A hadviselés és a Magyar Hadsereg viszonylatában írt karcolatomat több bírálat is érte. Magamat nem óhajtom tévedhetetlennek beállítani, hanem inkább, mint adalékot hozzáadnám a következőket tegnapi füstölgésemhez.

A hadviselés és a Magyar Hadsereg viszonylatában írt karcolatomat több bírálat is érte. Magamat nem óhajtom tévedhetetlennek beállítani, hanem inkább, mint adalékot hozzáadnám a következőket tegnapi füstölgésemhez.

A hadsereg minden időben a politika függvénye. A politikus, mint józan, hatalommal bíró embertípus több tényező mentén vizsgálja az adott problémát. Kardinális elemek a fenyegetettség, a szövetségi viszonyok, a nemzetközi súly és megítélés, mint külső tényezők és a belső adottságok, mint az ország teherbíró képessége, területi nagysága, természeti adottságai és gazdasági fejlettsége, valamint szubjektív szuverenitása. Ezekre később térnék vissza.

A vezetés miniszteriális szinten, mint néhányan ezt említették, nem követeli meg szakember jelenlétét, hiszen a Honvédelmi Miniszter elsősorban politikus, azok legyenek jó katonák, szakemberek, akik körül veszik. Sajnos ebből komoly hátrányok születnek és születhetnek. Ide egy láncszem került beépítésre, maga a nem szakember politikus aki a szakemberek döntéseit minden szinten felülbírálhatja. Elképzelhető, milyen vízvezeték szerelés lenne az olyan, ha én megjelennék egy családnál csapot cserélni egy megkötözött kezű szerelővel, aki mondaná, mit hogyan csináljak, míg a fogóval szerencsétlenkedek és esetenként fenékbe rugom, mert olyat mond, ami nekem nem tetszik. Minimum EU-s képviselőinktől elvárjuk a nyelvtudást, pedig nem tolmácsnak kellenek oda. Ennek okán a minimális szaktudás elengedhetetlen, hiszen ilyen erővel lehet debil is a miniszter, hiszen úgy is csak a pártfegyelem, amit követnie kell, ahhoz meg nem kell a Zrínyi Akadémiát elvégezni! Egy- két megnyilvánulása alapján még a kisegítő iskola elvégzését is megkérdőjelezem részéről, ha már némi iróniát megengedhetek magamnak!

A politika és a hadsereg viszonylatában a fő célokat a politikának kell meghatározni. Ez kizárólag nagy vonalakban történjen, hiszen a politikus esélylatolgatás közben társaival egy képet alakít ki, mondhatjuk ő a megrendelő. Elmondja, mit szeretne, mennyi pénze van rá, milyen céloknak feleljen meg és hogyan szeretné alkalmazni, fenntartani. Beleszólhat a díszelgő egységek kinézetébe, az egyenruhák, kitüntetések milyenségébe, sok olyan apróságba, ami komolyabban az ütőképességet nem befolyásolja.

 A szakemberek feladata, hogy alternatívákat adjon minden más tekintetben felsorolva ezek mellett az előnyöket és hátrányokat is. Természetesen a szakemberek akár a voksukat is letehetik egyes megoldások mellett, hiszen a következmények tekintetében ők rendelkeznek a legmegfelelőbb információkkal, durvábban fogalmazva ők értenek hozzá.

Esetünkben vannak olyan kardinális, megkerülhetetlen pontok, amelyek megértése sem szakértelmet, sem katonai ismereteket nem feltételez. Az ország védelme szempontjából létezik egy minimum, amelyet vagy fenntart a vezetés, vagy akár meg is szüntetheti az egész hadsereget. Egy operett társulat jól mutat a fővárosban a vájtfülűek és szórakozni vágyók élvezik a jelenlétüket, ezt eladni úgy a lakosságnak, hogy ők a hadsereg, minősíthetetlen. Amennyiben fenntartunk egy sereget, arról bizony gondoskodni kell. Ki megy el katonának jó szívvel úgy, hogy egy vereségre készítik fel? Nincs gyakorlat, nincs lőszer, nincs üzemanyag. Ennek nem megy híre? Ejnye, ez azért a naivitás teteje már, vagy a komplett idiotizmusé!

Ami még a fegyverzetet érintő szakmaiságot illeti, aki veszi a fáradtságot magának és csak az interneten szétnéz a publikus fegyverzeti paraméterek között, minimális jártassággal eldöntheti, hogy azon az összegen, amelyen kormányzatunk a kalasnyikov gépkarabélyokat óhajtotta felújítani, hihetetlenül modern és NATO kompatibilis fegyverzetet lehetne beszerezni. Ennyi gondolkodást még egy politikustól is elvárnék. Azt, hogy az adott seregnek melyik tipus felel meg a legjobban, azt a szakemberek döntsék el.

Nincsenek ezek a kompetenciák eldöntve, leszabályozva. Most kissé távolabbról vizsgálva a problémát, ez leképezi az egész politikai vezetés szétrothadt szerkezetét. A pártok akarják megoldani a cigánykérdést, a „liberálisok” papolnak nácizva a toleranciáról, egymást hülyézik olyanok a közszereplések során, akiktől egy birkapásztor józanabbul gondolkodik. Egy törpe kisebbség terrorizál egy országot hangosan hőbörögve és rendes, becsületes baloldali érzelműek maradnak otthon, mert nincs, aki képviselje őket. A legnagyobb kapitalisták csaholnak a szocializmusról és a szociális érzékenységről?

Remélem vége lesz már a dilettantizmus és a buta, vonyító, hörgő terror tombolásának és végre vegye olyan kézbe a kormányrudat, akinek nem mind a két keze a mi zsebünkben turkál, így mindenre ráér csak irányítani nem!

Ideje már váltani és fogunk is! Senkinek ne legyenek illúziói, fájni fog!

(Külön megsztólítás miatt:  a szerző tartalékos főhadnagy, harckocsizó századparancsnok)

Elnézést kérek, hogy tegnapi posztomban Kovács Gyula nyugalmazott Alezredes Urat a Hetvenkedő miniszter című cikk íróját "nyugalmazott hadfinak" neveztem, nem a sértő szándék volt a célom, csak szerencsétlenül fejeztem ki magam!