Természetesen a Gulyás-Varga kettős ítéletéről van szó, amit szak- és szagértők – nem elírás, kérem szépen, mivel ez az ítélet bűzlik ám, de rendesen – oda-vissza kielemeztek, megtárgyaltak, mérvadó bloggerek és publicisták kellő képpen felháborodtak miatta, egyszerű kommentelők meg mindent ráhordtak, ami a csövön kifért.
Nota bene, az eljáró bírót is mindennek nevezték, csak nem önképzőköri cserkésznek.
Az alap, mint tudjuk, az általa meghozott ítélet volt, nevezetesen a közmunkára kötelezés.
Nos, akkor nézzük egy kicsit más szemmel a dolgokat. Az ügyészségi vádindítvány csoportosan elkövetett garázdaság és rongálás volt. Ebből a garázdaságot befogadta a bíróság, a rongálást nem.
Nézzük a garázdaság tényállását: „A garázdaság csak kirívóan közösségellenes és erőszakos magatartás együttes tanúsítása esetén valósítható meg. Bármelyik hiányában garázdaság nem állapítható meg. Kihívóan közösségellenesség abban az esetben áll fenn, ha a garázdaság a társadalmi normákkal való nyílt szembehelyezkedést, súlyos normasértést ölel fel.”
Ugyan indoklásában a bíró hivatkozott a cselekedet kirívóan közösségellenes mivoltára, csakhogy a jelenlevő közösségnek egyáltalán nem volt ellenére ez a cselekedet. A másik indoklás, mi szerint másokban megbotránkozást keltett volna, úgyszintén nem állja meg a helyét, mert az ott lévők mintha nem botránkoztak volna meg a cselekedetükön, mi több, meg sem riadtak tőle.
Az indoklás ezzel kipipálva, azonban az ítélet tartalmi része valahogy nem kóser. Egyrészt a miatt, hogy kettő az nem három, márpedig a csoportos garázdasághoz min. három személy szükségeltetik, ezért Gulyásék elkövetői magatartása a Btk. 339. § szerint „csak” vétségnek számít, ami két év szabadságvesztéssel büntetendő, másrészt, ha csoportosként minősítik, akkor három év a büntetési tétel. Mecsoda különbség!
Itt jön be a másodfok (ugyanis mindkét fél fellebbezett). Idézem:
„A másodfokú bíróság kötve van az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényálláshoz, de csak abban az esetben, ha az minden szempontból megalapozott, illetve ha a fellebbezésben nem állítottak új tényt vagy nem hivatkoztak új bizonyítékra, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást nem folytatott le.
Megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete, ha az
- az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel,
- az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást vagy a tényállást hiányosan állapította meg,
- a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával,
- és végül az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett.
Ezekben az esetekben a másodfokú bíróságnak lehetősége van arra, hogy a megalapozatlanságot a másodfokú eljárásban kiküszöbölje. Ennek megfelelően, amennyiben az iratok tartalma alapján ez lehetséges, a tényállást kiegészítheti, illetve helyesbítheti, megfelelő ténybeli következtetést vonhat le, ha ez a felvett bizonyítás útján lehetséges. „
Na, itt van az eb elhantolva. A kiszabott büntetés és a tényállás nincs összhangban, ez még a magam fajta laikus számára is nyilvánvaló. A másodfok vagy visszadobja az egészet az első foknak – harmadik személy hiánya, téves tényállás megállapítása okán – vagy maga korrigálja azt, de az a sanda gyanúm, hogy a büntetési tétel sem fog maradni, mivel a tényállást az első fok hibásan állapította meg.
Ha az első fokon eljáró bíró tudatosan hozott megalapozatlan ítéletet, akkor azt mondom: ügyes, át tolta a felelősséget a másodfokú bíróságnak. Ő mossa kezeit, majd a másodfok - ahol ráadásul nem egyesbíró, hanem bírói tanács működik – dönt.
Ha szakmai tudatlanságból hozta meg az ítéletét, csak sajnálni tudom, valszeg átkerül egy poros kisvárosba, tyúkpereket tárgyalni.
Ami az elkövetés eszközét illeti, a festékes flakon is csak a véleménynyilvánítás egyik eszköze, ahogy a tojás, a paradicsom és a torta is. Pláne, egy olyan országban, ahol a feltépett és eldobott kockakő – repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, kit, hogyan talál meg – se más, mint a véleménynyilvánítás eszköze – legalábbis a bíróság szerint.
Hanem, felmerül bennem a kérdés: nem lett volna jobb a fentiek ismeretében inkább nem fellebbezni?
