is tisztázzuk, mi is lehet a bírósági ítéletben - az egyelőre nem jogerős ítéletben - megnevezett bűnszövetkezet. Z. Giovanni, vagy mit is beszélek, Z. János ugye a zemeszpé tagja, egy időben képviselője volt, több fontos tisztség viselője, miegyéb. A végeláthatatlanul elnyúló tárgyalások során az is kiderült, hogy Z. János - akinek elmeállapotát azért nem ártott volna alaposabban megvizsgálni, többnyire nem saját zsebre dolgozott, a kiterjedt "bűnszövetkezet" mindenféle pártkasszák feltöltését, a párthoz kötődő szervezetek, csoportosulások finanszírozását volt hivatott biztosítani.

Most hogy erről az érintett bűnszövetkezet, a maffia - bocsánat, ez már nem Szicília, szóval a zemeszpé vezetői nem tudtak volna? Még el is hiszem. Végső soron ez egy pitiáner ügy, az okozott kár forintban mérve akkor is belecsúsztatható két Nokiás dobozba, ha magukat a mobilkészülékeket ki se vesszük... Hol van ez a tisztakezűek pártjának bizalmát a mai napig élvező H. Nicholas nevéhez köthető üzelmekhez? Aki persze nem olyan hülye, mint a mi kis Giovannink, hogy beismerjen, meg feltárjon, meg együttműködjön. Frászt, inkább szép lassan minden ingóságát és ingatlanját átiratja közeli és távolabbi családtagjaira, lassan szegínyebb lesz, mint a templom egere, az általa, közreműködésével elsikított százmillióknak meg senki sem fog a nyomára bukkanni. Mindenesetre vele szolidáris a pártja, a Miklós derék, becsületes ember, jó káder, régi párttag, gondolom, ezért lehet, hogy a csillagszemű szóvivő ezidáig nem határolódott el tőle, bíznak benne az elvtársak, egyelőre, érinthetetlennek gondolják, és ez nyilván így van jól.

Hogy most ez egy rendHagyó dolog az ő esetében, vagy a zügyben érintettek valamennyien élvezik a párt, a szervezet bizalmát, nem tudni. Persze azt se tudjuk, hogy a szervezetben ki az igazi keresztapa. Sejthető, hogy Vöröskarom nem lehet az, ő amolyan strómanné-féle csupán, csak papíron elnök, ma még, aki ugyan reggelente minden valamirevaló tévében felbukkan, utánozhatatlan hangján elbúgja a szokásos maszlagot, hitet tesz a tisztesség és a demokrácia mellett, és kurvára bízhat a statikusokban, mert még egyetlen stúdiónak se szakadt rá a teteje, és már ez is egy kisebb csoda... A házmester se lehet az, őt odaállították, mikrofonpróba alatt szájba mondták neki a szöveget, és hát okos gyerek a Zatti, hát megjegyzi és elmondja. Talány tehát, ki lehet az igazi keresztapa...

Ez egyelőre rejtély is marad... Mindenesetre azt azért látni kell, hogy ha a kis Giovanni mondjuk portásnak ment volna a békávéhoz, akkor egy sima kis végső orgazmus gyanánt többet markolhatott volna, mint ezzel az átláthatatlanul szövevényes civil-szervezetes ügylettel, és valószínűleg ma is szabadlábon lehetne, ráadásul nem volna kegyvesztett, hanem, mint az elvtársak, ő is tisztakezű maradhatott volna, a közjóért élhetne és tevékenykedhetne, fáradhatatlanul napestig.

Mert azt azért lássuk be, hogy kis hal ez a Giovanni, nem arany, azt nem állítom, nem is csodatévő, csak egy vacak kis sneci, nagyobb halakra vadászók csalinak használják az ilyet, horogra tűzik, majd belógatják, hadd vergődjön, hátha ráharapnak a nagyok. De esetünkben nem erről van szó, ez inkább a beetetés. Áldozatul odalökték, elvtársai, a tiszta kezűek, a makulátlanok, a becsület nemes lovagjai és lóvaginái. Áldozati bárány, húsvét előtt, nagyhéten... Csak itt nem a hagyományos beetetés folyik, nem a horgász dobta be, csalinak a nagyhalaknak, nem kérem. Itt - furcsa módon - a horgászoknak szánták a csalit, a vízben lubickoló nagyhalak dobták parta, hadd vergődjön a szerencsétlen, beetetésnek szánták, a pecásoknak, és nekünk. Mondhatni, itten a nagyhalak viszik a pecabotot...

Hogy aztán továbbra is vidáman és önfeledten pancsolhassanak a posványban, ők, a nagyhalak, az igaziak.

A tisztakezűek.

 

Bástya et.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.