Gondolatok, ellenszélben. Aki profi hajós, az ellenszélben is képes előre haladni.

Ellenszélben

Világ felé tárt életünk

2010. február 28. - Harun al Rasid

Szocializált plazmatévé előtt állunk és nézzük, ahogy építik a hazugságokból kirakott "országházat"

Szocializált plazmatévé előtt állunk és nézzük, ahogy építik a hazugságokból kirakott "országházat"

 

Szeretünk élni! Szeretünk minden szórakozási formát, amit a XXI. század nyújt nekünk. Lábat lógatva habzsolni az élvezeteket és közben nem gondolni semmire. Úgy átlépni a holnap kapuján, hogy közben kiélveztük a tegnap minden pillanatát. Sokan vagyunk ezzel így és járunk a kivilágított ösvényen, miközben mellettünk robog el az élet és mi semmit sem tudunk róla igazán.Szocializálódunk olyan attitűdök segítségével, amiért bármit képesek vagyunk megtenni.

Bekapcsolt tévénken keresztül, egy világot tárnak elénk! Ezt vagy elfogadjuk, vagy nem, de a kérdés sohasem az, hanem , hogy mennyire érezzük valódinak. Mennyire számít Tüncike szemöldöke megrajzoltnak és mennyire mutatós egy "celeb" kéglije a frissen megterített asztal mögül. Szeretnénk úgy főzni mint a sztárok és közben ugyan olyan frizurával távozni a sütő mögül, mint amilyennel odaálltunk. Ha egy pillanat erejéig, de átérezni, hogy egy egész ország figyel a képernyőn keresztül, miközben elmeséljük mindennapi dolgainkat. Integetni a közönségnek és várni, hogy az utcán megszólítson egy idegen: - téged láttalak a tévében!

Nagy ára van ennek, de sokan vállalnák a következményeit. Olyan életről álmodoznak, amit nem tudnak megélni, mert nem ebbe születtek. Ki az az ember, aki ebbe született? Aki élni tud a felé kínált lehetőséggel és kellő kitartással rendelkezik. Soha senki nem gondolja végig, hogy milyen veszélyei vannak, csak aláírja az elé tolt papírt - amit buta emberek csupa apró betűvel írtak - és belép az áhítozott  világába. Nehezen vesszük rá magunkat, hogy értelmezzük a dolgok jelentését. Egy perc hírnév - kerül amibe kerül - megér egy esetleges megalázást, ami valószínűleg nem az utolsó lesz ha eljutnak egy bizonyos pontig. Ott már nem számít, hogy kik voltunk valójában, mert azt már nem mutatja be a média. Erőtlen próbálkozásunk - amit anno "életünknek" neveztünk és fél perce még abban eveztünk - már egy mélyen elásott emlékké vált és a felé vezetett utat is jól eltemettük. Az már bent marad és élje az, aki akarja. Sokan tennék érdekesebbé a világ felé tárt önmagukat, mert értékrendjüket nem tudják hova tenni.

Van egy olyan réteg, aki teljesen elégedett magával. Nem szeretne más színeket festeni a léte festményére, mert elég érdekesnek  találja így is magát. Közszereplést az interneten képzeli, hogy ezt mindenki napról napra lássa. Közösségi oldalakon díszeleg és a szépséges életét hirdeti. Nem kitalált az ilyen - fotók állnak bizonyítékul - és ha kételkedni van merszünk benne, hamar az üzenőfalon találjuk magunkat. Olyan együttest alkotnak, akik nem tűrik el számunkra a huzamosabb távolmaradást és bizonyára olimpiai sportággá avatják az "ismerősgyűjtés" fogalmát Az értékrendjük valóságos, csak a tartalma nem fedi az igazságot.

Akik csak álmodoznak, de úgy érzik, hogy nem vállalnák a közszerepléssel járó kellemetlenségeket, azok sem járnak sokkal jobban. Álmaik megőrzésének érdekében napi kapcsolatot építenek ki a  médiával és lassan -  de biztosan - függővé válnak a szokásoktól. Nem  múlhat el nap "barátok" nélkül és "dr ház" sem rendelhet a szemkontaktusuk nélkül. Talán csak annak nem válik megszokottá, aki inkább elmegy aludni és megvárja a kollégája beszámolóját. Munkatársuk pedig szívesen vállalkozik erre a  megtisztelő feladatra, hiszen ezzel is jelzi  hűségét a választott karaktere felé.A főszereplő élete számukra etalon és olyan valóságossá teszik, hogy képesek  könnyeket ejteni, ha bolondos élete eltávozik a színfalak mögé és bizony szeme világáért is tudnak anyagi áldozatot hozni, ha úgy kívánja az adott epizód része. Nézik, hogy ki kire adja a szavazatát, de a saját gondolatát már nem képes úgy megalkotni, hogy később  vállalni tudja a tettéért a felelősséget.

Sokan nem a saját személyiségüknek megfelelő értékeket követnek, hanem attól távoli kincsekért esedeznek és hajlandóak  lemondani az önálló gondolatok megalkotásáról. A könnyebb utat választják - a kitaposott ösvényt - mert azt már ismerik, még ha nem is valóságos. Tartalmát olyanná alakították, hogy elvonja a figyelmet a valódi világunkról és tudatukat egy követhetőbb útra terelje.  Egy torz képernyő előtt szocializálódnak és elvárásuk az élettől is ezen alapszik vagy bukik.  Nektek - akik egy tágabb világban éltek és elválasztjátok a hamis ígérteteket a megvalósítható tervektől - kötelességetek szembeállítani egymással a követhető és követhetetlen ideológiákat és társadalmi értékrendeket. Nem szabad radikálissá válnotok, mert túlzott világképetek ártalmassá is válhat a többség számára. Legyetek következetesek és használjátok a tudásotokat olyan célokra amely képes különbséget tenni, a társadalom számára fejlődést közvetítő mondatok között.       Én -aki most képzi tudatát a részletek megismerésére - felkészülök egy jobb világra és várom, hogy az elindult fejlődés útjára én is berakjam a saját magam gondolatát. Ha elindul végre az a  szekér, a döcögős, cseppet sem veszélytelen útján, szívesen vállalom, hogy én csatlakozom hozzá először.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.