Mitől látunk liberálisnak egy konzervatív gondolkodású embert?

Mitől látunk liberálisnak egy konzervatív gondolkodású embert?

Az országunk - ahol annyi érték sorakozik az emberek lelkében - megszokhatta már, hogy eltűnnek felszínéről a nemkívánatos elemek. Hozzászokhatott már az ilyesmihez, hiszen évszázadok alatt sokféle világnézet váltogatta egymást a hatalmi szinteken és népünk kénytelen volt alkalmazkodni ezekhez a társadalmi eszmékhez.  Nem múlhat el úgy egy korszak, hogy a megváltozott igényeket, egy újabb ideológiai irányzattal ne tudnánk kielégíteni. Csak meg kell találni hozzá a megfelelő támogatókat - akik bebizonyítva az eszme nagyszerűségét - végigviszik és felvirágoztatják, miközben meggyőzik az embereket a létezése fontosságáról.

Eszmékkel tömjük tele az életünket, de néha azt sem tudjuk, hogy miben hiszünk igazán. Hiszünk az Istenünkben - sokan sokfélében - de társadalmi világképünk nem mindig követhető még számunkra sem. Attól a pillanattól, hogy létünk belép az általa még ismeretlen világába, elindulunk felfedezni a szabályait. Megtanulunk megállni, majd párat lépkedve az édesanyánkhoz sétálni. Elkezdjük feszíteni a határokat,amikről még azt sem tudjuk, hogy miért léteznek, de megpróbáljuk, mert egy belső hang - amit ösztönnek hívnak - erre késztet minket. Ebben az időszakban dől el, hogy életünk milyen felfogásban halad tovább. Vagy elindulunk a saját fejünk után és nevelésünk hiányában elkezdjük a saját értékrendünk felállítását - ami tegyük hozzá, hogy nem vált ki mindig örömteli pillanatokat a körülöttünk élőkből- vagy elindulunk egy szülői értékrend mentén, amit tudatos neveléssel építenek belénk. (hozzáteszem,hogy itt sem mindig számíthatunk a környezetünk elégedettségére) Bármelyik utat is választjuk - vagy csak úgy megkapjuk és nem védekezünk ellene - akkor eljutunk egy pontig, hogy már rendelkezünk összetett társadalmi identitással. Teljesen mindegy, hogy ez a identitás milyen úton rakódott össze bennünk, hogy milyen anomáliák befolyásolták a tudatunkba való beépülését, a lényeg az összetett szóban van. Több információból tevődött össze és ha nincs is sok ember, aki egyetértene az értékeivel, mi biztosan hiszünk a sikerében. A mi tudatunk értékrendje, ami befolyással bír a további életünk alakulására. Vallási nevelés, vagy ennek az egyéni felfedezés esetén, a hitbeli kérdéseket tartjuk a legfontosabbnak és ezeket az értékeket fogjuk képviselni. Ilyenfajta életvitelt választunk magunknak és ebben fogjuk megtalálni a társadalmi fellendülésünk kulcsát. Ezen tulajdonságunk nélkül sosem fogjuk fontosnak tartani, a vallás központi szerepét az életünkben. Ugyan ez a helyzet a konzervatív gondolkodással. Amennyiben ilyen nézetekre teszünk szert a tudati fejlődésünk során, akkor ezekre a kérdésekre fogunk érzékenyen reagálni. Az alapokra helyezzük a hangsúlyt és hitrendszerünk is e köré fog kiépülni. Természetesen nem azt állítom,hogy ezek mind különálló egységet alkotnának a társadalmi nézeteink között, hanem ezek segítségével építjük fel a különböző - valósnak hitt ideológiákat - a megfelelő tapasztalatok segítségével.

Az eszmeiségek határozzák meg az egyének politikai értékrendjét. Sajnálatos tény, hogy ez nem mindig összeegyezhető a valódi identitásokkal, mert nálunk, a lakosság nagyobbik hányada, nem is tudja, hogy milyen értékrendet képvisel valójában. Azt tudja, hogy milyen jövőt szeretne magának - meg szeretteinek - de a képviselőjét már nem tudná elhelyezni a politikai eszmék valamelyik oldalára. Ez azért fordulhat elő, mert Magyarországon ízlésekre szabott formában tálalják ezeket a nézeteket és összekeverik a tulajdonságait a másik nézet jellemvonásaival, hogy széles körben eladható legyen. Az időközben összezavart emberek nem is tudják, hogy az általuk fontosnak vélt értékek, néha ellentmondásba keverednek a valós társadalmi igényeikkel. A konzervatív gondolkodást követők a nemzeti tradíciók megőrzését szorgalmazzák, miközben végignézik, hogy a választott pártjuk bizonyos kérdésekben liberális politikát is folytat. Ezzel a lépésével szélesebb körben tud terjeszkedni, még ha elrugaszkodik az eredeti eszmei vonulatától.  Ez a politika bizonyos esetekben a társadalmi fellendülést is segítheti. Az országunk szavazásra jogosult lakossága - beleértve az idősebb korosztályt is - azt hiszi, hogy mindent tud a politikáról. A fiatalabb korosztály azért, mert Magyarországon sikeresen beleépítették a - rendszerhibáktól hemzsegő - tudatállományukba a nekik megfelelő üzeneteket - amiből csak azt képesek feldolgozni, amit az üzenettel el akarnak érni náluk - a közép korosztály azért hiszi, hogy mindent tud a politikáról, hiszen látott már egy szocializmust, érzékelte a saját bőrén a tulajdonságait, most pedig egy kapitalista gazdasági létformában sínylődik és éles képeket tud festeni róla, még ha a saját értelmezésében is teszi. Az idősebb korosztály egy másik kérdés, ami nehezebben érthető meg. Az ő helyzetük azért különleges, mert a jövőbeni életcéljuk nem említhető egy lapon a fiatal-közép korosztályhoz. Az Ő kialakult véleményük más alapokra helyezhető. Bölcsességgel beszélnek a politikáról, hiszen hosszabb ideig éltek az előző rendszerben és nagyobb összehasonlítási alapokkal rendelkeznek. Abban a tudati állapotban vannak, hogy előző korszakuk kiszámíthatóbb volt és az abban kiépült politikai háló, jobban illeszkedett az emberek igényeihez. Ellenben sokan még így is csalódottságukat fejezik ki iránta, hiszen sokuk személyes negatív élményekkel rendelkezik és számukra a politika hazugsággépezete nem megbocsátható folyamat. Mindent tudnak a politikáról, de még sem. Nem tudják, hogy már nincsen élesen körülírható baloldal, sem jobboldal. Nem tudják, hogy nincs sok választási lehetőség, mert a politikai elit tanulva az előző hibákból érzékenyebben reagál a szociális kérdésekre, hiszen ezáltal könnyebben lehet választásokat nyerni. Előszeretettel kevergetik fentről az eszmei nézeteket és ez a korosztály - még ha azt hiszi, hogy követni képes a cselekedeteket és átlát a színfalak mögé is - igazából mélységes csalódottságukból indulnak ki és a folyamatok valódi értelmét sem képesek meghatározni. Ezt a folyamatrendszert kevesen képesek megfelelően definiálni. Én, - aki egy baloldali embernek tartom magamat - is rendelkezek bizonyos liberális, néha konzervatív elemekkel. Elfogadása nehéz számomra, mert általuk válhatok könnyen befolyásolhatóvá, de úgy tartom, hogy a megfelelő értékeket el tudom helyezni  létfontosságom rangsorába és így racionálisabb nézeteket tudok követni. Mindenki rendelkezik minden eszme egy-egy darabjával, csak nem képes elfogadni, hogy ez a XXI. század velejárója. Régóta formált értékrendünkbe szépen csöndben beleépítettek különböző nézetbeli változtatásokat és ha elfogadjuk ezeknek a kialakulási okát, akkor jobban tudunk saját eszmeiséget felépíteni. A dolgot csak nehezíti, hogy ezeknek az értékrendeknek sem mindig találunk tisztán követhető képviselőt.

Elfogadóbbak legyünk más nézetekkel szemben és fedezzük fel magunkban az igazi értékeket. Ha találunk olyan jellemvonásokat, amik hasonlóságot mutat más irányzatokkal - amiket most még nem vagyunk képesek elfogadni - akkor tegyük őket a megfelelő helyre és tudjunk bánni vele az élet minden területén.

Azért látunk liberálisnak egy konzervatív gondolkodású embert, mert az egyénnek a konzervatív jellemvonása nem foglal el központi helyet, a társadalmi elvárások rangsorában. Annak vallja magát, miközben súlyponti kérdésekben másképpen vélekedik.