Azt hiszem megcsömörlöttem! Érzem, tudom, hogy jelen helyzetben lenne miről írnom, itt a Nolblogon, lenne is miért és bizony csak az általános értékrend mentén, ha nézném, szinte kiáltani kéne már. Nem teszem. Alapvetően fegyelmezett, udvarias, toleráns ember vagyok. Régimódi eszmeiségem szerint élek, halok egy jó vitáért, szeretem a szellem sziporkáit és volt olyan bírálóm, aki mosolyt csalt arcomra. Köszönet érte, széppé tette akkor a napom! Ez a múlt, ma a zord, hideg napok sorában csak a hányás savanyú szaga lengi körül a vidéket.
Azt hiszem megcsömörlöttem! Érzem, tudom, hogy jelen helyzetben lenne miről írnom, itt a Nolblogon, lenne is miért és bizony csak az általános értékrend mentén, ha nézném, szinte kiáltani kéne már. Nem teszem. Alapvetően fegyelmezett, udvarias, toleráns ember vagyok. Régimódi eszmeiségem szerint élek, halok egy jó vitáért, szeretem a szellem sziporkáit és volt olyan bírálóm, aki mosolyt csalt arcomra. Köszönet érte, széppé tette akkor a napom! Ez a múlt, ma a zord, hideg napok sorában csak a hányás savanyú szaga lengi körül a vidéket.
Írjak, vitázzak, mutassam meg ez után is, hogy a türelem, a stílus, a gondolkodás és az eszmeiség akár milyen agyrémen képes átütni? Tudom, hogy ezt kellene és eddig nem zavart különösebben az, ha néha egyesekkel elszaladt a ló, hiszen ez nem személyes ügy nekem! Sajnos a feltételek változtak meg alapvetően és úgy tűnik visszavonhatatlanul. Én nem szeretem a korlátokat, a dogmák és a kötelezés a halálom, az ilyesmi automatáknak való, akik képtelenek a saját bigott eszmerendszerükön, átjutni és a világért sem kapnának bele valami izgalmas, vagy új dologba.
Lehet kissé érthetőbben kellene fogalmaznom, lévén én is férfi ember és mint ilyen nehezen veszem az apró jeleket, rezdüléseket és a gondolkodásom is konkrét. Saját világképem, erkölcsöm, gondolataim, értékrendem mentén alkotok véleményt, de soha nem szem elől tévesztve a prioritásokat. Durva hasonlat, de a sült husit szalma burgonyával nagyon szeretem, de senkit nem vetek meg, ha neki a tökfőzelék a kedvence. Ilyenek az elveim is. Néha más fejével is tudni kell gondolkodni és mert mindenkinek meg van a maga igazsága, bizony nem szem kell ahhoz, hogy láthassa az ember. Magam, mint többször is bevallottam már, nagy ellenzője vagyok a neoliberalizmusnak, de tudom, hogy képvisel olyan értékeket is, amelyeket akár magam szívesen felvállalok.
Most változott a helyzet. Egy egyre durvuló, intoleráns, gyűlöletet fröcskölő hangnem kezd úrrá lenni. A magukat igazság, antifasiszta és minden egyéb harc elkötelezett bajnokainak feltüntetők módszeresen és kíméletlenül igyekeznek felszámolni az ellenvéleményeket. Gyűlöletről, uszításról, nyilas, náci és isten tudja milyen veszélyekről papolva gyalázzák a velük egyet nem értőket gőgösen hangoskodva. Mit ide szólás és vélemény szabadság? Jobban tudják a törvénytől is, mi helyes és mi nem, bár ez nem diktatúra ugye! Aki nem a falkával vonyít azt megmarják, ha ténylegesen létező, a társadalomban is feszültséget okozó beszédtémát mer felvetni kizáratják, ha csak nem tud már hihetetlen virágnyelven írni. Műrettegve marnak! Mi sem természetesebb, hogy maguknak mindent megengedve cenzúráznak, gyalázkodnak, a magyarság legszentebb érzéseit gúnyolva magukat többségnek tüntetik fel. Provokatívan ilyen, olyan megmozdulásokat szervezve végül mozgósítanak annyi elvbarátot, hogy egy cukrászdát képtelenek lennének megtölteni. Igen, ők a többség! Álmaikban! Demokratikusak, ha nem mondanak ellent nekik és minden témát hajlandóak megvitatni, csak azokat nem, amelyeket itt még kimondani sem szabad! Nem beszélnek a nyilasokkal, hirdetik büszkén, hiszen így nem kell kellemetlen, elveik szerint megválaszolhatatlan kérdésekre adandó válaszokon törni a fejüket. Az álcázott primitívség legbiztosabb jele! Bravó és ehhez a Nolblog szerkesztői asszisztálnak az általuk kreált szabályozást csak az egyik irányba alkalmazva. Szégyen, hogy a magyarság történelmi zászlója itt nyíltan „árpádrongy” lehet, hiszen ez nem gyűlölködő, ők csak védekeznek marva, mérget fröcskölve! Undort érzek és egyre többen leszünk, akik felismerik a hasonló alakok igazi arcát!
Megcsömörlöttem! Mikor ide jöttem nem ilyen volt ez a hely és néhány kedves barátot is szerezve itt még maradok. Nem megyek sehova, mert ha utolsónak is maradok, kell valaki, aki nemet mond ennek az elszemtelenedett, gyűlölködő, uszító hadnak! Remélem, egyszer talán elmúlik a sötétség és nem vicsorgó bestialitás acsarkodik rám az ajánlóból olyanok tollából, akik a nevüket is talán segítséggel tudják leírni! Nincs olyan éjszaka, amelyik örökké tartana. Ne feledjétek, nincs olyan!
